Századik

Tarararaaaaa, íme a 100. blog bejegyzés!

Régen nem írtam, valahogy húztam-halasztottam, mert úgy gondoltam, hogy a 100. bejegyzés csak megérne egy kicsit többet-jobbat az átlagnál. Persze ez lehet, hogy butaság, de azért jó visszagondolni arra, hogy eddig bírtam, és a februári kezdés óta ugyanolyan lelkesedéssel próbálom megírni mindennapi történéseinket.

És talán nem hiába. Elsősorban a családnak és barátoknak indult ez a napló, meg persze kicsit magamnak is, és azt hiszem, egyelőre ezt a feladatát betöltötte. Tudom, hogy sok kedves családtagunk és barátunk és ismerősünk olvassa, és így kicsit mellettünk van a mindennapokban akkor is, ha messze vagyunk egymástól. Köszönöm mindenkinek a bátorítást!

Közben azért látom, hogy talán messze nem olyan élvezetesek a bejegyzéseim, mint a "profiké" (ld. az oldalsó menüben a kedvenc blogjaimat), de mivel nem is az volt a cél, nem izgatom túlságosan magam emiatt. Persze igyekszem majd a jövőben is élvezetesen írni.

Na, lássuk csak, mik történtek velünk az elmúlt időszakban:

- Volt min idegeskedni, Édesapám jól megijesztett minket. De szerencsére jó kezekbe került, már otthon van és hamarosan minden rendben lesz vele.

- A hétvégi ebédek után Kislány megjegyezte, hogy nekem fejből nem megy a sütés, csak receptből. A levessel és főétellel nincs baj, de milyen igaza van... valahogy a sütiket/édességeket magamtól nem tudom megcsinálni...

- A Segítsüti árverésen nyertünk egy finom sütit Myreille-től. Már találkoztunk is, és kaptam tőle egy világjáró Moksha táskát is. Köszönöm!

- Elindultak a különórák az oviban/ovin kívül: Kisfiú folytatja a focit természetesen, Kislánnyal együtt az úszást is. Kislány most a zeneovit és néptáncot választotta még.

- Vasárnap ünnepeltük a 7. házassági évfordulónkat. Mindenféle felesleges külsőség és megrendezett ünnepség nélkül gyönyörű napunk volt, csak úgy együtt a gyermekeinkkel.

Hát, most ennyi a kicsit ünnepi, kicsit mindennapi bejegyzés. De folytatom mindenképpen!