Már csak másfél óra van hátra 2010-ből, ezért szerettem volna még egy gyorsat írni.
Egy gyors összegzés az elmúlt hetekről:
Rengeteget szenvedtem a 36-os fogammal, sajnos, ennek még most sincs vége. Ilyen még nem volt, hogy az ünnepeket fogfájással kelljen átvészelnem.
Volt egy gyönyörű karácsonyunk Erdélyben, a férjem szüleinél. Nagyon-nagy szeretettel vettek körül egy egész hétig.
Idén sok időt nem tudtunk tölteni az én szüleimmel, de igyekeztünk a rövid időt is melegséggel eltölteni. A két ünnep közötti időszakot pedig a nővéremmel és a keresztfiaimmal töltöttük/töltjük.
Nagyon sok finomságot ettünk és készítettünk is, ismét nagy büszkeséggel töltött el, milyen ügyesen süt/főz a nővérem.
Először készítettem magam kocsonyát, bár be kell valljam, hogy szülői telefonos segítséggel.
Remélem, nagyon szép ünnepet sikerült a gyerekeknek nyújtani. Már az is igazi ünnep volt, hogy két egész hétig itthon voltak és együtt lehettünk reggeltől estig.
És egy kis összegzés 2010-ről:
A gyerekek rengeteget nőttek, fejlődtek és okosodtak.
Gyönyörű helyeket tudtunk meglátogatni, a gyerekeknek is szép élményeket nyújtva.
Sajnos, örökre el kellett búcsúznunk drága nagymamánktól, és egy kedves barátunktól is, ami szomorúvá tette az évet.
Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, olyat, amilyet igazán szeretne!
2010. december 31., péntek
2010. december 27., hétfő
Százharmincegyedik
Hát igen, régen írtam már. Elég zsúfoltra sikeredett az év vége, de azért az ünnepeket szerettem volna megörökíteni a blogon is... ezért változtattam kicsit télire/ünnepire. Remélem, tetszik.
Nemsokára fogok majd írni a karácsonyunkról, ami idén is nagyon szépre sikerült. Egyelőre élvezem a pihenést, semmittevést és az önfeledt órákat a gyerekekkel, nővéremmel és keresztfiaimmal. Na meg a férjemmel, miután hazaérkezik a munkából...
Nemsokára fogok majd írni a karácsonyunkról, ami idén is nagyon szépre sikerült. Egyelőre élvezem a pihenést, semmittevést és az önfeledt órákat a gyerekekkel, nővéremmel és keresztfiaimmal. Na meg a férjemmel, miután hazaérkezik a munkából...
2010. december 7., kedd
Százharmincadik
Mikor Madridból végül hazaértünk, a gyerekek ezekkel a rajzokkal vártak minket. Érdekes a részleteket megfigyelni...
Kislányé:
Kislányé:
Kisfiúé:
Százhuszonkilencedik
Korábban írtam, hogy Kislánnyal beneveztünk egy illusztrált mese pályázatra. Kislány megrajzolta tündérmese kategóriában a rajzokat, én pedig az ő segítségével mesét írtam hozzá. Néhány napig még lehet rá szavazni, ha itt lájkoljátok:
Százhuszonhatodik
Az elsô ebédünk/vacsoránk Madridban, egy hosszú séta után. Az útikönyv javaslata szerint sétáltunk, nem volt rossz választás... Királyi kert, hangulatos utcácskák, La Prado Rubens-sel, Goya-val és Velasques-zel, a Királyi Palota, a Gran Via.
És mindenütt, minden mennyiségben Real Madrid szuvenír... Mi is mentünk Toledo után, este meccsre!
Százhuszonötödik
Százhuszonnegyedik
Sajnos, most egy ideje nem írtam, legfőképpen azért, mert átestünk az első komolyabb betegségen ezen az őszön/télen. Kisfiúval még 2 napig a kórház "vendégszeretetét" is élveztük, de szerencsére nem volt komoly és most már rendben van. Aztán Kislány rontotta el valamivel a gyomrát... Úgyhogy volt izgalom az elmúlt 1-2 hétben.
Előtte azért jó is történt, a madridi hosszú hétvégénk a Férjemmel. Bár ott is kicsit kalandosra sikerült a hazautazás egy elrepedt repülőgép szélvédő miatt. Bepótolom a blogolást akkorról, nemsokára jönnek a rövid bejegyzések, amiket a telefonomba írtam.
Előtte azért jó is történt, a madridi hosszú hétvégénk a Férjemmel. Bár ott is kicsit kalandosra sikerült a hazautazás egy elrepedt repülőgép szélvédő miatt. Bepótolom a blogolást akkorról, nemsokára jönnek a rövid bejegyzések, amiket a telefonomba írtam.
Százhuszonharmadik
Ma esti beszélgetés, miután Kislány valamit nagyon el szeretett volna érni.
Apa: - Fejezzük be, ne cirkuszolj többet!
Kislány: - De Apa, én nem szoktam előadásokat tartani!
...:-)
Apa: - Fejezzük be, ne cirkuszolj többet!
Kislány: - De Apa, én nem szoktam előadásokat tartani!
...:-)
2010. november 28., vasárnap
Százhuszonkettedik
Tegnap Kislány elveszítette a hatodik tejfogát. Így íme a statisztika eddig (Kislány - Kisfiú):
Elvesztett tejfogak: 6 - 3
Kinőtt csontfogak: 2 - 2
Hiányzó fogak: 4 - 1
Elvesztett tejfogak: 6 - 3
Kinőtt csontfogak: 2 - 2
Hiányzó fogak: 4 - 1
2010. november 26., péntek
Százhuszonegyedik
Mai beszélgetés a munkám közben:
Kisfiú: - Mit dolgozol, anya?
Én: - Most éppen a pénzügyeket tervezem, hogy legyen mindenre elég pénz.
Kisfiú: - Akkor tervezz itthonra egy liftet.
...
Kisfiú: - Anya, és tervezd meg az Eiffel tornyot is az udvarra.
...
Kisfiú: - Anya, az Eiffel torony tényleg létezik Párizsban, nem csak egy legenda?
Kisfiú: - Mit dolgozol, anya?
Én: - Most éppen a pénzügyeket tervezem, hogy legyen mindenre elég pénz.
Kisfiú: - Akkor tervezz itthonra egy liftet.
...
Kisfiú: - Anya, és tervezd meg az Eiffel tornyot is az udvarra.
...
Kisfiú: - Anya, az Eiffel torony tényleg létezik Párizsban, nem csak egy legenda?
2010. november 16., kedd
Százhuszadik
Tegnap beneveztünk egy pályázatra a családdal, pontosabban Kislánnyal. Ilyet még nem igazán csináltam, de nagyon jó közös tevékenység, amiben nem a győzelem a lényeg.
Szóval, olvastam még szeptemberben egy felhívást családi illusztrált karácsonyi meseíró pályázatra. Mondtam a gyerekeknek és vártam, hogy mit indít el bennük. Hát, főleg Kislányt mozgatta meg, elég gyorsan csinált is 5-6 rajzot. Erről aztán beszélgettünk, majd ki kellett találni hozzá a karácsonyi mesét, amit aztán én írtam meg/le.
Hát, sok éjszakán át törtem a fejem, hogy milyen karácsonyi mese kerekedjen a karácsonyfás, ajándékos (ez eddig még könnyű volt), pillangós, virágos, óriásos (!) rajzokhoz. Aztán csak meglett, kicsit talán érdekes... Tegnap beküldtem, nagyon izgatottak vagyunk most...
Szóval, olvastam még szeptemberben egy felhívást családi illusztrált karácsonyi meseíró pályázatra. Mondtam a gyerekeknek és vártam, hogy mit indít el bennük. Hát, főleg Kislányt mozgatta meg, elég gyorsan csinált is 5-6 rajzot. Erről aztán beszélgettünk, majd ki kellett találni hozzá a karácsonyi mesét, amit aztán én írtam meg/le.
Hát, sok éjszakán át törtem a fejem, hogy milyen karácsonyi mese kerekedjen a karácsonyfás, ajándékos (ez eddig még könnyű volt), pillangós, virágos, óriásos (!) rajzokhoz. Aztán csak meglett, kicsit talán érdekes... Tegnap beküldtem, nagyon izgatottak vagyunk most...
Száztizenkilencedik
Ezt gyorsan le kell írnom, mielőtt elfelejteném... hihetetlen intellektuális beszélgetés zajlott le reggel az autóban, oviba menet. A hírekben éppen egy bizonyos Sasfészek utcáról volt szó. Ez indította el a beszélgetést.
Kislány: - Anya, mi az a sasfészek?
Én: - Az jelen esetben egy utca, de különben a sasnak is van fészke.
(Itt tartok egy rövid emlékeztetőt arról, hogyan hogyan szaporodnak a madarak.)
A gyerekek reakciói:
Kisfiú: - Anya, mi lenne, ha fognánk egy tojást és addig melegítenénk, amíg kikel belőle a kiscsibe?
...
Kislány: - Jó anya, de hogyan keletkezett a legelső tyúk?
Na, ez az igazi okos kérdés... Itt aztán röviden beszéltünk az evolúcióról, ami aztán elvitt minket a Mexikói-öböl olajfoltját "tisztító" baktériumfajig. :-)
Kislány: - Anya, mi az a sasfészek?
Én: - Az jelen esetben egy utca, de különben a sasnak is van fészke.
(Itt tartok egy rövid emlékeztetőt arról, hogyan hogyan szaporodnak a madarak.)
A gyerekek reakciói:
Kisfiú: - Anya, mi lenne, ha fognánk egy tojást és addig melegítenénk, amíg kikel belőle a kiscsibe?
...
Kislány: - Jó anya, de hogyan keletkezett a legelső tyúk?
Na, ez az igazi okos kérdés... Itt aztán röviden beszéltünk az evolúcióról, ami aztán elvitt minket a Mexikói-öböl olajfoltját "tisztító" baktériumfajig. :-)
2010. november 12., péntek
Száztizennyolcadik
... és ma reggel Kislány fogta magát és szépen rendet tett az ágyában, megirigyelve Kisfiú néhány nappal korábbi akcióját.
Száztizenhetedik
Új őrület a 3D-s könyvek nézegetése, iszonyúan élvezik. Íme Kislány tegnap, Kisfiú névnapjára kapott könyv (ami tulajdonképpen közös) 3D-s szemüvegével (közben a Nagyszülőkkel beszél telefonon).
Száztizenhatodik
Ma reggel a rádióban hallgattuk a híreket, benne azt, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek majd.
Kislány: - Anya, te mikor nyugdíjba mész, mi már nem fogunk veletek lakni?
Érdekes módon, mostanában egyre többször jön elő az, hogy mikor és hogyan fognak majd elköltözni otthonról, érdekes... De mindig megnyugtatom őket, hogy az az élet rendje, és hogy attól még sokat fogunk találkozni egymással (mondjuk, ezt még el sem tudom képzelni és persze dehogy akarom én elengedni őket... soha!, de az eszem mást mond).
Kisfiú: - Mi nem fogunk elköltözni, veletek fogunk lakni. Eszterék az egyik szobában, mi a másikban, anyáék a harmadikban.
Ezt nagyon jó volt hallani...:-))
Kislány: - Anya, te mikor nyugdíjba mész, mi már nem fogunk veletek lakni?
Érdekes módon, mostanában egyre többször jön elő az, hogy mikor és hogyan fognak majd elköltözni otthonról, érdekes... De mindig megnyugtatom őket, hogy az az élet rendje, és hogy attól még sokat fogunk találkozni egymással (mondjuk, ezt még el sem tudom képzelni és persze dehogy akarom én elengedni őket... soha!, de az eszem mást mond).
Kisfiú: - Mi nem fogunk elköltözni, veletek fogunk lakni. Eszterék az egyik szobában, mi a másikban, anyáék a harmadikban.
Ezt nagyon jó volt hallani...:-))
2010. november 9., kedd
Száztizenötödik
Ma reggel 6 órakor Kisfiú ilyen rendet csinált az ágyában... el lehet képzelni mikkel/kikkel alszik éjszaka...
Száztizennegyedik
Na, ezek voltak Kislány ajándékai Kisfiúnak a névnapjára. És akkor még 5 nap volt a tényleges névnapig... :-) Mindkettőt színes papírokból vágta ki és ragasztotta össze.
2010. november 7., vasárnap
_2.jpg)
Száztizenkettedik
A gyerekek nagyon szeretik az ünnepeket. Persze ráfoghatnánk, hogy az ajándékok miatt (persze azok miatt is), de magát az ünnepet szeretik és azt, ahogyan együtt ünnepel a család.
