Százötvenedik

Ez a százötvenedik bejegyzés. Ami egyben a blogom 1 éves évfordulója. Hűha. Ezt nem gondoltam volna. És talán megéri is csinálni. Magamnak mindenképpen és talán a gyermekeimnek is, akik majd olvashatják, ha megnőnek, ilyen formában ezt a naplót. Azért remélem, a családomnak és barátaimnak is jó volt kicsit ilyen formában is része lenni az életünknek. Sokszor olyan kicsinek tartott dolgok adják a legtöbbet nekünk, és ezt nehéz aztán napokkal, hetekkel később visszaidézni, ha nem írom le. Ez volt a célom és ezt szeretném folytatni.