Százharminckettedik

Már csak másfél óra van hátra 2010-ből, ezért szerettem volna még egy gyorsat írni.

Egy gyors összegzés az elmúlt hetekről:

Rengeteget szenvedtem a 36-os fogammal, sajnos, ennek még most sincs vége. Ilyen még nem volt, hogy az ünnepeket fogfájással kelljen átvészelnem.

Volt egy gyönyörű karácsonyunk Erdélyben, a férjem szüleinél. Nagyon-nagy szeretettel vettek körül egy egész hétig.

Idén sok időt nem tudtunk tölteni az én szüleimmel, de igyekeztünk a rövid időt is melegséggel eltölteni. A két ünnep közötti időszakot pedig a nővéremmel és a keresztfiaimmal töltöttük/töltjük.

Nagyon sok finomságot ettünk és készítettünk is, ismét nagy büszkeséggel töltött el, milyen ügyesen süt/főz a nővérem.

Először készítettem magam kocsonyát, bár be kell valljam, hogy szülői telefonos segítséggel.

Remélem, nagyon szép ünnepet sikerült a gyerekeknek nyújtani. Már az is igazi ünnep volt, hogy két egész hétig itthon voltak és együtt lehettünk reggeltől estig.

És egy kis összegzés 2010-ről:

A gyerekek rengeteget nőttek, fejlődtek és okosodtak.

Gyönyörű helyeket tudtunk meglátogatni, a gyerekeknek is szép élményeket nyújtva.

Sajnos, örökre el kellett búcsúznunk drága nagymamánktól, és egy kedves barátunktól is, ami szomorúvá tette az évet.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, olyat, amilyet igazán szeretne!

 

Százharmincegyedik

Hát igen, régen írtam már. Elég zsúfoltra sikeredett az év vége, de azért az ünnepeket szerettem volna megörökíteni a blogon is... ezért változtattam kicsit télire/ünnepire. Remélem, tetszik.

Nemsokára fogok majd írni a karácsonyunkról, ami idén is nagyon szépre sikerült. Egyelőre élvezem a pihenést, semmittevést és az önfeledt órákat a gyerekekkel, nővéremmel és keresztfiaimmal. Na meg a férjemmel, miután hazaérkezik a munkából...



 

Százharmincadik

Mikor Madridból végül hazaértünk, a gyerekek ezekkel a rajzokkal vártak minket. Érdekes a részleteket megfigyelni...

Kislányé:

Kisfiúé:

Százhuszonkilencedik

Korábban írtam, hogy Kislánnyal beneveztünk egy illusztrált mese pályázatra. Kislány megrajzolta tündérmese kategóriában a rajzokat, én pedig az ő segítségével mesét írtam hozzá. Néhány napig még lehet rá szavazni, ha itt lájkoljátok:

Százhuszonnyolcadik

Indulás Toledoba...

Százhuszonhetedik

A Gran Via metróállomás, ami mögött laktunk és egy gyönyörû épület.

Százhuszonhatodik

Az elsô ebédünk/vacsoránk Madridban, egy hosszú séta után. Az útikönyv javaslata szerint sétáltunk, nem volt rossz választás... Királyi kert, hangulatos utcácskák, La Prado Rubens-sel, Goya-val és Velasques-zel, a Királyi Palota, a Gran Via.
És mindenütt, minden mennyiségben Real Madrid szuvenír... Mi is mentünk Toledo után, este meccsre!

Százhuszonötödik

Kisfiú taktikája jelenleg a sakkban: bármit megtesz azért, hogy az elvesztett figuráit visszaszerezze azzal, hogy minél hamarabb átér az ellenfél oldalára. Nem érdekli, ha közben sok egyéb figurát veszít... Pedig tudja, mire megy ki a játék, de jelenleg még más fontos neki...

Százhuszonnegyedik

Sajnos, most egy ideje nem írtam, legfőképpen azért, mert átestünk az első komolyabb betegségen ezen az őszön/télen. Kisfiúval még 2 napig a kórház "vendégszeretetét" is élveztük, de szerencsére nem volt komoly és most már rendben van. Aztán Kislány rontotta el valamivel a gyomrát... Úgyhogy volt izgalom az elmúlt 1-2 hétben.

Előtte azért jó is történt, a madridi hosszú hétvégénk a Férjemmel. Bár ott is kicsit kalandosra sikerült a hazautazás egy elrepedt repülőgép szélvédő miatt. Bepótolom a blogolást akkorról, nemsokára jönnek a rövid bejegyzések, amiket a telefonomba írtam.

Százhuszonharmadik

Ma esti beszélgetés, miután Kislány valamit nagyon el szeretett volna érni.

Apa: - Fejezzük be, ne cirkuszolj többet!
Kislány: - De Apa, én nem szoktam előadásokat tartani!

...:-)