Mostanában a közelgő Márton nap miatt izgatottak nagyon. Valahogy különlegesnek tartják a névnapokat is, talán azért, mert a születésnapjuk mindig ugye egyszerre van, ez viszont tényleg olyan dolog, ami egyedi mindkettőjük számára. Az ovi szünetben az erdélyi nagyszülők kitettek magukért, és kivételes elő-névnapot tartottak: cukrászdában voltak, gyermekpezsgőt ittak és pizzát ettek.
A debreceni nagyszülők pedig már megvették az ekkor szokásos libahúst és mikor hamarosan jönnek hozzánk, valami nagyon finomat készítenek majd.
De már ma is téma volt a névnap. Kislány ugyanis csendben készülődött valamivel, hogy aztán az ebéd végén átadjon néhány ajándékot a testvérének. Majd feltötltöm a képeket is, mert irtó aranyosak voltak: több rétegű, színes szívek, a közepén Kisfiú kezdőbetűjével, illetve egy kivágott autó, ami egy másikat húz (elmondása szerint Kisfiú húzza Kislányt). Ezekért kapott tőle egy hatalmas ölelést...
Mostanában a közelgő Márton nap miatt izgatottak nagyon. Valahogy különlegesnek tartják a névnapokat is, talán azért, mert a születésnapjuk mindig ugye egyszerre van, ez viszont tényleg olyan dolog, ami egyedi mindkettőjük számára. Az ovi szünetben az erdélyi nagyszülők kitettek magukért, és kivételes elő-névnapot tartottak: cukrászdában voltak, gyermekpezsgőt ittak és pizzát ettek.
A debreceni nagyszülők pedig már megvették az ekkor szokásos libahúst és mikor hamarosan jönnek hozzánk, valami nagyon finomat készítenek majd.
De már ma is téma volt a névnap. Kislány ugyanis csendben készülődött valamivel, hogy aztán az ebéd végén átadjon néhány ajándékot a testvérének. Majd feltötltöm a képeket is, mert irtó aranyosak voltak: több rétegű, színes szívek, a közepén Kisfiú kezdőbetűjével, illetve egy kivágott autó, ami egy másikat húz (elmondása szerint Kisfiú húzza Kislányt). Ezekért kapott tőle egy hatalmas ölelést...
Száztizenegyedik
Tegnap hazahoztuk a gyerekeket a nagyszülőktől, pontosabban Nagyváradnál történt a csere... Már nagyon hiányoztak, bár nem sok nap tel el nélkülük.
Ma ennek örömére is különlegesen finom ebédet szerettem volna készíteni a családnak. Ez lett a menü:
Brokkolikrémleves pirított baconnal és pirítóssal (ez anyósom receptje, csak ő nem tesz bele pirítóst)
Káposztás kocka
Citromos felfújt (Stahl Judit-féle)
Hát, sajnos a felfújt nem sikerült olyan jól, pedig igyekeztem, mert Kislány saját maga választotta ezt ki a Stahl könyvből. Gyönyörűen alakult, de aztán, mikor a tetején a cukor túlságosan kezdett megégni, lejjebb tettem, viszont a sütő kinyitásától összezuhant. Az íze mondjuk így is nagyon jó volt.
Tudják a gyerekek, hogy vannak olyan műsorok, amiben főznek és aztán a vendégek pontozzák az ételeket. Ennek mintájára egy ideje néha rájuk jön, hogy lepontozzák az otthoni menüket. Na, ma én ezeket kaptam.
Kisfiú:
- A leves csillagos 10 pontos.
- A második fogás csillagos 10 pontos (holott ebből egy falatot sem evett, mert sokat evett a levesből, de ezek szerint a bizalom megvolt).
- A felfújt csillagos 10 pontos.
Kislány:
- A leves csillagos 10 pontos (kétszer is szedett belőle).
- A második fogás 0 pontos (!!!). Állítólag majdnem olyan jó volt, mint a Mama féle káposztás laska, de a "teste" valahogy nem kívánta.
- A desszert csillagos 10 pontos.
Férj:
- A leves 9 pontos (nem volt elég sűrű és kevés volt a bacon:-)).
- A második 9 pontos (bár kétszer is vett belőle).
- A desszert 9 pontos, mert összeesett...
Szóval, 77 pontot kaptam a maximális 90-ből. Azért nem olyan rossz az...
Ma ennek örömére is különlegesen finom ebédet szerettem volna készíteni a családnak. Ez lett a menü:
Brokkolikrémleves pirított baconnal és pirítóssal (ez anyósom receptje, csak ő nem tesz bele pirítóst)
Káposztás kocka
Citromos felfújt (Stahl Judit-féle)
Hát, sajnos a felfújt nem sikerült olyan jól, pedig igyekeztem, mert Kislány saját maga választotta ezt ki a Stahl könyvből. Gyönyörűen alakult, de aztán, mikor a tetején a cukor túlságosan kezdett megégni, lejjebb tettem, viszont a sütő kinyitásától összezuhant. Az íze mondjuk így is nagyon jó volt.
Tudják a gyerekek, hogy vannak olyan műsorok, amiben főznek és aztán a vendégek pontozzák az ételeket. Ennek mintájára egy ideje néha rájuk jön, hogy lepontozzák az otthoni menüket. Na, ma én ezeket kaptam.
Kisfiú:
- A leves csillagos 10 pontos.
- A második fogás csillagos 10 pontos (holott ebből egy falatot sem evett, mert sokat evett a levesből, de ezek szerint a bizalom megvolt).
- A felfújt csillagos 10 pontos.
Kislány:
- A leves csillagos 10 pontos (kétszer is szedett belőle).
- A második fogás 0 pontos (!!!). Állítólag majdnem olyan jó volt, mint a Mama féle káposztás laska, de a "teste" valahogy nem kívánta.
- A desszert csillagos 10 pontos.
Férj:
- A leves 9 pontos (nem volt elég sűrű és kevés volt a bacon:-)).
- A második 9 pontos (bár kétszer is vett belőle).
- A desszert 9 pontos, mert összeesett...
Szóval, 77 pontot kaptam a maximális 90-ből. Azért nem olyan rossz az...
2010. november 5., péntek
2010. november 2., kedd
Százkilencedik
Ajándék Halloween-re mindenre kapható Nővéremtől... Szereplők: ő, az ő gyerekei és az én gyerekeim.
Personalize funny videos and birthday eCards at JibJab!
Száznyolcadik
A gyerekek kiharcoltak egy foglalkoztató füzetet a vajszívű erdélyi Nagytatától, amiben volt egy feladat, ami nagy mosolyt csalt ki belőlem.
Kisfiú: - Anya, mi itt a feladat? (Az oldalon 4 virág képe volt látható.)
Én: - Nevezd meg a képeken látható virágokat.
...
Kisfiú: - Eszter, Sári, Gabi és Szofi.
No comment. :-)
Kisfiú: - Anya, mi itt a feladat? (Az oldalon 4 virág képe volt látható.)
Én: - Nevezd meg a képeken látható virágokat.
...
Kisfiú: - Eszter, Sári, Gabi és Szofi.
No comment. :-)
Százhetedik
A hosszú hétvégén Erdélyben voltunk férjem szüleinél. Meglátogattuk a már csak fentről minket figyelő nagyszülőket, dédszülőket, rokonokat.
Gyönyörű volt az őszi erdélyi táj...
Mivel a héten oviszünet van, kihasználtuk a nagyszülők kedvességét és otthagytuk a gyerkőcöket erre a hétre. Mindig nagyon jól érzik magukat, nem is értem, hogy mi történt Kisfiúval az indulásunk napján, mikor nagy könnycseppeket hullatott és próbált még 1 napig, vagy legalább pár óráig visszatartani minket. Persze közben mondta, hogy nagyon szeret ott lenni, de azért valahogy most jobban megviselte, mint máskor.
Miután elköszöntünk tőlük, mentünk Debrecenbe, az én szüleimhez, és természetesen a nagyszüleimhez is, sajnos, az ő esetükben a temetőbe kellett vinni a virágot. Nagyon hiányzik Nagymami és egyre többször jut eszembe, hogy milyen sokat veszítettem azzal, hogy sajnos még csak nem is ismerhettem a nagypapáimat és a másik nagymamámat. De a szívünkben örökké élnek.
Gyönyörű volt az őszi erdélyi táj...
Mivel a héten oviszünet van, kihasználtuk a nagyszülők kedvességét és otthagytuk a gyerkőcöket erre a hétre. Mindig nagyon jól érzik magukat, nem is értem, hogy mi történt Kisfiúval az indulásunk napján, mikor nagy könnycseppeket hullatott és próbált még 1 napig, vagy legalább pár óráig visszatartani minket. Persze közben mondta, hogy nagyon szeret ott lenni, de azért valahogy most jobban megviselte, mint máskor.
Miután elköszöntünk tőlük, mentünk Debrecenbe, az én szüleimhez, és természetesen a nagyszüleimhez is, sajnos, az ő esetükben a temetőbe kellett vinni a virágot. Nagyon hiányzik Nagymami és egyre többször jut eszembe, hogy milyen sokat veszítettem azzal, hogy sajnos még csak nem is ismerhettem a nagypapáimat és a másik nagymamámat. De a szívünkben örökké élnek.
2010. október 27., szerda
Százhatodik
Tegnap nagyon kalandosan ért véget a nap, de a gyerekek megint bebizonyították, milyen talpraesettek.
Úgy kezdődött, hogy időben elindultam (volna) a munkahelyemről, hogy Kisfiút vigyem a focira. A garázsban viszont egy kollega olyan szerencsétlenül állt be egy nem szabályos helyre, hogy nem tudtam kiállni. Tudom, ez szégyen, de nem akartam próbálkozni és a végén meghúzni az autót. Még egy másik kollegát is megkértem, hogy segítsen, de ő is nőből volt, és hiába próbálkoztunk, nem ment. Pedig nem tartom magam az átlagnál ügyetlenebb vezetőnek, de talán bátortalanabbnak ilyen helyzetekben.
Mivel viszont a foci veszélybe került, leadtam a kollega rendszámát, hogy próbálják megkeresni, hogy álljon el, én pedig elindultam gyalog Kisfiúért. Sikerült 15 percet késsünk, de megértette, szurkolt nekem. Visszamentem az oviba Kislányért, aztán visszasétáltunk az irodába. A másik autó még mindig ott volt, senki nem tudott a tulajdonosról semmit. Viszont az egyik biztonsági őr felajánlotta, hogy segít, mert közben megnézte és szerinte ki lehet állni. Lementünk többen is, és tényleg, egy másik őr segítségével kb. 2 perc alatt kiállt. :-) Hát, ez van...
Na, de ekkor már a focinak vége volt és mi még sehol. Kezdtem izgulni, hogy Kisfiú nehogy kétségbe essen, hogy nem vagyunk még ott, bár azért reméltem, hogy az edző nem hagyja egyedül. Felhívtam a szervező srácot is, aki megígérte, hogy odamegy, bár még ő is úton volt. Végül 10 percet késtünk... és mivel várt Kisfiú? Szépen fel volt öltözve, a csomagja összepakolva és a folyosón várt bennünket. Nagyon megdícsértem, de azért kapott egy tanítást is arról, hogy ha ilyen esetleg máskor is előfordul, ugyanígy maradjon ott, ahol van, és nehogy elinduljon egyedül valahová, pláne ne idegenekkel.
Szóval, megvolt a kaland és idegeskedés, de szerencsére csak az én részemről. A gyerekeim, most főleg Kisfiú, profin viselkedett.
Úgy kezdődött, hogy időben elindultam (volna) a munkahelyemről, hogy Kisfiút vigyem a focira. A garázsban viszont egy kollega olyan szerencsétlenül állt be egy nem szabályos helyre, hogy nem tudtam kiállni. Tudom, ez szégyen, de nem akartam próbálkozni és a végén meghúzni az autót. Még egy másik kollegát is megkértem, hogy segítsen, de ő is nőből volt, és hiába próbálkoztunk, nem ment. Pedig nem tartom magam az átlagnál ügyetlenebb vezetőnek, de talán bátortalanabbnak ilyen helyzetekben.
Mivel viszont a foci veszélybe került, leadtam a kollega rendszámát, hogy próbálják megkeresni, hogy álljon el, én pedig elindultam gyalog Kisfiúért. Sikerült 15 percet késsünk, de megértette, szurkolt nekem. Visszamentem az oviba Kislányért, aztán visszasétáltunk az irodába. A másik autó még mindig ott volt, senki nem tudott a tulajdonosról semmit. Viszont az egyik biztonsági őr felajánlotta, hogy segít, mert közben megnézte és szerinte ki lehet állni. Lementünk többen is, és tényleg, egy másik őr segítségével kb. 2 perc alatt kiállt. :-) Hát, ez van...
