Ma lettem 36 éves. Már régen úgy érzem, hogy valamilyen módon naplót kellene írnom az életünkről, és ehhez manapság talán az internetes blog a legegyszerűbb eszköz. Mindig is vágyam volt a naplóírás, talán el is kezdtem valamikor, de sajnos nem tartott sokáig, mert nem emlékszem, mikor és hogyan írtam.
Szóval, mostanában sok blogot olvastam és már érlelődött bennem a gondolat egy saját blogról, csak vártam a megfelelő időre. Bár magamat nem szeretem ünnepelni, ez a mai nap legalább ad egy apropót arra, hogy ezt elkezdjem.
A célom elsősorban az, hogy távol élő szüleink, testvérem, unokatestvéreink és az összes családtagunk, valamint közeli és távoli barátaink, ismerőseink számára leírjam, hogy mik is történnek velünk, amiket esetleg a telefonban, levélben, vagy a nem mindennapos találkozásaink alkalmával nincs lehetőségünk megosztani velük. ... És kicsit magunknak is, utalva ezzel a fenti régóta vágyott naplóírásra.
Nagyon sokszor valószínűleg nem fogok tudni írni, inkább csak hétvégenként, de akkor igyekszem majd bepótolni a hiányt. Most is úgy írok, hogy drága családtagjaim, Férjem, kislányom és kisfiam ebéd utáni sziesztájukat töltik.
Egyébként ha már elkezdtem az írást, le kell írjam, hogy e hét két legfontosabb eseménye a farsanghoz és az órához kötődött. Pénteken volt farsang, amit szerintem most élveztek igazán a gyerekek. Eddig vagy betegség miatt nem is voltak bölcsiben/oviban farsangkor, vagy még talán kicsit voltak ahhoz, hogy igazán élvezzék. Idén viszont ők választották ki határozottan, hogy mik szeretnének lenni és most láttam igazán a csillogást a szemükben... Eszterke kínai kislány volt, amihez a legtöbb dolgot a legutolsó kínai utamról hoztam, viszont éppen a ruhát 2 éve vettem itthon. Igyekeztem a szemét szép vágottra kihúzni a szemceruzával. Marcika lovag lett, neki kölcsönöztük a jelmezt, kivéve persze a kardot és pajzsot, amivel itthon is sokat játszik.
Íme ők... mobillal csináltam gyorsan a képet reggel, miután felöltöztek. (Érdekes, hogy Eszter sokkal nagyobbnak tűnik, holott csak néhány centivel magasabb Marcinál.)
A hét másik fontos eseménye, hogy nagy meglepetésünkre Marci szinte tökéletesen ismeri az órát. Elkezdte mondogatni, hogy mikor hány óra van, és talán a negyedórák kivételével mindent jól meg is mond. Azért volt meglepetés, mert mi nem tanítottuk őket erre eddig és nem is árulja el, honnan tudja. Bár van egy sejtésem, hogy az oviban a "szerelme" taníthatta, aki egy nála 1 évvel idősebb nagylány. Mondjuk az egész úgy kezdődött, hogy az egyik ovis barátnőjüket követve kértek egy-egy órát (200 Ft-ért sikerült olyat venni, ami tényleg jár és még világít is). Azt hittük, hogy csak a világítás a lényeg az egészből, de kiderült, hogy tényleg használni is akarják őket. Így kb. 1 hete hordják a kezükön, és Marci néhány napja mondja is, hogy mennyi az idő. Ebéd után is úgy ment el lefeküdni, hogy megkérdezte, meddig kell aludnia (nem mintha ez alapján kelnének bármikor is fel). Szóval, ez nagy meglepetés volt, nagyon büszke vagyok rá. És ráadásul megígérte, hogy Esztert is ő fogja megtanítani... és igazából ez magyarázza, hogy miért a "szerelme" lehet a "ludas" benne, ugyanis ha az óvónők tanították volna, akkor Eszter is tudná. Viszont így nem, mivel annak ellenére, hogy ikrek, vagy éppen azért, mindig is teljesen más volt a baráti körük az oviban. Szinte sosem játszanak együtt.
És hát ne felejtsem el azt sem, hogy hétfőn jelent meg gyermekkori kedvencem, SADE, régen várt új lemeze. Ő(k) az egyike azon kevés zenei előadóknak, akiket 20 év után sem tudok megunni és bármikor örömmel hallgatom őket (a másik kettő az ABBA és a SIMPLY RED). Mivel előrendeltem a CD-t, a héten már hallgathattam is.
Soldier of Love
Mi is történt még a héten?
- voltam egy iskolai nyílt napon (talán kicsit korán, mert a gyerekek évvesztesek és csak jövő szeptemberben mennek suliba) - erről talán írok később
- vettünk sípcsontvédőt Marcinak, mert a múltkor jól összerúgdosták a focin és már azt hittem, elmegy a kedve az egésztől (szerencsére nem, de azért jobb megelőzni a lila foltos lábat...)
- tegnap isteni csokoládéfánkot sütöttem, javaslom mindenkinek
- a szülinapomra sok-sok puszit és csókot kaptam a szeretteimtől (plusz 3 cserepes tulipánt és a Művészet története teljes könysorozatot), és gyönyörű köszöntéseket drága Szüleimtől és Nővéremtől
Drága Hugim! Nagy örömmel olvastam az első bejegyzésed. Büszke vagyok Rád!!!!!
VálaszTörlés