Az elmúlt időszak kisebb-nagyobb betegeskedései miatt mindkét gyermeknek csináltattunk laborvizsgálatot.
Kislánynál, ahogy azt vártuk, nem volt semmi gond, de Kisfiúnál tudtuk, hogy bajok lesznek. Sajnos, évekkel ezelőtt volt egy sokkoló vérvételes élménye a kórházban és sajnos, ezt még mindig nem tudta elfelejteni.
Úgyhogy belekezdtünk az erős felkészítésbe napokkal előtte, és természetesen be lett ígérve egy jó kis családi 3D-s mozizás. Viszont kimondani nem lehetett a "vérvétel" szót, helyette Harry Potter stílusában csak a "tudodmi"-t emlegettük.
Első felvonás: első reggeli vizeletvétel rendben, majd készülődés a suliba/vérvételre. Mire lejövök, látom, hogy ennek annyi, mivel Kisfiú nagy nyugodtan elkezdett reggeli gyanánt szemezgetni a konyhában. Igen, az én hibám is, mert fel sem merült bennem a nagy előkészületben, hogy szóljak neki, hogy éhgyomri vérvételről van szó... :-)
Na, halasztás másnapra. Kicsit feszültté tette ez már Kisfiút is, mert az első felvonásra próbált szépen felkészülni, de ez a mozzanat kibillentette belőle...
Másnap szépen ment minden jól, de sajnos sikerült egy (két) nem igazán gyermekbarát nővérkét kifogni, így jól felidegesítették ("kérem, ne fogjanak le!!!!"), majd még kiabáltak is rá, hogy ne tartsa fel a sort és egy ekkora gyereknek már szó nélkül kellene ülnie stb.stb. Olyan szinten beszéltek vele, hogy már nekem kellett rájuk szólnom, hogy fejezzék be, mert ezzel csak ártanak a dolognak. Végül sikerült az ölelésemmel megnyugtatnom, így sikerült a vérvétel (miután már majdnem elküldtek minket), de sajnos, nem segítettek abban, hogy a jövőben esetleg ne rossz élményként emlékezzen rá vissza...
