Persze számítottam rá, hogy nem lesz rossz a bizonyítvány, de ilyen jóra azért csak álmomban gondoltam... Úgy indult, hogy Kislány megkapta a zenei előképzőn az értesítőt, és már ebben kitűnő minősítést hozott. Közben mondta, hogy a zenetanárnő kérte, hogy a szülők hívják fel. Mikor beszéltem vele, össze-vissza dícsérte Kislányt, hogy mennyire szorgalmas, ügyes és fejlett és hogy ő a jobbkeze. És a legjobb hír csak ezután jött: úgy gondolja, hogy jövőre már elkezdhetné a hangszeres tanulást is!!! Ennek nagyon örültem, mert eredetileg már el szeretett volna idén kezdeni zongorázni, de kiderült, hogy legalább 1, de inkább 2 év zenei előkészítő után kezdhetik csak a hangszert. Majd lesz még hangszerbemutató is, ahol esetleg megtetszhet neki egy másik hangszer is, de egyelőre a zongorára készítjük magunkat...
És aztán másnap jöttek az iskolai bizonyítványok, amiben mindketten "kíválóan megfeleltek" lettek, vagyis "csillagos ötösek". Egyébként furcsa volt, hogy egész félévben jegyeket adtak, félévkor viszont szöveges értékelés volt... hogy miért nincs ez harmonizálva? Na mindegy, a lényeg, hogy borzasztó büszkék vagyunk rájuk, főleg azért, mert mindketten ugyanolyan jól teljesítenek. Persze vannak különbségek köztük bizonyos dolgokban, de a végeredmény magáért beszél. És azért pláne örülök, hogy olyan sok ellenvélemény ellenére egy osztályba írattuk őket. Eddig legalábbis ez nagyon jó döntésnek bizonyult, támogatják egymást, sokszor kérdezik ki egymást és tesznek róla, hogy egyik se felejtsen el semmit (és ez kölcsönös!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése