A hosszú hétvégén Erdélyben voltunk férjem szüleinél. Meglátogattuk a már csak fentről minket figyelő nagyszülőket, dédszülőket, rokonokat.
Gyönyörű volt az őszi erdélyi táj...
Mivel a héten oviszünet van, kihasználtuk a nagyszülők kedvességét és otthagytuk a gyerkőcöket erre a hétre. Mindig nagyon jól érzik magukat, nem is értem, hogy mi történt Kisfiúval az indulásunk napján, mikor nagy könnycseppeket hullatott és próbált még 1 napig, vagy legalább pár óráig visszatartani minket. Persze közben mondta, hogy nagyon szeret ott lenni, de azért valahogy most jobban megviselte, mint máskor.
Miután elköszöntünk tőlük, mentünk Debrecenbe, az én szüleimhez, és természetesen a nagyszüleimhez is, sajnos, az ő esetükben a temetőbe kellett vinni a virágot. Nagyon hiányzik Nagymami és egyre többször jut eszembe, hogy milyen sokat veszítettem azzal, hogy sajnos még csak nem is ismerhettem a nagypapáimat és a másik nagymamámat. De a szívünkben örökké élnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése