Kétszáznegyedik

Na, túl vagyunk az iskola első két napján. Kicsit hektikusak voltak a napok, még borítóért szaladgáltunk, aztán borítóztam stb., és közben a gyerekek szépen lassan (pontosabban gyorsan) belejöttek az iskolai életbe. Az évnyitó egy katolikus templomban volt, ami hagyomány a keresztény iskola életében, és ez a különleges alkalmat még különlegesebbé tette. Nagyon megható volt a templomban a kicsi elsőseinket bevonulni, immáron nélkülünk, a pedagógusokra bízva. Nagyon szép üzenetet kaptak a lelkésztől és az igazgató úrtól is, és még egy saját Bibliával is megajándékozták őket ebből az alkalomból. Aztán másnap kezdődött az igazi iskolai élet. Azt elhatároztuk, hogy az első évben az a célunk, hogy megszeresség az iskolát és persze megtanuljanak írni és olvasni, de az ő tempójukban. Ha belegondolok az iskolás éveimbe, a legfontosabb tényleg az, hogy jól érezzék magukat és ne veszítsék el a tudásszomjukat. Az osztály nagyon jónak tűnik, az osztályfőnök nagyon dícsérte őket már az első nap után. Remélem, nem lesznek konfliktusok és verekedések. Már az első "dolgozatot" is megírták, hogy felmérje az osztályfőnök a képességeiket. Büszke voltam, hogy nagyon jól sikerült mindkettőjüknek és hogy a családról készített rajzok is nagyon aranyosak voltak. Egyelőre nem bánjuk, hogy egy osztályba írattuk őket, mindketten szépen, önállóan kezelik a feladataikat. Megvan rá minden esély, hogy ez így is maradjon... A blog valószínűleg legfőképpen az iskoláról fog szólni az elkövetkezendő időszakban, de úgy gondolom, ez természetes is. Nemcsak a gyerekek, hanem mi szülők is új feladatokat kapunk az iskolával, amik legalább olyan nehezek lesznek, mint az eddigiek, amiket pedig olyan nehezeknek gondoltunk...! Minden elsősnek és szüleiknek sok sikert kívánok!