... a gyerekek mostanában egyre többet kérdeznek arról az időszakról, amikor kismama voltam és amikor ők születtek. Sokszor kérik a születésük történetét esti mesének, de mostanában egyre komolyabban érdeklődnek. Odafekszenek mellém az ágyra, két oldalról, vagy egyik rajtam, másik mellettem, és egyik kérdés jön a másik után. Nagyon élvezik, mikor mesélem, hogy hogyan mozogtak bennem, és hogyan tudtam már akkor könnyen megkülönböztetni őket. Mostanában már azt is kérdezgetik, hogy miért is kellett "felvágni a hasam", és miért nem természetesen születtek. Régebben ezt nem kérdőjelezték meg, de mióta több baba is született a baráti körünkben, megtudták, hogy nem mindenki úgy született, mint ők. Olyan érdekes látni, ahogy egyre jobban nyílik a kis értelmük...
Kisfiú: - Sajnos, én nem emlékszem, milyen volt a pocakodban lenni.
Én: - Hát, arra senki sem emlékszik, nagyon régről senkinek nincsenek emlékei. Ti mire emlékeztek vissza, ami a legrégebben volt szerintetek?
...
Kislány: Én arra, amikor az ágyon lebirkóztuk az unokatesóinkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése