Na, ezen is túl vagyunk. Mármint a farsangon.
Mindig csodálkozással vegyes tisztelettel tekintettem azokra a gyerekekre és anyukákra, akik iszonyú lelkesedéssel várták a farsangot, és mindig képesek voltak időt és energiát nem kímélve fantasztikus ötleteket kitalálni, majd azt meg is valósítani, vagy maximum egy varrónővel együttműködni. De semmiképpen sem boltban venni vagy kölcsönözni jelmezt. Hát, mi sajnos nem tartozunk közéjük. Gyermekkoromból egy pozitív emlékem van, talán elsőből, mikor balett táncos voltam és az iskola jelmezversenyen 3. lettem. Nem is értem, ez hogy sikerült... De azelőtt és azután sem volt ilyen, de nem is emlékszem, hogy nagyon igyekeztem volna. Nem is értem, miért kell versenyt rendezni gyerekeknek, az úgyis a szülők versenye lesz a végén...
Eleinte próbálkoztam, hogy a gyerekeknek kicsit több lehetőséget adjak, de (szerencsére) ez nekik sem jelentett túl nagy eseményt, úgyhogy sosem fektettünk bele túl nagy energiát. 1-2 évben Kislány lehetett kínai lány azokban a ruhákban, amiket Kínából hoztam neki, és amihez tudtam legalább klassz szemfestést csinálni, de ezen kívül maradt a kölcsönzött vagy vásárolt egyszerű jelmez. Idén Kislány tündér volt, Kisfiú pedig rendőr. Éppen elég volt nekik is az a néhány óra, amit az iskolai farsang jelentett. Szerencsére a suliban nem volt verseny, viszont mindenkit nagyon aranyosan bemutattak a többieknek a tornateremben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése