2011. április 19., kedd

Százhetvenkilencedik

Ma reggel Kislány két nagyon édes dolgot is mondott, amit gyorsan le kell írjak. Még otthon, negyed 7 körül, reggeli készítés közben valahogy előjött, hogy ki mikor kel. Nagyon büszkék voltak, hogy ők 6-kor tudnak kelni és mondták, hogy igazából senki nem képes 5-kor kelni. Pontosabban, Kislány ezt mondta:

- Csak a csodálatosak tudnak 5-kor kelni. Illetve bocsánat, Anya, te vagy a legcsodálatosabb, úgyhogy csak a félig csodálatosak tudnak 5-kor kelni.

:-))) Hát, ez minden 5.20-as felkelést megér...


A másik már az autóban volt, mikor kérték, hogy a mai ovis nyílt napukra próbáljak meg legalább egy rövid időre átmenni. Mondtam nekik, hogy ma sok dolgom van, sok megbeszélésem van, de majd a szünetben megpróbálom. Kérdezték, hogy mindig sok megbeszélésem van-e. Mondtam, hogy az attól függ, van, amikor egy sincs, van, amikor egész nap van, úgy, hogy még ebédelni sem tudok. Erre Kislány:
Kislány: - Anya, ha olyan napod van, hogy nem tudsz ebédelni, szólj és én majd csomagolok neked uzsonnát.
Én: - Hol csomagolsz?
Kislány: - Hát, az oviban, abból, amit kapunk uzsonnára. Bár tegnap éppen pizza volt, és kérnem kellett repetát...

Hát nem édes???

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


Utazásaink