Százkilencvenkettedik

Bocsánat a hosszú hallgatásért, de elsősorban a gyerekek szülinapja, illetve a nyári szünetük beindulása miatt nem volt időm rendesen írni a blogra.

A szülinapról külön fogok írni (még a képekkel is adós vagyok, le sem töltöttem még a gépekről), de előzetesen csak annyit, mindkettő (!) csodálatos volt. Most pedig már túl vagyunk a vakációjuk első hetén, amit az én szüleimnél, Debrecenben töltöttek.

Lesz még a nyáron balatoni tábor (először egyedül - kettesben - nem családtagokkal), budapesti úszótábor, nyaralás az erdélyi nagyszülőknél és családi nyaralás Szovátán. Nagyon jó program sikeredett össze nekik a nyárra, mielőtt megkezdik életük következő fontos állomását, az iskolát.

Ma vonattal jöttek haza Debrecenből, nővéremmel és az ő egyik fiával (a másik holnap csatlakozik majd hozzánk). Ők lesznek a gyerekekkel, mikor éppen nem táborban lesznek. Ma már nagy program volt, mert elkezdték az unokatesójukkal az "edzést" a szülinapra kapott görkorikkal. Már tavaly is kaptak, de még nem éreztek rá az ízére... Túl sokat estek és ez elvette a kedvüket. De ma délután kb. 30 perc már elég volt a biztonságos görkorizás eléréséhez és már ügyesen tudnak esni és egyedül fel tudnak állni. Ez mindenképpen az egyik legfontosabb eredmény. Szerintem 2 nap kell kb. még hozzá, hogy teljesen jól menjenek. Az unokatestvérük komoly jégkoris, úgyhogy ért is hozzá. Még külön egyensúlyozó edzést is tartott nekik, mert bementek a házba "gondolati" edzésre. Ez volt Kislány meghatározása az elméleti felkészülésre. Nem tudjuk mi volt a téma, de tényleg tanultak valamit, mert még a táblájukat is bevitték a szobába, ahol magyarázott nekik az uncsitesójuk.

Folyt. köv.