Százharminckettedik

Már csak másfél óra van hátra 2010-ből, ezért szerettem volna még egy gyorsat írni.

Egy gyors összegzés az elmúlt hetekről:

Rengeteget szenvedtem a 36-os fogammal, sajnos, ennek még most sincs vége. Ilyen még nem volt, hogy az ünnepeket fogfájással kelljen átvészelnem.

Volt egy gyönyörű karácsonyunk Erdélyben, a férjem szüleinél. Nagyon-nagy szeretettel vettek körül egy egész hétig.

Idén sok időt nem tudtunk tölteni az én szüleimmel, de igyekeztünk a rövid időt is melegséggel eltölteni. A két ünnep közötti időszakot pedig a nővéremmel és a keresztfiaimmal töltöttük/töltjük.

Nagyon sok finomságot ettünk és készítettünk is, ismét nagy büszkeséggel töltött el, milyen ügyesen süt/főz a nővérem.

Először készítettem magam kocsonyát, bár be kell valljam, hogy szülői telefonos segítséggel.

Remélem, nagyon szép ünnepet sikerült a gyerekeknek nyújtani. Már az is igazi ünnep volt, hogy két egész hétig itthon voltak és együtt lehettünk reggeltől estig.

És egy kis összegzés 2010-ről:

A gyerekek rengeteget nőttek, fejlődtek és okosodtak.

Gyönyörű helyeket tudtunk meglátogatni, a gyerekeknek is szép élményeket nyújtva.

Sajnos, örökre el kellett búcsúznunk drága nagymamánktól, és egy kedves barátunktól is, ami szomorúvá tette az évet.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, olyat, amilyet igazán szeretne!