Már kezdem egészen megszokni az ittlétet. Reggel szépen elsétálok a buszhoz, már talán az utcán is megszokták a látványomat... Ezen az utcán szoktam menni:
És itt várom a céges buszt:
Az ebéddel hadilábon állok, ma már nem is mentem el inkább ebédelni, mert az igazán jó kínai étteremben legalább félórát kell mindig várakozni, a többi helyen meg túlságosan helyiek az ízek... Holnap a kollegákkal elmegyünk munka után valami jó helyre együtt, remélem, tudok enni valami klasszat végre.
Egyébként holnap itt munkanap lesz, hozzánk hasonlóan itt is kitalálták a plusz ünnepnap "ledolgozását". Hétfőn-kedden munkaszüneti napok lesznek, és amiatt kell dolgozniuk. De nem is baj, direkt így terveztem az utazásom, hogy több időt tudjak a dolgaimmal itt tölteni.
Beszéltem ma is a gyerekekkel. Olyan aranyosak voltak, mesélték, hogy a Tatájukkal elmentek az erdőbe kirándulni. Kislány mesélte, hogy először nagyon megijedt, mert meglátott egy darázst, és a "feleségét, a dongót".
Hihetetlen, milyen nagyok már. Olyan gyönyörűen el tudták mesélni a napjukat mindketten...
Kedves Gabesz!
VálaszTörlésÜzenem neked ott Kínában, hogy a te nevedet húzták ki lányaim a mai sorsoláson, vagyis te nyerted meg a Gipszkorszak Alkotó Játszóház által felajánlott szülinapi zsúrt.
Remélem örülsz! Mi nagyon gratulálunk és kérünk, hogy ha hazaértél vedd fel velünk a kapcsolatot az info@gipszkorszak.hu alatt, hogy megbeszéljük a részleteket.
A sorsolásról videó felvétel is készült, most próbálom feltölteni a blogomra.
Jó munkát és sok élményt kívánok neked Kínában!
Ági