Száznyolcvankettedik

Még röviden visszatérnék Kínához, ugyanis van még néhány meg nem osztott kép és videó.

Itt látható néhány kép és videó a hangzhoui állatkertben tett látogatásomról. Eddig itt még nem voltam, de legutóbb elmentem, legfőképpen a panda miatt. Sajnos, nem volt szerencsém, mert éppen aludt, és bár 1 órás különbséggel is visszamentem, nem sikerült éber állapotban elkapnom. Viszont, cserébe, találkoztam édes, kicsi majmokkal, akik olyan műsort rendeztek a látogatóknak, hogy csak na.

2011-04 Hangzhou zoo

Egyébként már maga a látogatás maga volt a kaland. Az utolsó napom volt, vasárnap. Eleve szerencsétlen, mert a légitársaság törölte az eredeti Peking-Budapest járatot, emiatt maradt kicsit több időm vasárnap, készülvén a másnapi, 24 órás útra, Berlinen keresztül. Na szóval, zuhogott az eső, emiatt a szokásosnál is nehezebb volt taxit szerezni. Persze a szállodában segítettek, de így is, mikor odaállt a szálloda elé (!) egy taxi, szépen megmutattam a térképet az állatkerttel, elindultunk, majd 3 méter után megállt és elkezdett magyarázni. Miután nem értettük meg egymást 5 perc után sem, kénytelen voltam kiszállni és azóta sem értem, hogy miért nem vitt el. Végül aztán sikerült eljutnom. Ott aztán bőrig áztam, de tényleg, de nem bántam, mert nagyon jó volt.
Visszafelé kicsit féltem, hogy hogy jutok majd vissza, hiszen ott nem volt segítségem úgy, mint a szállodában. De már volt valamennyi tapasztalatom a taxik szerzésében, viszont azt tudtam, hogy ha nem sikerül jó helyet kiválasztanom az út mellett, akkor baj lehet. Kb. 10 perc azzal ment el, hogy ezt feltérképeztem. Ezalatt 3-4 másik ember elhappolt előlem ügyesen taxikat. Viszont ezután már tudtam, hová kell menni, és miután elfoglaltam az új helyem, 1 perc múlva az autóban ültem.

A többi kép már a repülőn készült. Fantasztikus látvány volt a Himalája ilyan közelről.

Ezek pedig az útvonalat mutatták. A teljes út 10 óra volt, úgyhogy ezt kb. félúton fotóztam.

Száznyolcvanegyedik

Még egy kicsit visszatérve a húsvétra. Kisfiú jó sok pirost tojást gyűjtött, amit nagy becsben tartott. Próbáltuk magyarázni neki, hogy úgysem tudjuk sokáig megtartani őket, mert megromlanak, de majd készítek belőle finomságokat. Na, ezt jól összerakta magában és a következőt találta ki:

- Anya, ha majd készítenéd a rakott krumplit, óvatosan törd fel a tojásokat, vedd ki a héjából a tojást és szépen ragaszd vissza cellux-szal a héját!

Jó kis feladatot adott nekem, ugye??? :-)))

Száznyolcvanadik

Nagyon szép húsvétunk volt az idén is, persze legjobban a gyerekek várták a húsvéthétfőt. Kisfiú már napokkal előtte izgatottan várta, hogy idén milyen szép locsolóverset találok neki. Szépen és gyorsan meg is tanulta és mindenhol gyönyörűen elmondta. Kislány pedig szépen megfestette és kidíszítette a tojásokat és várta a locsolókat. Ő kicsit csalódott volt, mert sokkal több locsolót várt (egyébként mindenki eljött, akit vártunk).

Kisfiú egyébként annyira belemelegedett a locsolkodásba, hogy miután hazajöttünk a nagyszülőktől, az óvodában meglocsolta az óvónőket, az összes kislányt, sőt még a különúszáson az oktatót is. És természetesen mindenkinek szépen elmondta a verset is. :-)

Százhetvenkilencedik

Ma reggel Kislány két nagyon édes dolgot is mondott, amit gyorsan le kell írjak. Még otthon, negyed 7 körül, reggeli készítés közben valahogy előjött, hogy ki mikor kel. Nagyon büszkék voltak, hogy ők 6-kor tudnak kelni és mondták, hogy igazából senki nem képes 5-kor kelni. Pontosabban, Kislány ezt mondta:

- Csak a csodálatosak tudnak 5-kor kelni. Illetve bocsánat, Anya, te vagy a legcsodálatosabb, úgyhogy csak a félig csodálatosak tudnak 5-kor kelni.

