Nagyon büszke vagyok a kisebbik keresztfiamra, aki évek óta versenyszerűen jéghokizik. Mostanában mindig szól, mikor Pesten van meccsük és akkor megpróbálunk elmenni megnézni őket. Néhány hete jutottunk el addig, hogy Kisfiú teljesen izgalomba jött a hoki láttán és felvetette, hogy ő is szeretne játszani. Persze jégen még nem járt, így tisztáztuk, hogy először korcsolyázni kell megtanulni. Ez sem szegte kedvét, így elkezdtünk járni a Pesterzsébeti Jégcsarnokba, a Pesterzsébeti Farkasok otthonába. (Mókás volt egyébként, hogy a meccsen még a debrecenieknek szurkolt a Farkasok ellenében, aztán másnap már elvileg a Farkasok "színeiben" tanult korcsolyázni.)
Kislány is beállt a sorba, bár ő tisztázta, hogy sem hokizni, sem jégtáncolni nem akar, csak megtanulni korcsolyázni.
Egyelőre nagyon élvezik. Kisfiú türelmetlen, nem bírja az oktatást, már indulna el minél hamarabb, mégha nem is tökéletes a technikája. Dehát ő mindenben ilyen...
A képek sajnos nem olyan jók, de a hangulatot tükrözik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése