Kétszáznegyvenkettedik

Hát, erről most jól lemaradtam... mármint saját blogom évfordulójáról, pedig annyiszor az eszemben volt, hogy aznap mindenképpen írjak, hiszen idén volt a blog 2 éves, és mivel a születésnapomon kezdtem el 2010-ben, ez egyben az én 38. születésnapom is volt.

Azt hiszem, nem írtam még, hogy általában hétvégén írom a bejegyzéseket, mikor a család többi tagja az ebéd utáni szunyókálást élvezi. Ez a pár óra nekem a kikapcsolódás, mikor kicsit olvashatok, internetezhetek és esetleg blogot írhatok. Sajnos, idén február 14. nem hétvégére esett, ezért most kicsit elcsúszva írok erről.

Először is, a születésnapomról. Hihetetlenül szép napom volt, illetve napjaim, mert a családomtól már napok óta kisebb-nagyobb meglepetéseket kaptam. (Sajnos, Kisfiú féloldali tüdőgyulladása nem volt éppen kellemes meglepetés.) Viszont a szüleimmel együtt lehettem idén ezen a napon. A szerelmem pedig több napon keresztül adott ajándékokat, a gyerekekkel együtt, akik már hetekkel előtte elkezdték készíteni a kis rajzaikat nekem. A családon kívül még nagyon sokan felköszöntöttek, amivel csodálatos perceket okoztak nekem. Ki személyesen, ki telefonon keresztül, ki a Facebook-on. Biztos, hogy ezzel sok mindenki nem ért egyet, de én nagyon szeretem a Facebook-ot. Úgy gondolom, hogy ha valakivel olyan a kapcsolatom és találkozni akarok venni, úgyis fogok, ha közben a FB-on is tartjuk a kapcsolatot, ha pedig amúgy nem találkozgatunk, akkor is nagyon jó, hogy legalább így tudunk egymásról. Nem tudom most pontosan, de azt hiszem, több, mint 40-en köszöntöttek ott és ez a nap végére egy kis pityergést váltott ki belőlem. 

Visszatérve a blogra: szóval, 2 éves lett, köszönöm mindenkinek, hogy olvas!