Százkilencvenegyedik

Egyik nap kihallgattam, amint egymással játszottak a gyerekek. Az volt a játék, hogy ki tud jól válaszolni a másik kérdésére. A kérdések nagy része hozzájuk kapcsolódott, pl. mi a kedvenc ételük, fagyijuk, stb.

Egyszer csak Kislány azt kérdezte, hogy Kisfiú várja-e már az iskolát. Szerintem azért kérdezte, mert biztos volt benne, hogy "nem" lesz a válasz, ellentétben vele, aki elég nyíltan várja már az iskolakezdést.

Ekkor kicsit én is visszatartottam a lélegzetem, hogy vajon mit fog mondani... de nagyon szépen válaszolt Kisfiú, mégpedig azt, hogy igen, már nagyon várja a sulit. Azért én is bíztam ebben, de nagyon jó volt így hallani is...

Százkilencvenedik

Ez már néhány hete volt, de leírom, mert érdekes változásokra figyeltem fel.

Kislány egy panyizsuzsi "anya-lánya" gyűrűt kapott a névnapjára, aminek persze én is nagyon örültem. Azóta büszkén hordjuk mindketten, de ez nem egyszeri alkalom volt ám...

- Mikor tudod, hogy a kislányból igazán nagylány/hölgy lett?
- Amikor már játékok helyett ruhát vagy ékszert kér a névnapjára és születésnapjára.
Na, így vagyunk mostanában Kislánnyal.

Kisfiú még javában kéri az ilyen-olyan Lego-kat a közeledő 7. születésnapjukra, de Kislány már 2 hónapja kinézett egy Swarovski kristályos fülbevalót, és nem tágít, hiába akarunk inkább játékot adni neki. Ugye, ez azért nem baj?

Száznyolcvankilencedik

Ez a kedvenc muzsikám manapság, és még a gyerekek is éneklik az autóban... :-)))

Már egy ideje hallgatjuk őket, és egyszerűen mosolyogni kell, mikor megszólalnak a dallamok és a szöveg ("a leborult szivar végét..." mintha a drága férjecskémet hallanám).
Aztán ma rájuk kerestem a neten és ki is derült, hogy az alapító/énekes erdélyi, marosvásárhelyi. Remélem, még nagyobb sikerük lesz!