Százhatodik

Tegnap nagyon kalandosan ért véget a nap, de a gyerekek megint bebizonyították, milyen talpraesettek.

Úgy kezdődött, hogy időben elindultam (volna) a munkahelyemről, hogy Kisfiút vigyem a focira. A garázsban viszont egy kollega olyan szerencsétlenül állt be egy nem szabályos helyre, hogy nem tudtam kiállni. Tudom, ez szégyen, de nem akartam próbálkozni és a végén meghúzni az autót. Még egy másik kollegát is megkértem, hogy segítsen, de ő is nőből volt, és hiába próbálkoztunk, nem ment. Pedig nem tartom magam az átlagnál ügyetlenebb vezetőnek, de talán bátortalanabbnak ilyen helyzetekben.

Mivel viszont a foci veszélybe került, leadtam a kollega rendszámát, hogy próbálják megkeresni, hogy álljon el, én pedig elindultam gyalog Kisfiúért. Sikerült 15 percet késsünk, de megértette, szurkolt nekem. Visszamentem az oviba Kislányért, aztán visszasétáltunk az irodába. A másik autó még mindig ott volt, senki nem tudott a tulajdonosról semmit. Viszont az egyik biztonsági őr felajánlotta, hogy segít, mert közben megnézte és szerinte ki lehet állni. Lementünk többen is, és tényleg, egy másik őr segítségével kb. 2 perc alatt kiállt. :-) Hát, ez van...

Na, de ekkor már a focinak vége volt és mi még sehol. Kezdtem izgulni, hogy Kisfiú nehogy kétségbe essen, hogy nem vagyunk még ott, bár azért reméltem, hogy az edző nem hagyja egyedül. Felhívtam a szervező srácot is, aki megígérte, hogy odamegy, bár még ő is úton volt. Végül 10 percet késtünk... és mivel várt Kisfiú? Szépen fel volt öltözve, a csomagja összepakolva és a folyosón várt bennünket. Nagyon megdícsértem, de azért kapott egy tanítást is arról, hogy ha ilyen esetleg máskor is előfordul, ugyanígy maradjon ott, ahol van, és nehogy elinduljon egyedül valahová, pláne ne idegenekkel.

Szóval, megvolt a kaland és idegeskedés, de szerencsére csak az én részemről. A gyerekeim, most főleg Kisfiú, profin viselkedett.

Százötödik

Néhány napja ismét voltak a gyerekek egy óvodák közötti tornaversenyen. Először az óvónők azt mondták, hogy csak Kislányt választották ki. Aztán kérdeztem, de csak tényleg kíváncsiságból, hogy Kisfiút miért nem (ugyanis ő legendásan gyors, bár ugye nem tudom, pontosan milyen feladatok vannak egy ilyen versenyen). Nem igazán választoltak rá az óvónők, csak hogy kevés gyermeket tudtak csak kiválasztani...

Aztán másnap szóltak, hogy megy Kisfiú is. Remélem, nem amiatt, mert rákérdeztem, mert tényleg nem az volt a célom, csak érdekelt... Na mindegy, elmentek és a 2. helyet szerezte meg az ovi!!!! Kaptak szép okleveleket is, bár még mindig mondják, hogy miért nem ők nyerték a kupát...

Íme az oklevél:

Száznegyedik

Néhány napja sikerült elkészítenem életem első saját készítésű pizzáját. Nagyon izgultam... Annyi könnyebbség volt benne, hogy a tésztához azért igénybe vettem a kenyérsütő gép segítségét. A pizzatésztát ennek és ennek a kombinálásával készítettem, a pizzaszósz teljes egészében Stahl Judit receptje alapján készült a Büntetlen örömök című könyvből. Feltétnek szintén tőle vettem receptet: tejszínes-hagymás és tejfölös-tonhalas.

Azt hiszem, nagyon jól sikerült!!! Azóta már anyósoméknak is csináltam, és nekik is nagyon ízlett.

  

Százharmadik

A gyerekek valahogy rákattantak a sakkra. Mára odáig jutottak, hogy szerintem többet tudnak róla és jobban játszanak, mint én. Bár ezt nem olyan nehéz elérni, hiszen soha nem voltam igazán soha odáig érte, bár mindig is csodáltam a sakkozók eszét és logikáját.
Hát, meglátjuk, mi lesz ebből, egyelőre nagyon élveznek játszani, miközben egyre többet megtudnak róla... az apukájuktól.

  

Százkettedik

Segítsünk a bajba jutott embereken!

Százegyedik

Az elmúlt napokban valahogy nem jött ki a lépés, hogy rendesen fenntartsam a blogot. Dehát szerintem ennek így kell működnie, csak akkor érdemes írni, ha tényleg van mit.

(Apropó, éppen a tegnapi Dr. House részben volt egy olyan beteg, aki szerintem már kényszeres blogoló volt. Még a saját egészségi állapotával kapcsolatos döntéseket is úgy hozta meg, hogy előtte kikérdezte a blogja olvasóit. Na, ez már azért túl sok...)

Szóval, volt nem kevés aggódás az Édesapám miatt, még van is, de már szerencsére otthon van és javulgat.

Kisfiúnak is volt egy kis köhögős időszaka, ami alatt otthon is maradtam 2 napig velük. Aztán szerencsére megérkeztek Férjem szülei, így otthon tudnak hosszabb ideig maradni. A hétvégén Hévízen voltunk együtt, nagyon sokat fürödtünk, pihentünk, sétáltunk. Még aromafürdő és masszázs is volt!

Ezen a héten a fő program a válogatott meccs (Magyarország-San Marino), amit 3 generáció fog a helyszínen megnézni: Nagyapa, Apa és Kisfiú. Egy dolog hiányzik csak: a másik Nagyapa, aki szerintem szívesen el is jött volna, de ő inkább most pihenjen. Valahogy ez mnindig az álmaimban volt, hogy így járjanak a szeretteim meccsre... :-)
Szombaton pedig Pálinka és Kolbász Fesztivál, amire mindenképpen elmegyünk.

Aminek még nagyon örülök, az az, hogy Édesanyám milyen ügyesen mozog az internetes térben néhány hét után. Rendszeresen ír emailt, és már a Facebook-on is rajta van. Nagyon büszke vagyok rá!