Na, de ekkor már a focinak vége volt és mi még sehol. Kezdtem izgulni, hogy Kisfiú nehogy kétségbe essen, hogy nem vagyunk még ott, bár azért reméltem, hogy az edző nem hagyja egyedül. Felhívtam a szervező srácot is, aki megígérte, hogy odamegy, bár még ő is úton volt. Végül 10 percet késtünk... és mivel várt Kisfiú? Szépen fel volt öltözve, a csomagja összepakolva és a folyosón várt bennünket. Nagyon megdícsértem, de azért kapott egy tanítást is arról, hogy ha ilyen esetleg máskor is előfordul, ugyanígy maradjon ott, ahol van, és nehogy elinduljon egyedül valahová, pláne ne idegenekkel.
Szóval, megvolt a kaland és idegeskedés, de szerencsére csak az én részemről. A gyerekeim, most főleg Kisfiú, profin viselkedett.
2010. október 23., szombat
Százötödik
Néhány napja ismét voltak a gyerekek egy óvodák közötti tornaversenyen. Először az óvónők azt mondták, hogy csak Kislányt választották ki. Aztán kérdeztem, de csak tényleg kíváncsiságból, hogy Kisfiút miért nem (ugyanis ő legendásan gyors, bár ugye nem tudom, pontosan milyen feladatok vannak egy ilyen versenyen). Nem igazán választoltak rá az óvónők, csak hogy kevés gyermeket tudtak csak kiválasztani...
Aztán másnap szóltak, hogy megy Kisfiú is. Remélem, nem amiatt, mert rákérdeztem, mert tényleg nem az volt a célom, csak érdekelt... Na mindegy, elmentek és a 2. helyet szerezte meg az ovi!!!! Kaptak szép okleveleket is, bár még mindig mondják, hogy miért nem ők nyerték a kupát...
Íme az oklevél:
Aztán másnap szóltak, hogy megy Kisfiú is. Remélem, nem amiatt, mert rákérdeztem, mert tényleg nem az volt a célom, csak érdekelt... Na mindegy, elmentek és a 2. helyet szerezte meg az ovi!!!! Kaptak szép okleveleket is, bár még mindig mondják, hogy miért nem ők nyerték a kupát...
Íme az oklevél:
2010. október 12., kedd
Száznegyedik
Néhány napja sikerült elkészítenem életem első saját készítésű pizzáját. Nagyon izgultam... Annyi könnyebbség volt benne, hogy a tésztához azért igénybe vettem a kenyérsütő gép segítségét. A pizzatésztát ennek és ennek a kombinálásával készítettem, a pizzaszósz teljes egészében Stahl Judit receptje alapján készült a Büntetlen örömök című könyvből. Feltétnek szintén tőle vettem receptet: tejszínes-hagymás és tejfölös-tonhalas.
Azt hiszem, nagyon jól sikerült!!! Azóta már anyósoméknak is csináltam, és nekik is nagyon ízlett.
Azt hiszem, nagyon jól sikerült!!! Azóta már anyósoméknak is csináltam, és nekik is nagyon ízlett.
Százharmadik
A gyerekek valahogy rákattantak a sakkra. Mára odáig jutottak, hogy szerintem többet tudnak róla és jobban játszanak, mint én. Bár ezt nem olyan nehéz elérni, hiszen soha nem voltam igazán soha odáig érte, bár mindig is csodáltam a sakkozók eszét és logikáját.
Hát, meglátjuk, mi lesz ebből, egyelőre nagyon élveznek játszani, miközben egyre többet megtudnak róla... az apukájuktól.
Hát, meglátjuk, mi lesz ebből, egyelőre nagyon élveznek játszani, miközben egyre többet megtudnak róla... az apukájuktól.
2010. október 8., péntek
2010. október 7., csütörtök
Százegyedik
Az elmúlt napokban valahogy nem jött ki a lépés, hogy rendesen fenntartsam a blogot. Dehát szerintem ennek így kell működnie, csak akkor érdemes írni, ha tényleg van mit.
(Apropó, éppen a tegnapi Dr. House részben volt egy olyan beteg, aki szerintem már kényszeres blogoló volt. Még a saját egészségi állapotával kapcsolatos döntéseket is úgy hozta meg, hogy előtte kikérdezte a blogja olvasóit. Na, ez már azért túl sok...)
Szóval, volt nem kevés aggódás az Édesapám miatt, még van is, de már szerencsére otthon van és javulgat.
Kisfiúnak is volt egy kis köhögős időszaka, ami alatt otthon is maradtam 2 napig velük. Aztán szerencsére megérkeztek Férjem szülei, így otthon tudnak hosszabb ideig maradni. A hétvégén Hévízen voltunk együtt, nagyon sokat fürödtünk, pihentünk, sétáltunk. Még aromafürdő és masszázs is volt!
Ezen a héten a fő program a válogatott meccs (Magyarország-San Marino), amit 3 generáció fog a helyszínen megnézni: Nagyapa, Apa és Kisfiú. Egy dolog hiányzik csak: a másik Nagyapa, aki szerintem szívesen el is jött volna, de ő inkább most pihenjen. Valahogy ez mnindig az álmaimban volt, hogy így járjanak a szeretteim meccsre... :-)
Szombaton pedig Pálinka és Kolbász Fesztivál, amire mindenképpen elmegyünk.
Aminek még nagyon örülök, az az, hogy Édesanyám milyen ügyesen mozog az internetes térben néhány hét után. Rendszeresen ír emailt, és már a Facebook-on is rajta van. Nagyon büszke vagyok rá!
(Apropó, éppen a tegnapi Dr. House részben volt egy olyan beteg, aki szerintem már kényszeres blogoló volt. Még a saját egészségi állapotával kapcsolatos döntéseket is úgy hozta meg, hogy előtte kikérdezte a blogja olvasóit. Na, ez már azért túl sok...)
Szóval, volt nem kevés aggódás az Édesapám miatt, még van is, de már szerencsére otthon van és javulgat.
Kisfiúnak is volt egy kis köhögős időszaka, ami alatt otthon is maradtam 2 napig velük. Aztán szerencsére megérkeztek Férjem szülei, így otthon tudnak hosszabb ideig maradni. A hétvégén Hévízen voltunk együtt, nagyon sokat fürödtünk, pihentünk, sétáltunk. Még aromafürdő és masszázs is volt!
Ezen a héten a fő program a válogatott meccs (Magyarország-San Marino), amit 3 generáció fog a helyszínen megnézni: Nagyapa, Apa és Kisfiú. Egy dolog hiányzik csak: a másik Nagyapa, aki szerintem szívesen el is jött volna, de ő inkább most pihenjen. Valahogy ez mnindig az álmaimban volt, hogy így járjanak a szeretteim meccsre... :-)
Szombaton pedig Pálinka és Kolbász Fesztivál, amire mindenképpen elmegyünk.
Aminek még nagyon örülök, az az, hogy Édesanyám milyen ügyesen mozog az internetes térben néhány hét után. Rendszeresen ír emailt, és már a Facebook-on is rajta van. Nagyon büszke vagyok rá!
2010. szeptember 28., kedd
Századik
Tarararaaaaa, íme a 100. blog bejegyzés!
Régen nem írtam, valahogy húztam-halasztottam, mert úgy gondoltam, hogy a 100. bejegyzés csak megérne egy kicsit többet-jobbat az átlagnál. Persze ez lehet, hogy butaság, de azért jó visszagondolni arra, hogy eddig bírtam, és a februári kezdés óta ugyanolyan lelkesedéssel próbálom megírni mindennapi történéseinket.
És talán nem hiába. Elsősorban a családnak és barátoknak indult ez a napló, meg persze kicsit magamnak is, és azt hiszem, egyelőre ezt a feladatát betöltötte. Tudom, hogy sok kedves családtagunk és barátunk és ismerősünk olvassa, és így kicsit mellettünk van a mindennapokban akkor is, ha messze vagyunk egymástól. Köszönöm mindenkinek a bátorítást!
Közben azért látom, hogy talán messze nem olyan élvezetesek a bejegyzéseim, mint a "profiké" (ld. az oldalsó menüben a kedvenc blogjaimat), de mivel nem is az volt a cél, nem izgatom túlságosan magam emiatt. Persze igyekszem majd a jövőben is élvezetesen írni.
Na, lássuk csak, mik történtek velünk az elmúlt időszakban:
- Volt min idegeskedni, Édesapám jól megijesztett minket. De szerencsére jó kezekbe került, már otthon van és hamarosan minden rendben lesz vele.
- A hétvégi ebédek után Kislány megjegyezte, hogy nekem fejből nem megy a sütés, csak receptből. A levessel és főétellel nincs baj, de milyen igaza van... valahogy a sütiket/édességeket magamtól nem tudom megcsinálni...
- A Segítsüti árverésen nyertünk egy finom sütit Myreille-től. Már találkoztunk is, és kaptam tőle egy világjáró Moksha táskát is. Köszönöm!
- Elindultak a különórák az oviban/ovin kívül: Kisfiú folytatja a focit természetesen, Kislánnyal együtt az úszást is. Kislány most a zeneovit és néptáncot választotta még.
- Vasárnap ünnepeltük a 7. házassági évfordulónkat. Mindenféle felesleges külsőség és megrendezett ünnepség nélkül gyönyörű napunk volt, csak úgy együtt a gyermekeinkkel.
Hát, most ennyi a kicsit ünnepi, kicsit mindennapi bejegyzés. De folytatom mindenképpen!
Régen nem írtam, valahogy húztam-halasztottam, mert úgy gondoltam, hogy a 100. bejegyzés csak megérne egy kicsit többet-jobbat az átlagnál. Persze ez lehet, hogy butaság, de azért jó visszagondolni arra, hogy eddig bírtam, és a februári kezdés óta ugyanolyan lelkesedéssel próbálom megírni mindennapi történéseinket.
És talán nem hiába. Elsősorban a családnak és barátoknak indult ez a napló, meg persze kicsit magamnak is, és azt hiszem, egyelőre ezt a feladatát betöltötte. Tudom, hogy sok kedves családtagunk és barátunk és ismerősünk olvassa, és így kicsit mellettünk van a mindennapokban akkor is, ha messze vagyunk egymástól. Köszönöm mindenkinek a bátorítást!
Közben azért látom, hogy talán messze nem olyan élvezetesek a bejegyzéseim, mint a "profiké" (ld. az oldalsó menüben a kedvenc blogjaimat), de mivel nem is az volt a cél, nem izgatom túlságosan magam emiatt. Persze igyekszem majd a jövőben is élvezetesen írni.
Na, lássuk csak, mik történtek velünk az elmúlt időszakban:
- Volt min idegeskedni, Édesapám jól megijesztett minket. De szerencsére jó kezekbe került, már otthon van és hamarosan minden rendben lesz vele.
- A hétvégi ebédek után Kislány megjegyezte, hogy nekem fejből nem megy a sütés, csak receptből. A levessel és főétellel nincs baj, de milyen igaza van... valahogy a sütiket/édességeket magamtól nem tudom megcsinálni...
- A Segítsüti árverésen nyertünk egy finom sütit Myreille-től. Már találkoztunk is, és kaptam tőle egy világjáró Moksha táskát is. Köszönöm!
- Elindultak a különórák az oviban/ovin kívül: Kisfiú folytatja a focit természetesen, Kislánnyal együtt az úszást is. Kislány most a zeneovit és néptáncot választotta még.
- Vasárnap ünnepeltük a 7. házassági évfordulónkat. Mindenféle felesleges külsőség és megrendezett ünnepség nélkül gyönyörű napunk volt, csak úgy együtt a gyermekeinkkel.
Hát, most ennyi a kicsit ünnepi, kicsit mindennapi bejegyzés. De folytatom mindenképpen!
2010. szeptember 17., péntek
Kilencvenkilencedik
Újra indult a Segítsüti! Segítsünk minél többen a koraszülött osztályokon finom sütik megvásárlásával. Köszönet a gasztrobloggereknek, akik megsütik.
2010. szeptember 12., vasárnap
Kilencvennyolcadik
Újabb aranyköpések a gyerekektől a hétvégén:
Sikerült egy olyan wasabis tormát venni, amiben volt egy pár furcsa hozzávaló, pl. az egyikre azt írták, hogy a gyerekek tevékenységeit és figyelmét befolyásolhatja. Erre mindketten rávágták:
- Akkor nem nézhetünk rá?
