2011. május 30., hétfő

Száznyolcvanhetedik

Tegnap gyermeknap volt. Nem is nagyon kellett kérdezzük, hogy mit kérnek, mert már szombaton mondták, hogy ők bizony a vidámparkba szeretnének menni. Úgyhogy vasárnap a délutáni alvás után összeszedtük magunkat és nekivágtunk a kalandnak. Nem volt semmi, ugyanis tényleg úgy tűnt, hogy a gyerekek nagy része ugyanígy szerette volna eltölteni a vasárnapot.

Viszont volt egy tényleg kedves és jókedvű napunk. Jó volt megtapasztalni, hogy nem hisztiztek sehol, szépen meg lehetett beszélni velük, hogy hová érdemes menni.

Ami viszont érdekes volt, az az, hogy mennyire különböző Kislány és Kisfiú. Kislány, még be sem mentünk a vidámpark kapuján, de már kinézte a lehető legmagasabb és legfélelmetesebb játékot, míg Kisfiú rájuk sem mert nézni. Ez nálunk, felnőtteknél úgy néz ki, hogy a férjem kb. mindent szívesen kipróbál, nálam viszont az óriáskerék az abszolút maximum. Úgyhogy mi Kisfiúval szépen néztük, ahogy Kislány apával vakmerőbbnél vakmerőbb helyekre megy. Azért nem mentek külön túl sok helyre, mert nem akartuk, hogy Kisfiú rosszul érezze magát, így csak 1-2 ilyen hely volt, cserébe ő kapott igazi fiús quadozást, amit nagyon élvezett, és nyugis tűzoltós játékot. A dodzsemet pedig mind a négyen élveztük!

A képeket és videokat itt lehet megnézni:


De nekem a legeslegjobban az tetszett, mikor az Elvarázsolt Kastélyban Kislány szoknyáját felfújta a szél! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


Utazásaink