:-))) Hát, ez minden 5.20-as felkelést megér...


A másik már az autóban volt, mikor kérték, hogy a mai ovis nyílt napukra próbáljak meg legalább egy rövid időre átmenni. Mondtam nekik, hogy ma sok dolgom van, sok megbeszélésem van, de majd a szünetben megpróbálom. Kérdezték, hogy mindig sok megbeszélésem van-e. Mondtam, hogy az attól függ, van, amikor egy sincs, van, amikor egész nap van, úgy, hogy még ebédelni sem tudok. Erre Kislány:
Kislány: - Anya, ha olyan napod van, hogy nem tudsz ebédelni, szólj és én majd csomagolok neked uzsonnát.
Én: - Hol csomagolsz?
Kislány: - Hát, az oviban, abból, amit kapunk uzsonnára. Bár tegnap éppen pizza volt, és kérnem kellett repetát...

Hát nem édes???

 

Százhetvennyolcadik

 Kedves B., legyen nyugodt a pihenésed. Drága Nagymamám, aki éppen 1 éve vigyáz ránk onnan fentről, majd téged is figyelni fog.

Százhetvenhetedik

Tegnap ismét volt kertészeti kiállítás, amire nagyon szeretik járni, már csak a tavasz és a séta miatt is. De ilyenkor vesszük mindig meg a kertünk legszebb virágait is. Plusz, hozzá tartozik a Manna édesség és a székelyudvarhelyi kürtőskalács is, amit imádnak a gyerekek. 2 éve még Bálint Gyuri bácsival is találkoztunk, idén  nem volt kint, de ugyanott volt egy jégszobor rózsával.

Azt hiszem, 2 éve volt, hogy éppen ezen a kiállításon találkoztam egy régi barátnőmmel/kolléganőmmel, akivel már nagyon régen nem találkoztam. Nagyon jó élmény volt... Most is figyeltem, hátha összefutunk, de sajnos, ez most nem jött össze...

Otthon a gyerekek szorgalmasan segítettek Apának az ültetésben, a legjobban a locsolást szeretik. Feltöltöttem néhány videót, amit felvettem, mert ezt mindenképpen meg szerettem volna örökíteni. Ezeken a videókon kívül van még néhány focis és úszós is, szintén a hétről.

2011-04

Százhetvenhatodik

Lehet, hogy már unalmas, de mivel ezen a héten emiatt voltunk nagyon idegesek, nem tudom elégszer leírni, hogy mennyire örülünk, hogy felvették a gyerekeket a kiválasztott iskolába. Azért olyan nagy dolog ez, mert már több éve elhatároztuk, hogy ha lehet, akkor egyházi/keresztény ÉS angol kéttannyelvű iskolába szeretnénk őket íratni. Mivel gondoltuk, hogy ilyen iskola nem sok van, már az is nagy csoda volt, hogy találtunk ilyet nem túl messzire tőlünk. És nem csak hogy találtunk nem messzire, ráadásul amennyire megismertük az iskolát és a tanárokat az elmúlt hónapokban a felkészítő foglalkozásokon, be is bizonyította, hogy pontosan ezt szeretnénk nekik. Emiatt izgultunk nagyon, hogy sikerüljön, ugyanis nem az iskola körzetében lakunk, tehát nem volt egyértelmű a felvételük. Szóval, hurrááááá!!!

Százhetvenötödik

Korábban írtam, hogy Kislány rajzolt egy szépet egy rajzpályázatra. Már szinte el is felejtettük, mikor tegnap érkezett egy levél, hogy egyike lett a győzteseknek!!! Hát, mit mondjak, nagyon büszke vagyok rá...

A hivatalos eredményhirdetésről itt lehet olvasni.

  

Százhetvennegyedik

Nagyon izgatottak vagyunk, ugyanis ezen a héten vannak a beíratkozások abban az iskolában, amit kiválasztottunk a gyerekeknek. És mivel nem a körzetébe tartozunk, nem biztos, hogy fel fogják őket venni, pláne úgy, hogy már most tudjuk, hogy többen jelentkeznek, mint amennyi hely van az induló osztályokban. Holnap megyünk leadni a papírokat és csütörtök este 6-kor lesz kihirdetve a felvettek névsora.