Ma pedig Kisfiú egy beszélgetés közben nemtetszését akarta az apukájának kifejezni. Ezt így tette:
- Apa, ne légy olyan okatlan!
Először azt hittük, hogy "oktalant" akart mondani, de kiderült, hogy ez nála az "okos" ellentéte volt.
Sikerült egy olyan wasabis tormát venni, amiben volt egy pár furcsa hozzávaló, pl. az egyikre azt írták, hogy a gyerekek tevékenységeit és figyelmét befolyásolhatja. Erre mindketten rávágták:
- Akkor nem nézhetünk rá?
Ma pedig Kisfiú egy beszélgetés közben nemtetszését akarta az apukájának kifejezni. Ezt így tette:
- Apa, ne légy olyan okatlan!
Először azt hittük, hogy "oktalant" akart mondani, de kiderült, hogy ez nála az "okos" ellentéte volt.
2010. szeptember 10., péntek
Kilencvenhetedik
Tegnap volt az első különúszás a nyári szünet után. Már nagyon várták a gyerekek, nem is csoda, hiszen ugyanaz a 4 gyerek fog továbbra is együtt úszni tanulni. Vidám pillanatkép a folyamatos beugrálások között...
2010. szeptember 8., szerda
Kilencvenhatodik
Új dalok készülnek kedvenceinknél, nagyon jó volt újra látni/hallani őket, mindenkinek ajánlom!
2010. szeptember 7., kedd
Kilencvenötödik
Egy kedves kép a nyári körutazásunkról. Ez éppen az első igazi városnézés elején, a portugáliai Bragaban készült.
Kilencvennegyedik
Tegnap Kisfiú belefonta a mondandójába, hogy "gyakorlatilag". Iszonyúan tetszik neki ez a szó.
Hazafelé menet az óvodából még azzal is megleptek, hogy elkeydték mondani, hogy 1-10 között mely számok párosak és páratlanok. Hogy ezt honnan tudják?!?!
Hazafelé menet az óvodából még azzal is megleptek, hogy elkeydték mondani, hogy 1-10 között mely számok párosak és páratlanok. Hogy ezt honnan tudják?!?!
Kilencvenharmadik
Tegnap voltak a gyerekek először óvodában a hosszúra nyúlt nyári szünet után. Szerencsére teljesen problémamentesen vették az "akadályokat", nagyon gyorsan átálltak a 6 órás kelésre, gyors elkészülésre, lustálkodás hiányára. Egyedül azt jegyezték meg, hogy már szívesebben mentek volna iskolába, és hát még élénken élnek az emlékek a kedves ovistársakról, akik immár iskolába mentek. Köztük Kisfiú szerelméről is. Bár egyelőre szokatlanul jól bírja nélküle az ovis létet.
Azt még nem írtam, hogy a nyáron két területen fejlődtek sokat: egyrészt elkezdték igényelni az iskolára felkészülést. Külön iskolai füzetet kértek, amibe a nővérem (aki 2 hetet töltött nálunk a nyáron) kezdett el feladatokat írni, amit iszonyú szorgalommal csináltak meg. Már szépen írnak számokat és betűket, de az olvasásig még nem jutottak, kivéve néhány olyan szót, amiben a legjobban tudott betűk szerepelnek. Ezek a betűk nálunk elsősorban a neveink kezdőbetűiből állnak, tehát az E, M, L és G, valamint az A az anya, apa miatt.
A másik terület a számítógép és az internet. Ezt nem terveztük igazán így, de elkerülhetetlen volt, hogy egyre többet érdeklődtek maga a gép iránt és aztán az internet iránt. Mára eljutottunk oda, hogy a gépet ügyesen be- és kikapcsolják, elindítják az internet böngészőt és néhány egyszerű site-ra már el is tudnak menni. Ez először hihetetlen volt, pláne a mi generációnknak, akik az egyetemen láttak először számítógépet. A mi gyerekeink viszont tényleg ebben nőnek fel.
Közben a szüleimnek is lett végre internet elérése (és végre ők is tudják ezt a blogot olvasni), és a gyerekek éppen ott voltak náluk, mikor ez megtörtént, így pontosan látták, hogy mit hogy csináltak és hogy Mama hogy kezdett el ismerkedni az email-lel, kereséssel stb.
Mindezek után volt egy nagyon mókás beszélgetés tegnap a hazafelé úton. Kisfiú a magyar-moldáv focimeccsre készül az apukájával, és ezalatt mi általában külön programot csinálunk Kislánnyal. Mostanra azt találta ki, hogy menjünk el moziba. Mondtam neki, hogy csak akkor, ha azon a napon találunk egy közeli moziban neki való filmet. Mi a válasz erre?
- Anya, majd nézd meg az interneten a www.gyerekfilmek.hu címen.
Ezt a címet természetesen nem ismerte, ezt már ő rakta össze. Ismeri a www-t, ismeri az ország domain nevét, úgyhogy a maga logikájával hozzáadta a keresett címet.
Megnéztem, és létezik ilyen oldal, de persze nem a gyerek mozifilmekről szól.
Azt még nem írtam, hogy a nyáron két területen fejlődtek sokat: egyrészt elkezdték igényelni az iskolára felkészülést. Külön iskolai füzetet kértek, amibe a nővérem (aki 2 hetet töltött nálunk a nyáron) kezdett el feladatokat írni, amit iszonyú szorgalommal csináltak meg. Már szépen írnak számokat és betűket, de az olvasásig még nem jutottak, kivéve néhány olyan szót, amiben a legjobban tudott betűk szerepelnek. Ezek a betűk nálunk elsősorban a neveink kezdőbetűiből állnak, tehát az E, M, L és G, valamint az A az anya, apa miatt.
A másik terület a számítógép és az internet. Ezt nem terveztük igazán így, de elkerülhetetlen volt, hogy egyre többet érdeklődtek maga a gép iránt és aztán az internet iránt. Mára eljutottunk oda, hogy a gépet ügyesen be- és kikapcsolják, elindítják az internet böngészőt és néhány egyszerű site-ra már el is tudnak menni. Ez először hihetetlen volt, pláne a mi generációnknak, akik az egyetemen láttak először számítógépet. A mi gyerekeink viszont tényleg ebben nőnek fel.
Közben a szüleimnek is lett végre internet elérése (és végre ők is tudják ezt a blogot olvasni), és a gyerekek éppen ott voltak náluk, mikor ez megtörtént, így pontosan látták, hogy mit hogy csináltak és hogy Mama hogy kezdett el ismerkedni az email-lel, kereséssel stb.
Mindezek után volt egy nagyon mókás beszélgetés tegnap a hazafelé úton. Kisfiú a magyar-moldáv focimeccsre készül az apukájával, és ezalatt mi általában külön programot csinálunk Kislánnyal. Mostanra azt találta ki, hogy menjünk el moziba. Mondtam neki, hogy csak akkor, ha azon a napon találunk egy közeli moziban neki való filmet. Mi a válasz erre?
- Anya, majd nézd meg az interneten a www.gyerekfilmek.hu címen.
Ezt a címet természetesen nem ismerte, ezt már ő rakta össze. Ismeri a www-t, ismeri az ország domain nevét, úgyhogy a maga logikájával hozzáadta a keresett címet.
Megnéztem, és létezik ilyen oldal, de persze nem a gyerek mozifilmekről szól.
2010. szeptember 6., hétfő
Kilencvenkettedik
Szombaton végre kiesett Kisfiú harmadik foga, mégpedig az egyik felső nagy. Augusztus végén még a nagyszülőknél nyaraltak, de állítása szerint úgy vigyázott rá, hogy nehogy ott essen ki, mert mindenképpen azt szerette volna, ha itthon nálunk történik a nagy esemény...
.jpg)
.jpg)
2010. szeptember 3., péntek
Kilencvenegyedik
A hét nagy történése az, hogy apósom után immár az édesanyámmal is tudok email-ezni és chat-elni, miután bevezették hozzájuk is az internetet. Hurrááá!
2010. augusztus 31., kedd
Kilencvenedik
Kislány és Kisfiú új missziója, hogy anyai Nagypapájukat leszoktassák a dohányzásról. Minden követ megmozgatnak ennek érdekében, először is rajzoltak egy "Dohányozni tilos!" táblát, amit azon nyomban önállóan kiragasztottak a bejárati ajtóra, amíg a nagyszülők nálunk voltak. A példát honnan vették? Hát a nyaralás közben látott rengeteg szállodai jelről...
2010. augusztus 23., hétfő
Nyolcvankilencedik
Milánó.
Utolsó állomás a nagy kalandunk során.
Dóm.
Scala.
Divatutcák.
AC Milan stadion.
Metrózás.
Pizza.
Készülôdés a reggeli hazaindulásra.
Honvágy.
Utolsó állomás a nagy kalandunk során.
Dóm.
Scala.
Divatutcák.
AC Milan stadion.
Metrózás.
Pizza.
Készülôdés a reggeli hazaindulásra.
Honvágy.
Nyolcvannyolcadik
Monte Carloban egy "szerencsehozó" kútnál:
Kislány: - Anya, azt kívántuk Kisfiúnak, hogy ki tudja mondani az "r" betût. És azért mondtam én, mert Kisfiú "l"-et mond helyette és a kút nem tudná, hogy a "répa" betûrôl van szó.
Kislány: - Anya, azt kívántuk Kisfiúnak, hogy ki tudja mondani az "r" betût. És azért mondtam én, mert Kisfiú "l"-et mond helyette és a kút nem tudná, hogy a "répa" betûrôl van szó.
Nyolcvanhetedik
Monte Carlo.
Hercegi palota.
Ôrségváltás.
Séta a szûk utcácskákon.
Minden olyan rendezett és tiszta.
Díszes kút, szerencsehozó pénzekkel.
Sehol egy hely, de mi le tudunk parkolni a Cartier és Louis Vuitton elôtt.
Kicsit gyanús.
A biztonsági ôr szerint 4 óra hosszáig lehet, de a rendôrök csak 5-10 percet mondanak.
Kaszinó.
Az erre szánt 1€ nem elég, minimum 5€-val lehet játszani.
Megérint a luxus szele, de el is illan.
Továbbindulás Genovába.
A híres akvárium meglátogatása.
Édes delfinek.
Alvó fókák.
Fôtér.
Pizzéria.
A gyerekek szerint az én tiramisum jobb, mint az olasz. :-)
Nyolcvanhatodik
Barcelona után Cannes.
Csúcsforgalom a városban, de legalább nézelôdhetünk.
Rengeteg ember boltba be és boltból ki.
Luxusmárkák.
Szállodánk néhány utcányira a tengertôl.
Itt minden drágább.
Városnézés kisbusszal.
Végre találtunk egy jó kis éttermet.
Csúcsforgalom a városban, de legalább nézelôdhetünk.
Rengeteg ember boltba be és boltból ki.
Luxusmárkák.
Szállodánk néhány utcányira a tengertôl.
Itt minden drágább.
Városnézés kisbusszal.
Végre találtunk egy jó kis éttermet.
Nyolcvanötödik
Kislány, egy barcelonai nôi buszvezetôt látva: - Én, ha nagy leszek, buszvezetô leszek.
Kicsit késôbb: - Nem is, inkább délelôtt doktornô leszek, délután pedig buszt vezetek.
Kisfiú: - Én pedig esténként focizni fogok, elôtte pedig stadionokat nézni.
Kicsit késôbb: - Nem is, inkább délelôtt doktornô leszek, délután pedig buszt vezetek.
Kisfiú: - Én pedig esténként focizni fogok, elôtte pedig stadionokat nézni.
Nyolcvannegyedik
Búcsúzás Valenciától.
A Barcelonaba tartó úton Kislány elvesztette az ötödik tejfogát.
Utazás közben a legújabb közös játék a szavak betûzése és leírása.
"R" betû: a kimondhatatlan betû, Kisfiú kiejtési problémáira utalva...
A szálloda mindenkinek tetszik.
A város legfontosabb részeit metróval és busszal járjuk be.
Sagrada Familia.
FC Barcelona stadion.
Tibidabo hegy.
Lélegzetelállító kilátás a városra és a tengerre.
Siklózás.
Séta és vacsora a Les Rambles-en.
A vacsora kicsit borsos árú.
Gyerekek mindent megesznek a mostani kedvenc ételeikbôl.
Kislány: paella.
Kisfiú: pizza.
A Barcelonaba tartó úton Kislány elvesztette az ötödik tejfogát.
Utazás közben a legújabb közös játék a szavak betûzése és leírása.
