Száznegyvenhetedik

Kislány a héten újra gyönyörűeket alkotott. Egyik nap ezekkel a rajzokkal fogadott az oviban. Saját maga, én és a férjem... Kár, hogy Kisfiút nem rajzolta le, azt mondta, hogy nem volt ideje...

Hihetetlen, még a szemek színei is stimmelnek...

És végül, ráadásnak, a házunk:

Hát nem gyönyörűek???

Száznegyvenhatodik

Egyik nap Kislány nagy csendben csinált valamit a szobájában, majd nemsokára ezt láttuk az ajtaján:

Száznegyvenötödik

És most itt egy kicsit részletesebb leírás a múlt heti disznóvágásos élményről.

Röviden: sokkal jobb élmény volt, mint amire életem egyetlen alkalma alapján készültem. Szerencse, hogy már régóta beszélgettünk a gyerekekkel róla, így számukra már sokkal jobb volt, mint nekem annak idején gyermekkoromban.

Az sem volt baj, hogy még a hétköznapoknál is korábban keltünk fel. Nagyon gyorsan felöltöztek, és indultunk is  6.15 körül Gyúróra, ahol a disznó levágása történt. Szerencsére nem kellett nagyon sokáig hallani a malac sírását, mert a böllér nagyon gyorsan és "kíméletesen" végezte a dolgát.Kb. 2 perc volt az egész, utána már jöttünk mi is ki a házból és néztük a perzselést. A gyerekek nagyon érdeklődők voltak. Kisfiúnál volt egy rossz pillanat, amikor a perzselés a malac fejéhez ért... itt túlságosan érzékenyen érintette és hozzám bújt, de aztán hamar rendbe jött. A férjem kollégájánál kecskéket, nyuszit, tyúkokat is nézegethettünk, ami még jobbá tette az élményt. Még életükben először kecskefejést is láthattak.

  

A feldarabolás után szépen átmentünk hozzánk és ott folytatódott a feldolgozás. Ebédre torokpecsenye készült, majd a csontokat megkaptam és abból este káposztalélevest készítettem férjem édesanyjának receptje alapján, de életemben először. Közben készült a zsír, a tepertő, májas és a kolbász. Minden hihetetlenül finom lett, tényleg teljesen más az íze az otthon készült húsoknak. Szétosztottunk mindent, de már másnap megsütöttünk egy adag májast és kolbászt, hogy megkóstoljuk... hm, nagyon finom lett!!!

Száznegyvennegyedik

A héten a gyerekek gondolotai a várt disznóvágás körül forogtak. Már egy hete legalább tudja az egész óvoda, hogy a hétvégén disznót vágunk. A nagy nap előtt pénteken ráadásul Kisfiú egy rajzot is készített, amin ő és Apa vágják a disznót. Természetesen Kisfiú az első, aki már sikeresen ezt megteszi a rajzon. És ez teljesen az ő képzelőereje, mert sosem voltak még disznóölésen.

Száznegyvenharmadik

Írtam a múlt héten a próbálkozásomról, hogy a Férjem névnapján egy reggelizőbe menjünk. Ezzel kapcsolatban még volt egy kedves beszólása Kislánynak.
Sorban hívtam a kiválasztott helyeket és az egyiknél már ott tartottam, hogy kérdeztem, hogy a gyerekeknek van-e valami sarok, ahol játszhatnak.
Valami miatt ez Kislánynál valami nagyon rossz képet hozhatott be, mert elkezdett keservesen sírni, hogy ő nem akar a sarokba menni az étteremben, mert az büntetés... :-) Pedig eddig még sosem küldtük térdepelni a sarokba...

  

 

Száznegyvenkettedik

Tegnap pizzát sütöttünk egy kedves baráti házaspárral és az ő két ikerlányukkal, akik ráadásul 3 hónappal idősebbek csupán a mieinknél. Már reggel elkezdtem a pizzatésztát készíteni, egész nap kelt, gyönyörű lett estére. Este aztán mindenféle toppingot készítettem elő, és mind a négy gyereknek odaadtam egy kis bucit, amit ő maguk nyújtottak ki és készítettek elő a sütésre.

Nagyon jól sikerült mind!

Száznegyvenegyedik

Újra váltottam stílust a blogon, mivel, sajnos, elmúltak az ünnepek. Valahogy most ezt éreztem az évszakhoz és hangulathoz illőnek. Remélem, mindenkinek tetszeni fog, ha valami miatt nem elég olvasóbarát, visszajelzést kérnék!

Száznegyvenedik

Tegnap volt a Férjemnek a névnapja. Sok mindent terveztem neki, de a konkrét ajándékokon kívül, amit mindig igyekszem úgy kiválasztani, hogy az olyan legyen, amire igazán vágyik, gondoltam, szombat reggel elmegyünk egy kellemes, de nem puccos kávézóba egy jót reggelizni.

Egész héten keresgéltem és próbáltam a nekünk legjobban valót megkeresni, de valahogy nem volt az igazi. Valószínűleg mégiscsak éreztem a szívem mélyén, hogy Ő ezt nem igazán szeretné. Végül péntek délután foglaltam egy asztalt, de nem tudtam, mi sül ki belőle.

A gyerekek tudtak róla, nagyon örültek neki, és ez volt egy hétig a közös titkunk. Annyit kértem tőlük, hogy segítsenek majd abban, hogy Apa időben elkészüljön az induláshoz. Próbálkoztunk is, de aztán az ünnepelt kijelentette, hogy ő nem hajlandó elmenni itthonról, mert itthon szeretne reggelizni. Kérdeztem, hogy dehát honnan tudta? A válasz a szokásos székely volt: "-Hát, én sem ma születtem...". Úgyhogy megint be kellett látnom, hogy mennyire ismer. :-)
Látta azért, hogy kicsit csalódott vagyok, hogy nem jött össze a meglepetés, így egyből hozott is nekem egy vigasztaló virágot...

Ezen a kis malőrön kívül nagyon szép napunk volt. A gyerekek napokig készítették az ajándékukat, amiket aztán szépen be is csomagoltak.

Kislány által ragasztással készített szív. Külön rá kellett írnom, hogy Apa 8 óráig alhat és csak utána ébreszthető hétvégén.

Szintén Kislány által készített "alátét" Apának.

Kisfiú rajzai Apáról.

                                      

 

Százharminckilencedik

A héten néhány apróság miatt elvittem a gyerekeket bőrgyógyászhoz. Várakozás közben aranyosakat mondtak.

Kislány: - Anya, képzeld, 6 éves vagyok, 6 fogam esett már ki és a nevem 6 betűből áll.

Kisfiú: - Anya, az ott mi?
Én: - A WC.
Kisfiú: - És akkor miért "M" betűvel van kiírva rá?
Én: - Hát, mert oda "Mosdó" van írva.

Hihetetlen, milyen okosak... Egyébként, teljesen véletlenül, a nagyon kedves bőrgyógyász doktornőnek is hasonló korú, lány-fiú ikrei vannak...



 

Százharmincnyolcadik

Íme, így várja Kislány Kisfiút, a szépen megtisztított és elosztott pisztáciával...

Százharminchetedik

Legutóbb így örültek a víznek az úszáson...

Százharminchatodik

Kislány mókás feliratot készített az ajtajára. A félreértések elkerülése végett ez a figyelmeztetés készült:

Először azt hittem, a játékai féltése miatt csinálta, de kiderült, hogy az esetleges szülinapi (!) vendégek elirányítására szolgál.

  

Százharmincötödik

Nemrégen szóba került a madártej, ami a férjem egyik legnagyobb kedvence. Mondom neki, hogy "dehát, sosem eszel madártejet!". Erre ő: "Persze, hogy nem, ha sosem csinálsz...".

Erre úgy elszégyelltem magam, mert tényleg igaz, hogy mióta együtt vagyunk, csak akkor evett, ha az édesanyja, az én anyukám, vagy a nővérem készítettek. Szilveszterre dupla adagot csináltunk a nővéremmel, és ma is csináltam, immár önállóan, a húsleves és spenót utánra.

  

Százharmincnegyedik

Még az ünnepek előtt egy hirtelen gondolattól vezérelve elvittem néhány régi kazettás videofelvételünket, hogy DVD-re digitalizálják. Most lettek meg, így tegnap este kicsit nosztalgiáztunk és megnéztük az esküvői videót a gyerekekkel. Ők képeket már láttak, de teljesen izgatottak lettek a videó láttán, főleg Kislány, bár a hosszú beszédeken azért "tekerni" kellett. Olyan érdekes kérdései voltak, hogy pl. milyen ízű volt a pezsgő, amit az anyakönyvvezetőnél ittunk és hogy "Apa tud állva is írni?", miután azt látta, hogy én először leültem és úgy írtam alá az anyakönyvet.

Van még 2 DVD az ő kicsi korukról, azt valószínűleg jobban fogják élvezni...

  

Százharmincharmadik

Már eltelt egy hét az új évben. Sajnos, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha túl sokat pihentünk volna, holott tényleg jó hosszúra sikeredett a "megtakarított" szabadságoknak hála. Valószínűleg a fájós fogammal való vesződés miatt nem tudtam teljes mértékben jól érezni magam, hiszen fantasztikus volt a gyerekekkel és a férjemmel, és a család többi tagja is mindent megtett, hogy gyönyörűek legyenek az ünnep napjai.

Na mindegy, remélem, hamar túl leszek rajta. Ugyanis még mindig fájdogál az a bizonyos fog, bár mostmár határozottan javuló tendenciát mutat. Sosem volt igazán nagy problémám a fogaimmal, de ez alatt a 2 hónap alatt minden furcsaság előjött azzal az egy bizonyos foggal kapcsolatban. Először sima tömés, aztán azt ki kellett venni, mert fájt utána a fogam. Kiderült, gyökérkezelés kell. A kezelés után folyamatos fájás, ami miatt legalább háromszor kellett kitisztítani és mindenféle gyógyszert betenni. Aztán amiatt fájt, mert túl magas maradt az ideiglenes tömés (én nem harapdáltam rá eléggé, mialatt megszilárdult). Ennek tetejébe az egyik tisztítás során kapott injekciótól 2 napig szinte elviselhetetlenül fájt a fejem. Ilyen meg aztán tényleg nem volt. A fejem úgy általában évente csak néhányszor fájdul meg pár órára...

Szóval, ahogy már írtam, 2010 valahogy nem volt a legjobb évem... de reménykedem, hogy ennél már csak jobb jöhet. Bár még egyszer ki kell hangsúlyozni, hogy a családi életemre ez vonatkozik, az csodálatos volt, kivéve drága nagymamám elvesztését és édesapám műtéte miatti aggodalmat.