Kérünk mindenkit, hogy szurkoljon a gyerekeknek!!!

Százhetvenharmadik

Kicsit elmaradtam a gyerekek rajzainak bemutatásában, úgyhogy pótolom. Természetesen kaptunk ajándékot tőlük, mire hazajöttek a nagyszülőktől.

Ezek voltak az én ajándékaim Kisfiútól:

... Kislánytól:

Ezek Kisfiú ajándékai Apának:

Ezt még régebben rajzolta Kislány apai nagyszüleiről és magukról. Hihetetlen, már mennyi részletet bele tud rajzolni... Érdemes a polcon lévő fényképeket figyelni, illetve a tányéron, lefedve lévő túrót...

Ezt szintén Kislány rajzolta március 15. tiszteletére:

Százhetvenkettedik

Tegnap Kislány mondott egy nagyon aranyosat. A templomi kézműves foglalkozáson voltunk, ahová a lelkészek is beültek a gyerekek közé. Kisfiú is beszélgetett kicsit azzal a lelkésszel, aki annak idején összeadott bennünket. Hazafelé menet mondtam ezt a gyerekeknek, mire Kislány megkérdezte:
- És Anya, nem kérdezte meg a Pap bácsi, hogy hogy megy a házasság?

Százhetvenegyedik

Péntek reggel, az óvodába menet már a hétvégéről beszélgettünk, és mivel szombat délelőtt a templomi kézműves foglalkozásra készültünk, mondtam a gyerekeknek, hogy már péntek este meg kell főzzem a szombati ebédet, mert szombat délelőtt nem lesz rá időm. Megkértem őket, hogy esetleg gondolkozzanak rajta és találják ki, hogy mit szeretnének szombat ebédre enni. Teljesen izgatottak lettek és meg is ígérték, hogy délutánra kitalálják.

Mikor délután mentem értük, nagy meglepetés fogadott. Nem elég, hogy gondolkoztak az ebéden, Kislány le is rajzolta, hogy biztos legyen a dolog. Néhány év és biztos, hogy már recepttel fog várni! :-) Íme a három fogás, amit természetesen meg is főztem, egy az egyben úgy, ahogy kitalálták.

A leves: húsleves.

A főétel: fasírt krumplipürével es paradicsomszósszal.

A desszert: tiramisu.

Százhetvenedik

Képzeljétek, életemben először, nyertem egy igazán nagyot, mégpedik drága gyermekeimnek!
Egy régebbi postban írtam, hogy beneveztem kedvenc blogolóm, Ági, újonnan nyíló Gipszkorszak játszóházához kapcsolódó nyereményjátékába. És míg Kínában voltam, írt, hogy ikerlányai az én nevemet sorsolták ki!!!!!! Hurrrááááá!!!!! Úgyhogy lesz egy szuper 7. szülinapi zsúrjuk a gyerkőcöknek! Itt lehet a hírt elolvasni.

Százhatvankilencedik

Na, mit árultak az iroda előtt tegnap? Igazi, helyi (hangzhou-i) EPRET! Kemény 10 jüan volt fél kg, úgyhogy vettem is egyből. Nagyon finom édes volt...
Már kezdem egészen megszokni az ittlétet. Reggel szépen elsétálok a buszhoz, már talán az utcán is megszokták a látványomat... Ezen az utcán szoktam menni:

És itt várom a céges buszt:

Az ebéddel hadilábon állok, ma már nem is mentem el inkább ebédelni, mert az igazán jó kínai étteremben legalább félórát kell mindig várakozni, a többi helyen meg túlságosan helyiek az ízek... Holnap a kollegákkal elmegyünk munka után valami jó helyre együtt, remélem, tudok enni valami klasszat végre.
Egyébként holnap itt munkanap lesz, hozzánk hasonlóan itt is kitalálták a plusz ünnepnap "ledolgozását". Hétfőn-kedden munkaszüneti napok lesznek, és amiatt kell dolgozniuk. De nem is baj, direkt így terveztem az utazásom, hogy több időt tudjak a dolgaimmal itt tölteni.

Beszéltem ma is a gyerekekkel. Olyan aranyosak voltak, mesélték, hogy a Tatájukkal elmentek az erdőbe kirándulni. Kislány mesélte, hogy először nagyon megijedt, mert meglátott egy darázst, és a "feleségét, a dongót".
Hihetetlen, milyen nagyok már. Olyan gyönyörűen el tudták mesélni a napjukat mindketten...