"R" betû: a kimondhatatlan betû, Kisfiú kiejtési problémáira utalva...
A szálloda mindenkinek tetszik.
A város legfontosabb részeit metróval és busszal járjuk be.
Sagrada Familia.
FC Barcelona stadion.
Tibidabo hegy.
Lélegzetelállító kilátás a városra és a tengerre.
Siklózás.
Séta és vacsora a Les Rambles-en.
A vacsora kicsit borsos árú.
Gyerekek mindent megesznek a mostani kedvenc ételeikbôl.
Kislány: paella.
Kisfiú: pizza.
Nyolcvanharmadik
Sevillaból továbbindulás Valenciába.
6 órás út, de már szokva vagyunk. :-)
Valenciába érve kicsit beborul, pedig a szállodában még medence is van.
Helyi buszozás a központba.
Bikaviadalok helyszíne.
Székesegyház.
Mercado Central.
Paella vacsora.
6 órás út, de már szokva vagyunk. :-)
Valenciába érve kicsit beborul, pedig a szállodában még medence is van.
Helyi buszozás a központba.
Bikaviadalok helyszíne.
Székesegyház.
Mercado Central.
Paella vacsora.
Nyolcvankettedik
-721780.jpg)
Halászhajók érkezése.
Láblógatás az óceánba.
Utazás Gibraltárba.
Dugó.
Útlevél ellenôrzés (!) a brit koronagyarmat határánál.
Felvonó a 400+ m magas Európa Pointra.
Rengeteg felhô.
Afrika partjai elbújtak.
De a kilátás lélegzetelállító.
Gibraltári majmok. Pizzázás.
Rövid séta a központban. Továbbindulás Sevillába.
A szállás kis utcája mesébe illô.
Séta a belvárosban.
Bikaviadalok helyszíne.
Folyópart.
Torre Del Oro torony.
Real Alcázar királyi palotaegyüttes.
Székesegyház.
Szemkápráztató.
Mise.
Spanyol esküvô.
Spanyol vacsora: tapas és halak.
Nyolcvanegyedik
Forróság.
Hullámok.
Fürdés.
Homokvár.
Kagyló gyûjtés.
Látogatás Albufeirában.
Itt próbáltam szállást találni annak idején, sikertelenül.
Nem csoda, rengetegen vannak.
De gyönyörû.
Láblógatás az óceánba.
Piri piri.
Homokszobrok.
2010. augusztus 16., hétfő
Nyolcvanadik
-726930.jpg)
Szállás 100 méterre a strandtól.
Kicsi szoba, de az elhelyezkedés kárpótol.
Gyönyörû, mélykék óceán hatalmas hullámokkal.
Nekünk elsôre félelmetes.
Késôbb otthagyhatatlan.
Hetvenkilencedik
-799959.jpg)
Városnézés busszal.
Felfedezések emlékmûve.
Szt. Jeromos kolostor.
Jézus szobor.
Lisszabon Sporting stadion körtúra.
A focisták öltözôje és gyakorlópályája.
Sportingos sapkák Kislánynak, Kisfiúnak és Apának.
Metrózás és helyi buszozás Európa legnagyobb akváriumához.
Pirosra égés, de csak nálam.
Halvacsora.
Hetvennyolcadik
Aveiroból továbbutazás Lisszabonba.
Szállodából metrózás.
Városnézô villamos.
Kisfiú "emlékdobozt" kezd el feltölteni.
Szállodából metrózás.
Városnézô villamos.
Kisfiú "emlékdobozt" kezd el feltölteni.
Hetvenhetedik
Végre dugók nélkül.
Kisbusszal városnézés.
Csúcspont a borház látogatás.
Portói bor kóstolás.
2004-es vintage portói vásárlás, amit leghamarabb 10 év múlva lehet felbontani.
Sé katedrális.
Csodálatos.
Továbbutazás Aveiroba.
A lelkiismeret nem hagy minket.
Portugál hivatal.
Elmaradt autópálya díj kifizetése.
3 €.
Óceánpart kis utcácskákkal és csíkos házikókkal.
Vacsora a csatorna parton helyi specialitásokkal.
Hetvenhatodik
Kislány minden szempontból elégedett a burgosi szállással.
Kis ajándék kijelentkezéskor.
Utazás gyönyörû helyeken Bragaba.
Portugália csodálatos.
Szállás a Bom de Jesus hegyen.
A stációk végigjárása a fizikai és szimbolikus lépcsôkön.
Energikus és érdeklôdô gyerekek.
Gyengéjük a fagyi, amit csakis a 2-3 nyári hónapban kapnak.
Portó felé rossz autópálya díjas kapun kihajtás véletlenül.
Izgalom, hogy vajon utánunk jönnek-e szirénázva.
Nem.
Kis ajándék kijelentkezéskor.
Utazás gyönyörû helyeken Bragaba.
Portugália csodálatos.
Szállás a Bom de Jesus hegyen.
A stációk végigjárása a fizikai és szimbolikus lépcsôkön.
Energikus és érdeklôdô gyerekek.
Gyengéjük a fagyi, amit csakis a 2-3 nyári hónapban kapnak.
Portó felé rossz autópálya díjas kapun kihajtás véletlenül.
Izgalom, hogy vajon utánunk jönnek-e szirénázva.
Nem.
Hetvenötödik
-799291.jpg)
Kislány szavaival 'csalódás'.
Dugó.
Bordeaux.
Dugó.
Dugó.
Spanyolország.
Késôi érkezés Burgosba.
Annál nagyobb öröm a szoba láttán.
Kislány élvezi a külön ágyat.
Kisfiú inkább velünk alszik.
Hetvennegyedik
Ausztria. Vihar. Zivatar. Dugó. Passau. Dugó. Freiburg. Zivatar. Dugó. Dugó. És még egy kis dugó. Kis pihenô vacsorával. Dugó. Franciaország. Dugó. Beaune. Érkezés az elsô szállásra majdnem éjfélkor. Automata bejelentkezés. A gép nem fogadja el a kártyám, mert nem chipes. Végül siker. Kis szoba emeletes ággyal. Kicsit furcsa szag, de aludni jó.
2010. július 25., vasárnap
Hetvenharmadik
Tegnap beszéltünk a gyerekekkel, akik éppen a parajdi sós vizes fürdőben voltak... milyen jó is nekik... Lassan mi kezdjük el számolni a napokat addig, amíg haza nem jönnek.
Na de, közben azért nálunk is zajlik az élet, már annyiszor voltunk moziban kettesben, ahányszor amúgy kb. 6 hónap alatt jutunk el. A jövő héten pedig kedves vendégeink is lesznek: Férjem unokatestvére és keresztmamája. Kislány találkozott velük és állítólag (ezúttal távoli, de) jó vendéglátóként elmondta nekik, hogy:
- Lesz mindenkinek helye, aludhattok a lenti vendégszobában, vagy a gyerekszobában, vagy a játszó szobában matracon, csak aki a lenti vendégszobában alszik, az zárja be estére az ablakot, mert Berci kutyánk az ablak alatt alszik és nagyon hangosan horkol.
:-)))
Na de, közben azért nálunk is zajlik az élet, már annyiszor voltunk moziban kettesben, ahányszor amúgy kb. 6 hónap alatt jutunk el. A jövő héten pedig kedves vendégeink is lesznek: Férjem unokatestvére és keresztmamája. Kislány találkozott velük és állítólag (ezúttal távoli, de) jó vendéglátóként elmondta nekik, hogy:
- Lesz mindenkinek helye, aludhattok a lenti vendégszobában, vagy a gyerekszobában, vagy a játszó szobában matracon, csak aki a lenti vendégszobában alszik, az zárja be estére az ablakot, mert Berci kutyánk az ablak alatt alszik és nagyon hangosan horkol.
:-)))
Hetvenkettedik
Na, ma megkaptam a kritikámat drága Férjemtől... Miközben csináltam a reggelit, és mellesleg a kávéját is előkészítettem, azért nem mulasztotta el megemlíteni, hogy ha Kislány nem nyaralna éppen a nagyszülőknél, a reggeli kávéját már régen felvitte volna az ágyba. És ebben teljesen igaza van.
2010. július 24., szombat
Hetvenegyedik
Jelenleg ez az egyik kedvenc előadóm, dalom és videom...
"Let Me Know" - Róisín Murphy
"Let Me Know" - Róisín Murphy
Hetvenedik
Hatvankilencedik
Hát, ez a hét eléggé csendesen telt el, a gyerekek ugyanis a Férjem szüleinél töltik a vakáció következő részét. Nagyon hálás vagyok nekik is, az én szüleimnek is, Nővéremnek is, hogy lehetővé teszik, hogy a gyerekek nyaranta az őket szerető családtagokkal lehetnek és életre szóló élményeket szerezhetnek. Köszönöm nektek!
Emlékszem a mi nyarainkra gyermekkoromban... Bár városi gyerekek voltunk és "csak" egy bérházban tudtunk a nagymamánkkal lenni, ma is meleg szívvel emlékszem vissza a nyarakra, amikor napközben drága Nagymaminál voltunk az unokatestvéreinkkel, ahol olyan kényeztetésben volt részünk, mint sehol máshol, és együtt játszhattunk a lakásban és a parkban is. Máig a számban érzem Nagymami húslevesének, pogácsájának és mákos beiglijének az ízét...
Emiatt ia hálás vagyok Férjem és az én drága szüleimnek, amiért megadják Kislánynak és Kisfiúnak ugyanezt a szeretetet és élményt.
Emlékszem a mi nyarainkra gyermekkoromban... Bár városi gyerekek voltunk és "csak" egy bérházban tudtunk a nagymamánkkal lenni, ma is meleg szívvel emlékszem vissza a nyarakra, amikor napközben drága Nagymaminál voltunk az unokatestvéreinkkel, ahol olyan kényeztetésben volt részünk, mint sehol máshol, és együtt játszhattunk a lakásban és a parkban is. Máig a számban érzem Nagymami húslevesének, pogácsájának és mákos beiglijének az ízét...
Emiatt ia hálás vagyok Férjem és az én drága szüleimnek, amiért megadják Kislánynak és Kisfiúnak ugyanezt a szeretetet és élményt.
2010. július 19., hétfő
Hatvannyolcadik
Folytatva az előző posztok egyikét, íme grafikusan is ábrázolva a gyermekek fejlődése.
Kislány súlya (egyelőre) azért nincs meg, mert a babaszoba.hu kalkulátora nem tudta feldolgozni valami miatt az értékét. Pedig nem is egy extrém érték, mindössze 2 kg-mal több, mint Kisfiúé...
Kislány hosszúsága
Kisfiú hosszúsága
Kisfiú súlya
2010. július 14., szerda
Hatvanhetedik
Ma véletlenül ráakadtam egy listára, amin szerepelek, és ami az interneten is hirdeti, hogy ugyan megszereztem a PhD abszolutóriumot, de doktori szigorlatom nincs... Ez azóta is egy olyan része az életemnek, amit nagyon sajnálok, hogy nem sikerült rendesen befejezni, bár a tanulással és kutatással eltöltött évek nagyon hasznosak voltak.
2010. július 12., hétfő
Hatvanhatodik
Kislánynak kiesett a negyedik foga is... végre! Ez a második felül középen, és már napok óta állt ferdén, mintha bármelyik pillanatban ki akarna esni és szegénykém már alig tudott rendesen enni. Mostanra végre meglazult annyire, hogy könnyen ki lehetett venni. Nagyon büszke volt magára!
1 nappal előtte pedig megkapták a 6. évben esedékes oltásukat. Kislány viszonylag kevés sírással vészelte át, de Kisfiú valami miatt megint nem szívlelte az akciót, levágott egy jó kis ordítást a rendelőben, a kint várakozó, nála jóval kisebb babák "örömére"... Szerencsére nem ijesztett meg senkit, legalábbis a menekülésünkig nem kezdett el sírni más gyermek. Furcsa, mert egészen addig, hogy felült a szurihoz, semmi baja nem volt, kedélyesen beszélgetett a doktor nénivel, figyelte, hogy mi történik Kislánnyal. Egyébként valószínűleg még az a jó pár évvel ezelőtti kórházi trauma van benne, mikor az infúzió bekötéséhez szétszurkálták a kis kezét...
Na de, volt jó is benne. A kötelező méretkezés ezeket az eredményeket hozta:
Kislány: 23,5 kg, 127 cm
Kisfiú: 21,5 kg, 122 cm
Nagyon büszke voltam rájuk...
1 nappal előtte pedig megkapták a 6. évben esedékes oltásukat. Kislány viszonylag kevés sírással vészelte át, de Kisfiú valami miatt megint nem szívlelte az akciót, levágott egy jó kis ordítást a rendelőben, a kint várakozó, nála jóval kisebb babák "örömére"... Szerencsére nem ijesztett meg senkit, legalábbis a menekülésünkig nem kezdett el sírni más gyermek. Furcsa, mert egészen addig, hogy felült a szurihoz, semmi baja nem volt, kedélyesen beszélgetett a doktor nénivel, figyelte, hogy mi történik Kislánnyal. Egyébként valószínűleg még az a jó pár évvel ezelőtti kórházi trauma van benne, mikor az infúzió bekötéséhez szétszurkálták a kis kezét...
Na de, volt jó is benne. A kötelező méretkezés ezeket az eredményeket hozta:
Kislány: 23,5 kg, 127 cm
Kisfiú: 21,5 kg, 122 cm
Nagyon büszke voltam rájuk...
Hatvanötödik
Sajnos, nagyon szomorúan kezdődött a hétvégénk. Újabb kedves ismerőst vesztettünk el tragikus hirtelenséggel. Nyugodj békében, G.!
2010. július 10., szombat
Hatvannegyedik
Egy hete van nálunk a Nővérem a kisebbik fiával (a nagyobbik Londonban van, de nemsokára érkezik ő is), ők vigyáznak 2 hétig a gyerekekre. Mikor megérkeztek, a gyerekek olyan nagy izgalomban voltak, hogy Kisfiú szükségét érezte annak, hogy valami nagyon érdekeset mutasson nekik. Ezért ezt mondta:
- Gyertek, nézzétek meg az új gázóránkat!
- Gyertek, nézzétek meg az új gázóránkat!
2010. július 7., szerda
Hatvanharmadik
Absolutely Ladylike egy csodálatos pénztárcát ajánlott fel, akit érdekel, menjen és próbáljon szerencsét!
Absolutely Ladylike: giveaway
Absolutely Ladylike: giveaway
2010. július 6., kedd
Hatvankettedik
2010. július 4., vasárnap
Hatvanegyedik
Régen nem tudtam írni a blogra, bár elég sűrű időszakon vagyunk túl. Elsősorban a gyerekek 6. születésnapi zsúrjainak szervezése vett el sok időt, közben munka, a gyerekeknek sporttábor stb. Elkezdődött a nagy nyári program, ami a gyerekek és saját időnk beosztását jelenti a nyárra. Ez mostanra egy kisebbfajta családi projektnek számít. További részletekről nemsokára írok. Most fürdés, lefekvés és mese következik...
2010. június 22., kedd
Hatvanadik
Már régebben szerettem volna leírni, hogy néha annyira magamat látom a Kislányomban. Mostanában azt csinálja, hogy csinál valamit, például biciklizik az udvaron, közben pedig a kezében a játéktelefonnal angolul (= angolt utánozva) beszélget. Hát, sajnos sokszor így megyünk haza az óvodából... még elintézek néhány munkával kapcsolatos telefonbeszélgetést hazafelé vezetve...
Ötvenkilencedik
Már csak 3 nap van a gyerekek 6 éves szülinapjának maratoni megünneplésének. Pénteken kezdjük az ovis barátoknak szervezett zsúrral, majd szombaton folytatjuk nálunk a kertben egy grillpartival. Sajnos, a nagyszülők, testvér, unokatestvérek nem lesznek egyszerre itt velünk, de mindenkivel bepótoljuk majd előbb vagy utóbb...
Az ovis zsúr a Polaris Csillagvizsgálóban lesz, itt már voltunk a gyerekekkel, imádták a Holdat és a Szaturnuszt nézni a nagy, igazi távcsővel. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy szülinapi zsúr szervezést is vállalnak komoly szakmai segítséggel és "oktatással". Ajánlom mindenkinek!
Hihetetlen, hogy már 6 éve születtek...
Az ovis zsúr a Polaris Csillagvizsgálóban lesz, itt már voltunk a gyerekekkel, imádták a Holdat és a Szaturnuszt nézni a nagy, igazi távcsővel. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy szülinapi zsúr szervezést is vállalnak komoly szakmai segítséggel és "oktatással". Ajánlom mindenkinek!
Hihetetlen, hogy már 6 éve születtek...
Ötvennyolcadik
Bár az elmúlt napok inkább hidegek voltak ismét, még mindig rajta van a családon a nem igazán szeretett szúnyogok iránti ellenérzés. Pedig nem is volt ANNYIRA sok csípés, viszont Kisfiú a mai napot ezzel kezdte felkelés után:
Kisfiú: - Anya, miért nem csináljuk azt, hogy elpusztítjuk az összes szúnyogot?
Én: - Hát, az nem olyan egyszerű, ahhoz speciális irtószer kell.
Kisfiú: - Dehát nekünk van olyan, miért nem fújjuk be az egész Földet?
Én: - Hát, mert nekünk nincs annyi. És különben is, mikor én gyermek voltam, mindig volt repülőgépes szúnyogirtás, ma már sajnos egyre ritkábban.
Kisfiú: - Menjünk el a Parlamentbe és mondjuk meg, hogy irtsanak szúnyogot.
Én: - Oda nem lehet csak úgy bemenni.
Kisfiú: - Akkor menjünk ki a Parlament elé, fogjunk egy hangosbeszélőt és kiabáljunk be nekik...
Ha tudná, hogy ez mennyire valóságos a felnőtteknek...
Kisfiú: - Anya, miért nem csináljuk azt, hogy elpusztítjuk az összes szúnyogot?
Én: - Hát, az nem olyan egyszerű, ahhoz speciális irtószer kell.
Kisfiú: - Dehát nekünk van olyan, miért nem fújjuk be az egész Földet?
Én: - Hát, mert nekünk nincs annyi. És különben is, mikor én gyermek voltam, mindig volt repülőgépes szúnyogirtás, ma már sajnos egyre ritkábban.
Kisfiú: - Menjünk el a Parlamentbe és mondjuk meg, hogy irtsanak szúnyogot.
Én: - Oda nem lehet csak úgy bemenni.
Kisfiú: - Akkor menjünk ki a Parlament elé, fogjunk egy hangosbeszélőt és kiabáljunk be nekik...
Ha tudná, hogy ez mennyire valóságos a felnőtteknek...
2010. június 16., szerda
Ötvenhetedik
Szintén a focihoz kapcsolódik Kisfiú egy tegnapi "vicce". A múlt csütörtöki foci végére későn értem oda Kislánnyal, így elmulasztottunk egy fontos információt (így utólag megtudva). Tegnap a focicuccal felszerelkezve megyünk az iskolába, ahol az edzések vannak, ráadásul el is késtünk egy megbeszélésem miatt, sehol senki. Kérdezzük a portás bácsit, hogy hol a foci. Azt mondja: Dehát már vége az iskolának, nincsen ovi-foci sem... Na, ez meglepetés volt. Hazacihelődünk és ahogy belépünk a házba, Kisfiú megszólal:
- Anya, a múltkor szavazhattunk a focin, hogy mit szeretnénk csinálni, ugyanis az volt az UTOLSÓ FOCIEDZÉS....
Na, ennyit erről... Nevettünk egy nagyot...
- Anya, a múltkor szavazhattunk a focin, hogy mit szeretnénk csinálni, ugyanis az volt az UTOLSÓ FOCIEDZÉS....
Na, ennyit erről... Nevettünk egy nagyot...
Ötvenhatodik
Kisfiú teljesen a foci VB lázában ég, holott teljesen végig azért még egyik meccs sem kötötte le. Viszont a csapatmezek színei, a hangulat (a TV-n keresztül), Apa szurkolása, a bevonuló csapatokat kísérő kisfiúk látványa, az érdekes országnevek mind-mind lázba hozza.
A héten az ovi kitelepült Csillebércre, ott töltik a napokat 8 és 16 óra között. Ma azzal jött haza, hogy fociztak, 2 meccset vívtak. Az egyik volt a német-angol (hm, jó összeállítás), a másik pedig az Elefántcsontpark (!) - Ausztrália. Igen, jól láttátok, "Elefántcsontpark", egyelőre így megy... De ki gondolta volna, hogy egy foci VB arra is jó lehet, hogy az országok neveit, esetleg zászlóit megtanulja egy kisgyerek???
A héten az ovi kitelepült Csillebércre, ott töltik a napokat 8 és 16 óra között. Ma azzal jött haza, hogy fociztak, 2 meccset vívtak. Az egyik volt a német-angol (hm, jó összeállítás), a másik pedig az Elefántcsontpark (!) - Ausztrália. Igen, jól láttátok, "Elefántcsontpark", egyelőre így megy... De ki gondolta volna, hogy egy foci VB arra is jó lehet, hogy az országok neveit, esetleg zászlóit megtanulja egy kisgyerek???
2010. június 5., szombat
Ötvenötödik
Ma egy születésnapi zsúron voltunk. Én is mentem, mert egy hosszabb kirándulás volt betervezve és szerettem volna segíteni, ha már két gyermeket is hozzáaadtam a társasághoz.:-)
Sajnos, a Duna elmosta kicsit az eredeti terveket, de így is egy nagyon jót sétáltunk, aztán pedig egy nagyot játszottak a gyerekek. Íme az egyik legjobb pillanat: Kisfiú a szerelmével...
.jpg)
Igen, a nagyobbik a szerelme... Ő már szeptembertől iskolás, nem tudom, hogy fogják feldolgozni, hogy 3 óvodai év után elválnak...
Sajnos, a Duna elmosta kicsit az eredeti terveket, de így is egy nagyon jót sétáltunk, aztán pedig egy nagyot játszottak a gyerekek. Íme az egyik legjobb pillanat: Kisfiú a szerelmével...
.jpg)
Igen, a nagyobbik a szerelme... Ő már szeptembertől iskolás, nem tudom, hogy fogják feldolgozni, hogy 3 óvodai év után elválnak...
Ötvennegyedik
Mikor nálunk voltak a gyerekek unokatestvérei Nővéremmel, vészhelyzet volt az akváriumban! Kint voltunk az udvaron, mikor egyszercsak szaladnak ki, hogy baj van az akváriumban, beszorult egy hal és megfullad (sic!). Először nem vettük komolyan, de mikor már többször mondták, bementünk. És láttuk, hogy tényleg, az egyik hal, hogy, hogy nem, beszorult egy kő alá és nem tudott elmozdulni. Úgyhogy ha nem veszik észre a gyerekek, tényleg elpusztulhatott volna a halacska. De jött Apa és a profi szerkezetével arrébb mozdította a követ és kiszabadult a halacska. Volt nagy boldogság!!!
(Annyira nem látszik tisztán, de a kis narancssárga folt a halacska...)
(Annyira nem látszik tisztán, de a kis narancssárga folt a halacska...)
Ötvenharmadik
Tegnap az óvodába menet kipottyant Kislány harmadik tejfoga. Pontosabban nem kipottyant, hanem elkezdett vérezni, mert nagyon meglazult, és aztán az óvodában szépen kivettem. Nagyon büszke volt magára...
.jpg)
Az egész hét egyébként mindenféle ünneplésekkel telt. Kezdődött hétfőn az ovis évzáró, ami egyben kicsit elkésett Anyák napi műsor is volt...
.jpg)
... folytatódott aztán szerdán a néptáncos évzáróval...
... majd csütörtökön a zeneovis évzáró következett...
... sőt, még ez sem volt elég, mert a nagyok ballagásán is részt vettek és szép verset mondtak az elballagó társaiknak...
... közben azért mentek a foci edzések és úszások is... íme, Kisfiú a medence szélén a baráttal:
.jpg)
Az egész hét egyébként mindenféle ünneplésekkel telt. Kezdődött hétfőn az ovis évzáró, ami egyben kicsit elkésett Anyák napi műsor is volt...
.jpg)
... folytatódott aztán szerdán a néptáncos évzáróval...
... majd csütörtökön a zeneovis évzáró következett...
... sőt, még ez sem volt elég, mert a nagyok ballagásán is részt vettek és szép verset mondtak az elballagó társaiknak...
... közben azért mentek a foci edzések és úszások is... íme, Kisfiú a medence szélén a baráttal:
2010. június 1., kedd
Otvenkettedik
Sajnos, ezen a gepen nincsenek meg az ekezetek, ugyhogy kenytelen vagyok igy irni, elnezet ezert. De legalabb vegre megprobalok visszaterni a rendes kerekvagasba.
Eleg sok mokas dolog tortent velunk a szomorusagok ellenere is. Ime egy kis csokor a gyerekek szajabol.
Egyik nap indultunk valahova mindannyian autoval, es mivel siettunk, volt egy kis osszezordules koztunk. A gyerekek figyeltek, majd miutan elindultunk, Kisfiu megszolalt:
- Apa, terjel mar eszhez, o a feleseged!
Draga Noverkemet szuletesnapjara egy kozmetikai tisztito- es frissitokuraval leptem meg. Miutan hazajott, kerdeztek a gyerekek, hogy mit csinalt vele a kozmetikus. Miutan elmondta, Kisfiu megkerdezte:
- Es azt a pattanast miert nem huztak ki?
Valamelyik este beszeltuk, hogy a "Neveletlen hercegno" cimu film megy majd a teveben. Kislany ezt hallva ezt kerdezte:
- Nincs neki neve?
Kisfiu, mikozben szamolta a napokat a magyar-nemet meccs elott, ami az elso igazi focimeccse volt helyszini szurkolokent, elujsagolta az egyik ovis pajtasanak, hogy a meccsre a Puskas Ferenc Stadionba fognak menni. Allitolag a kis baratja ezzel reagalt ra:
- Puskas Ferenc? Dehat ott katonak lonek puskaval!
Eleg sok mokas dolog tortent velunk a szomorusagok ellenere is. Ime egy kis csokor a gyerekek szajabol.
Egyik nap indultunk valahova mindannyian autoval, es mivel siettunk, volt egy kis osszezordules koztunk. A gyerekek figyeltek, majd miutan elindultunk, Kisfiu megszolalt:
- Apa, terjel mar eszhez, o a feleseged!
Draga Noverkemet szuletesnapjara egy kozmetikai tisztito- es frissitokuraval leptem meg. Miutan hazajott, kerdeztek a gyerekek, hogy mit csinalt vele a kozmetikus. Miutan elmondta, Kisfiu megkerdezte:
- Es azt a pattanast miert nem huztak ki?
Valamelyik este beszeltuk, hogy a "Neveletlen hercegno" cimu film megy majd a teveben. Kislany ezt hallva ezt kerdezte:
- Nincs neki neve?
Kisfiu, mikozben szamolta a napokat a magyar-nemet meccs elott, ami az elso igazi focimeccse volt helyszini szurkolokent, elujsagolta az egyik ovis pajtasanak, hogy a meccsre a Puskas Ferenc Stadionba fognak menni. Allitolag a kis baratja ezzel reagalt ra:
- Puskas Ferenc? Dehat ott katonak lonek puskaval!
2010. május 16., vasárnap
Ötvenegyedik
Ma négy hete hagyott itt bennünket drága Nagymamám. De tudom, hogy figyel bennünket fentről és vigyáz ránk Nagypapával együtt, akivel sajnos nem tudtam soha találkozni.
Nem volt túl sok kedvem a blogba írni az elmúlt hetekben, de igyekszem visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Sok minden járt az eszemben folyamatosan, nagyon sokszor gondolok Nagymamira. Érdekes, hogy a gyerekek is milyen sok mindent megéreznek... valamelyik nap Kislány egyszer csak megállt, elkezdett keservesen sírni. Odamentem, megöleltem, megkérdeztem, miért sír. Ezt mondta: "Anya, nem akarom, hogy meghalj!"
Kisfiúnak pedig kiesett a második foga (ugyanaz, ami Kislánynak is) éppen akkor, mikor hazaértem Finnországból nagy nehezen...
Ma este pedig először megyünk a gyerekekkel igazi, "nagy" színházba, a Dzsungel könyve esti előadására.
Nem volt túl sok kedvem a blogba írni az elmúlt hetekben, de igyekszem visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Sok minden járt az eszemben folyamatosan, nagyon sokszor gondolok Nagymamira. Érdekes, hogy a gyerekek is milyen sok mindent megéreznek... valamelyik nap Kislány egyszer csak megállt, elkezdett keservesen sírni. Odamentem, megöleltem, megkérdeztem, miért sír. Ezt mondta: "Anya, nem akarom, hogy meghalj!"
Kisfiúnak pedig kiesett a második foga (ugyanaz, ami Kislánynak is) éppen akkor, mikor hazaértem Finnországból nagy nehezen...
Ma este pedig először megyünk a gyerekekkel igazi, "nagy" színházba, a Dzsungel könyve esti előadására.
2010. április 25., vasárnap
Ötvenedik
... pénteken sikeresen hazaértünk Finnországból. A 2,5 napos út utolsó részét már repülővel sikerült megtenni, ugyanis a Tallinn-Varsó közti, 18 órás buszos út után mindent megtettünk, hogy szerezzünk másnapra repülőjegyet Varsóból Budapestre a tervezett vonatút helyett.
Nagyon jó volt a Férjemet, Kislányt és Kisfiút újra látni, találkozni Férjem szüleivel, akik rengeteget segítettek itthon, míg én nem voltam, és egyelőre csak telefonon, de újra sokat beszélni drága Szüleimmel és nővéremmel.
... akiknek sajnos nagyon szomorú volt az elmúlt hetük. Az én hazaérkezésem is szomorúra sikerült, ugyanis akkor tudtam meg, hogy távollétem alatt egyetlen drága Nagymamim csendben megpihent. Ahogy a gyerekek mondták, jó neki most már ott fent a mennyben, ahol végre találkozhat nagyon régen elvesztett Férjével. Nagyon fog hiányozni...
2010. április 21., szerda
Negyvennyolcadik
... hát, nehéz döntés volt, de csak elindultunk vízen és szárazföldön Finnországból. Az utolsó pillanatig tologattuk a repülőjegyeket a kollegáimmal, de aztán már nem akartunk tovább várni és nekiindultunk a 2 napos kalandos utazáshoz. Most már láttuk, hogy jól tettük, mert még ma is törölték az összes járatot Budapest és Helsinki között. Mi viszont már előrébb vagyunk, a kontinens "szárazabb" oldalán, Tallinnban.
View Larger Map
Holnap kora reggel indulunk tovább busszal Varsóba, ahová este 11-kor érkezünk és ahol legalább megint tudunk rendes ágyban aludni. Ez lesz az útvonal:
View Larger Map
Ma a komppal viszonylag hamar ideértünk, 2 óra alatt. Hasonló volt a hajó az "árubeszerző" utakra Helsinki és Stockholm között. Hihetetlen egyébként, hogy milyen nagy volt a hajó ahhoz képest, hogy milyen rövid a távolság. És hogy mennyi ember tudott összegyűlni... A hajó több emeletes volt, olyan, mint egy nagy plaza, parfümériával, szupermarkettel, éttermekkel. Úgyhogy gyorsan eltelt az idő a tengeren...
A szállodai lepakolás után elmentünk kicsit sétálni, szerencsére a hotel a városközpontban van, a régi vár aljában. Nagyon szép, kis szűk utcákon sétáltunk fel a várba és néztünk körül. Találtunk egy kis "főteret", a régi német házakhoz hasonló keskeny homlokzatú épületekkel, nagyon szép volt. Az egyik közeli utcában beültünk egy középkori étterembe egy könnyű levesre. Kollegáim "herb beer"-t ittak.
Mostmár feküdni kell, mert reggel 6-kor el kell induljunk a buszállomásra. Jó éjt!
.jpg)
.jpg)
View Larger Map
Holnap kora reggel indulunk tovább busszal Varsóba, ahová este 11-kor érkezünk és ahol legalább megint tudunk rendes ágyban aludni. Ez lesz az útvonal:
View Larger Map
Ma a komppal viszonylag hamar ideértünk, 2 óra alatt. Hasonló volt a hajó az "árubeszerző" utakra Helsinki és Stockholm között. Hihetetlen egyébként, hogy milyen nagy volt a hajó ahhoz képest, hogy milyen rövid a távolság. És hogy mennyi ember tudott összegyűlni... A hajó több emeletes volt, olyan, mint egy nagy plaza, parfümériával, szupermarkettel, éttermekkel. Úgyhogy gyorsan eltelt az idő a tengeren...
A szállodai lepakolás után elmentünk kicsit sétálni, szerencsére a hotel a városközpontban van, a régi vár aljában. Nagyon szép, kis szűk utcákon sétáltunk fel a várba és néztünk körül. Találtunk egy kis "főteret", a régi német házakhoz hasonló keskeny homlokzatú épületekkel, nagyon szép volt. Az egyik közeli utcában beültünk egy középkori étterembe egy könnyű levesre. Kollegáim "herb beer"-t ittak.
Mostmár feküdni kell, mert reggel 6-kor el kell induljunk a buszállomásra. Jó éjt!
.jpg)
.jpg)
2010. április 17., szombat
Negyvenhetedik
... hát, ezt sem gondoltam volna, hogy ilyen történik... Hogy éppen akkor kellett Finnországba utaznom, mikor egy izlandi vulkán kitört és a hamuja miatt nem tudok időben hazajutni??? Azért félelmetes, hogy a természet mire képes, és hogy mi mennyire kicsik vagyunk ebben az egészben.
Egyébként jól vagyok, nagyon szeretem Finnországot, így nem jelent túl nagy gondot itt maradni, de a Férjem és a gyerekek nagyon-nagyon hiányoznak...
Egyébként jól vagyok, nagyon szeretem Finnországot, így nem jelent túl nagy gondot itt maradni, de a Férjem és a gyerekek nagyon-nagyon hiányoznak...
2010. április 10., szombat
Negyvenhatodik
Ez volt Kisfiú locsolóverse az idén, nagyon büszke voltam, amilyen gyorsan és ügyesen megtanulta, és amilyen lelkesedéssel mondta el vagy ötvenszer az ünnep alatt.
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Negyvenötödik
Már régebben szerettem volna írni a Húsvétról, mert már viszonylag régen hazajöttünk. Az előző évekhez hasonlóan Férjem szüleinél, Erdélyben töltöttük ezt az ünnepet. Sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne néha a szüleimmel és a nővéremmel lenni ilyenkor, de aztán eszembe jutnak gyermekkori Húsvétjaim és rájövök, hogy talán így a jó.
Alsó tagozatos koromig szépen mindig otthon maradtunk, hogy tudjuk várni a locsoló osztálytársakat. Ezt a részét igazán sosem kedveltem annyira, de a rokon "férfiemberek" látogatása mindig jó volt. Na és persze, drága Édesanyám által készített sonka, tojás és az az utánozhatatlan majonézes krumplisaláta sem hiányzott soha. És mivel igazi, gyönyörű gyermekkorunk volt, a nyuszi is mindig tojt valamit ajándékba. Eközben pedig azért megéltük a Húsvét lelki részét is.
Mikor nagyobbak lettünk, elkezdtünk nem otthon maradni, hanem inkább elutaztunk valahová az országban kirándulni. Nagyon szerettem ezeket az éveket is, főleg, ahogy felfedeztünk kicsi, eldugott templomokat, ahová mindig betértünk. Ez a fajta Húsvét maradt meg bennem, és mivel ezt már nem igazán tudjuk megvalósítani, és tudom, hogy Szüleim mostanában is inkább elutaznak kettesben ilyenkor, a Húsvét számomra is "erdélyi" ünneppé változott az elmúlt 9 évben.
Nagyon szeretem, ahogy Erdélyben, és kifejezetten ahogy Férjem családjában zajlik a Húsvét. Bár előtte általában még nem jön meg a kedv, de közben és utána nagyon jó érzésekkel gondolok rá. Persze ebben az is benne van, hogy általában ilyenkor tudunk először több időt eltölteni a családdal a karácsonyi ünnepek után, és ez nagyon jó érzés. Nagyon szeretek ott lenni a meleg szeretetben, ami nemcsak a Szülőktől, hanem a tágabb családból áramlik felénk ilyenkor.
Férjem családja kicsit másképp működik, mint a miénk. Mivel a család nagy része Marosvásárhelyen, ugyanabban, illetve szomszédos utcákban lakik, teljesen természetes, hogy naponta akár többször találkoznak, így a napi kapcsolat szorosabb köztük. A fiatalok közül Férjem és mi vagyunk távolabb, illetve két unokatestvére, akik Németországban élnek. Ennek ellenére a szoros kapcsolat persze megvan, ilyen távolságokon is akár heti többszöri telefonbeszélgetésekkel.
Az én családomban ez kicsit más. Egyik oka valószínűleg az, hogy nálunk nem volt és nincs olyan, hogy a felnőtt gyerekek egy házban laknának a szülőkkel, még ha egy városban is laknak, maga a fizikai távolság is nagyobb. A legszűkebb családunk is sok helyre repült ki, a szülőváros Debrecenen kívül Dunaharasztin, Cipruson (drága Péter unokatestvérem jelenlegi lakóhelye, ahová EU diplomataként került, de a "főhadiszállásuk" Párizsban van) és Ausztráliában élünk. Emiatt a Szülőkön, testvéreken kívül a többiekkel viszonylag ritkán találkozunk, ezért a kapcsolat nem annyira intenzív, mint Férjeméknél, viszont úgy érzem, az összetartozás érzése ugyanolyan. És azt is biztosan tudom, hogy ha valamikor úgy alakulna, egy perc gondolkodás nélkül venné fel mindenki azt a bizonyos fonalat, vagy nyújtana segítséget. Viszont tény, hogy Férjem családját látva sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha mi is össze tudnánk gyakran "csődíteni" a családtagokat, úgy, mint régen... Különösen drága 96 éves nagymamámnál, aki az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem, a többieket sajnos a világháború és a betegségek következményei miatt még csak nem is láthattam.
Visszatérve az idei Húsvétra: ez volt talán az első, amikor Kislány és Kisfiú még kinyíltabb elmével várták és élték át az ünnepet. Már napokkal előtte, az utazás előtt beszélgettünk sokat Kislánnyal a tojásfestésről, a nyusziról, Kisfiúval pedig szorgalmasan tanultuk a locsolóverset.
Húsvét első napján templomba ment az egész család, majd Kislánnyal megfestettük a tojásokat úgy, hogy viasszal ő és még Kisfiú is rajzoltak mintákat a tojásokra. Nagyon szépek lettek.
Húsvét hétfőn aztán Kislány szépen felöltözött (erre várt már napok óta) és elkezdte várni a locsolókat. Természetesen Kisfiútól, Apától és Tatától megkaptuk a magunkét, de miután ők hármasban elindultak locsolkodni, csak nem jött senki jó darabig. Úgy tűnt, hogy minden locsolónk délutánra időzített minket. Szegény Kislány ebéd körül elég szomorú volt és ezt mondta kétségbeesetten:
- Anya, ha délelőtt nem jöttek, délután biztosan jönnek. Ránk is számítanak, mi is élünk, nem igaz???
Persze később jöttek és volt elég locsoló. És ami a legfontosabb volt, az az, hogy találkozhattunk és beszélgethettünk a nagyszülőkkel, rokonokkal és kedves ismerősökkel...
Alsó tagozatos koromig szépen mindig otthon maradtunk, hogy tudjuk várni a locsoló osztálytársakat. Ezt a részét igazán sosem kedveltem annyira, de a rokon "férfiemberek" látogatása mindig jó volt. Na és persze, drága Édesanyám által készített sonka, tojás és az az utánozhatatlan majonézes krumplisaláta sem hiányzott soha. És mivel igazi, gyönyörű gyermekkorunk volt, a nyuszi is mindig tojt valamit ajándékba. Eközben pedig azért megéltük a Húsvét lelki részét is.
Mikor nagyobbak lettünk, elkezdtünk nem otthon maradni, hanem inkább elutaztunk valahová az országban kirándulni. Nagyon szerettem ezeket az éveket is, főleg, ahogy felfedeztünk kicsi, eldugott templomokat, ahová mindig betértünk. Ez a fajta Húsvét maradt meg bennem, és mivel ezt már nem igazán tudjuk megvalósítani, és tudom, hogy Szüleim mostanában is inkább elutaznak kettesben ilyenkor, a Húsvét számomra is "erdélyi" ünneppé változott az elmúlt 9 évben.
Nagyon szeretem, ahogy Erdélyben, és kifejezetten ahogy Férjem családjában zajlik a Húsvét. Bár előtte általában még nem jön meg a kedv, de közben és utána nagyon jó érzésekkel gondolok rá. Persze ebben az is benne van, hogy általában ilyenkor tudunk először több időt eltölteni a családdal a karácsonyi ünnepek után, és ez nagyon jó érzés. Nagyon szeretek ott lenni a meleg szeretetben, ami nemcsak a Szülőktől, hanem a tágabb családból áramlik felénk ilyenkor.
Férjem családja kicsit másképp működik, mint a miénk. Mivel a család nagy része Marosvásárhelyen, ugyanabban, illetve szomszédos utcákban lakik, teljesen természetes, hogy naponta akár többször találkoznak, így a napi kapcsolat szorosabb köztük. A fiatalok közül Férjem és mi vagyunk távolabb, illetve két unokatestvére, akik Németországban élnek. Ennek ellenére a szoros kapcsolat persze megvan, ilyen távolságokon is akár heti többszöri telefonbeszélgetésekkel.
Az én családomban ez kicsit más. Egyik oka valószínűleg az, hogy nálunk nem volt és nincs olyan, hogy a felnőtt gyerekek egy házban laknának a szülőkkel, még ha egy városban is laknak, maga a fizikai távolság is nagyobb. A legszűkebb családunk is sok helyre repült ki, a szülőváros Debrecenen kívül Dunaharasztin, Cipruson (drága Péter unokatestvérem jelenlegi lakóhelye, ahová EU diplomataként került, de a "főhadiszállásuk" Párizsban van) és Ausztráliában élünk. Emiatt a Szülőkön, testvéreken kívül a többiekkel viszonylag ritkán találkozunk, ezért a kapcsolat nem annyira intenzív, mint Férjeméknél, viszont úgy érzem, az összetartozás érzése ugyanolyan. És azt is biztosan tudom, hogy ha valamikor úgy alakulna, egy perc gondolkodás nélkül venné fel mindenki azt a bizonyos fonalat, vagy nyújtana segítséget. Viszont tény, hogy Férjem családját látva sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha mi is össze tudnánk gyakran "csődíteni" a családtagokat, úgy, mint régen... Különösen drága 96 éves nagymamámnál, aki az egyetlen nagyszülőm, akit ismertem, a többieket sajnos a világháború és a betegségek következményei miatt még csak nem is láthattam.
Visszatérve az idei Húsvétra: ez volt talán az első, amikor Kislány és Kisfiú még kinyíltabb elmével várták és élték át az ünnepet. Már napokkal előtte, az utazás előtt beszélgettünk sokat Kislánnyal a tojásfestésről, a nyusziról, Kisfiúval pedig szorgalmasan tanultuk a locsolóverset.
Húsvét első napján templomba ment az egész család, majd Kislánnyal megfestettük a tojásokat úgy, hogy viasszal ő és még Kisfiú is rajzoltak mintákat a tojásokra. Nagyon szépek lettek.
Húsvét hétfőn aztán Kislány szépen felöltözött (erre várt már napok óta) és elkezdte várni a locsolókat. Természetesen Kisfiútól, Apától és Tatától megkaptuk a magunkét, de miután ők hármasban elindultak locsolkodni, csak nem jött senki jó darabig. Úgy tűnt, hogy minden locsolónk délutánra időzített minket. Szegény Kislány ebéd körül elég szomorú volt és ezt mondta kétségbeesetten:
- Anya, ha délelőtt nem jöttek, délután biztosan jönnek. Ránk is számítanak, mi is élünk, nem igaz???
Persze később jöttek és volt elég locsoló. És ami a legfontosabb volt, az az, hogy találkozhattunk és beszélgethettünk a nagyszülőkkel, rokonokkal és kedves ismerősökkel...
Negyvennegyedik
... tegnap történt az, hogy 2 héten belül másodszor kapunk el véletlenül 20%-os leárazást olyan termékekre, amiket éppen venni akartunk. Tegnap így sikerült beszerezni 2 pár gyönyörű Tamaris cipőt...
2010. április 8., csütörtök
Negyvenharmadik
... és egy újabb gyöngyszem...
Egyik nap ezzel várt Kislány az oviban:
Kislány: - Anya, mondta az egyik óvónéni elutazik a pocsolyába.
Én: - Hová ???
Kislány (kicsit gondolkozik): - Azt hiszem, Sárospatakra.
Egyik nap ezzel várt Kislány az oviban:
Kislány: - Anya, mondta az egyik óvónéni elutazik a pocsolyába.
Én: - Hová ???
Kislány (kicsit gondolkozik): - Azt hiszem, Sárospatakra.
Negyvenkettedik
... és folytatva kicsit a lemaradás behozását, íme két kép arról, mikor Kislány segített a palacsinta sütésben Anyukámnak:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Negyvenegyedik
... régen nem írtam már, egyrészt eléggé sok munka volt, másrészt pár napot a család körében töltöttünk Húsvétkor. Erről majd írok hosszabban, csak folytatva az előző postot, örömmel jelentem, hogy néhány kollégámmal karöltve megnyertük az egyik süti licitet a Segítsüti akcióban, így legalább egy kis részünk lehet a segítségben. A megnyert sütemény a marcipánnal töltött illatos keksz lett, moes kreációja.
2010. március 31., szerda
Negyvenedik
... idén is van Segítsüti, ha tudtok, segítsetek és licitáljatok! Én a mentás csokoládékekszek-re tettem a voksom...
2010. március 29., hétfő
Harminckilencedik
... a gyerekek csak úgy sziporkáznak mostanában, van mit írni...
Kislány megütötte egyik nap a lábát, emiatt vettem neki Hello Kitty-s sebtapaszt (Kisfiúnak is, természetesen, neki Batman-est).
Én: - Kislány, le kellene ma venni a sebtapaszt a zuhanyzás előtt.
Kislány: - Jó, de akkor nem lesz mivel beragasszam a sebet. Kisfiútól kell kérjek zsebtapaszt.
Én: - Dehát 2 napja vettem a sebtapaszt.
(kis szünet)
Kislány: - Jaj, Anya, ezt majd megbeszéljük, jó?
Zuhanyzás után, törölközés közben.
Kisfiú: - Anya, én úgy szeretnék hullócsillag lenni, hogy jöhessek hozzád és teljesítsem a kívánságaidat.
Én: - De én akkor szomorú lennék, mert nem lennél itt velem.
Kisfiú: - Na jó, akkor Lánglovag leszek és eloltom mindenhol az égő házakat.
Kislány megütötte egyik nap a lábát, emiatt vettem neki Hello Kitty-s sebtapaszt (Kisfiúnak is, természetesen, neki Batman-est).
Én: - Kislány, le kellene ma venni a sebtapaszt a zuhanyzás előtt.
Kislány: - Jó, de akkor nem lesz mivel beragasszam a sebet. Kisfiútól kell kérjek zsebtapaszt.
Én: - Dehát 2 napja vettem a sebtapaszt.
(kis szünet)
Kislány: - Jaj, Anya, ezt majd megbeszéljük, jó?
Zuhanyzás után, törölközés közben.
Kisfiú: - Anya, én úgy szeretnék hullócsillag lenni, hogy jöhessek hozzád és teljesítsem a kívánságaidat.
Én: - De én akkor szomorú lennék, mert nem lennél itt velem.
Kisfiú: - Na jó, akkor Lánglovag leszek és eloltom mindenhol az égő házakat.
2010. március 28., vasárnap
Harmincnyolcadik
...na, és még egy gyöngyszem Kislánytól a hétvégéről:
Nézeget valamilyen cipőboltos szórólapot, göndör hajú modellel...
- Anyuci, ez a fehér cipő nagyon jó lenne neked, mert neked is göndör a hajad...
Drága kiscsillag...
Nézeget valamilyen cipőboltos szórólapot, göndör hajú modellel...
- Anyuci, ez a fehér cipő nagyon jó lenne neked, mert neked is göndör a hajad...
Drága kiscsillag...
Harminchetedik
... azt nem is írtam még, hogy mivel Édesanyám nálunk volt a héten 3 napot, csütörtökön este sikerült elmenjünk moziba. A Kecskebűvölőket néztük, természetesen én választottam. Nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy sok történés nincs benne és elég hibbant az egész. De pont ez volt a jó benne, na meg a szuper színészek...
Harminchatodik
Ezen a hétvégén nagyon büszke voltam magamra, mert jó kis menüt sikerült összeraknom, íme:
- a szokásos marha lapocka - pulyka comb kombó húsleves
- székelykáposzta sertéscombbal, Férjem által eltett káposztából
- Stahl Judit-féle tiramisu
ráadásként, vacsorára és másnapi ebédhez:
- rántott hús pulykamellből és sertéscombból
- hagymás-sajtos pite az Éva Magazin receptje alapján
A pite ilyen lett:
- a szokásos marha lapocka - pulyka comb kombó húsleves
- székelykáposzta sertéscombbal, Férjem által eltett káposztából
- Stahl Judit-féle tiramisu
ráadásként, vacsorára és másnapi ebédhez:
- rántott hús pulykamellből és sertéscombból
- hagymás-sajtos pite az Éva Magazin receptje alapján
A pite ilyen lett:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
