Kétszáznegyvenhetedik

Tegnap nagyon jó napunk volt. Kislánnyal voltunk fogszabályozó kontrollon es a fogorvos nagyon megdícsérte, hogy milyen ügyesen bánik a fogszabályozóval már 1 hét után, pl. tükör nélkül ki- és be tudja tenni (ez mondjuk nem is volt kérdés, nem is értem, hogy lehetne máshogy csinálni...).

Aztán kiderült, hogy az egyik kis osztálytársnőjének kivették a manduláját a múlt héten. Erre meglepődött, majd azt kérdezte: "- És aztán vissza fogják neki tenni?" :-)

Na, és a nap megkoronázásaként délután megtudtam, hogy az egész iskolában Kisfiú és egy 4. osztályos fiú mondott egyedül szép, hosszú locsolóverset. Kisfiú többször is elmondta a locsolások előtt, nagy örömet okozva ezzel sok kicsi és nagy lánynak. A verset az egyik Keresztanyukájától kapta, egyenesen Németországból, a telefonon keresztül...

Szóval, íme a vers, amit még a hétfői locsolás előtt próbáltunk el otthon.

Kétszáznegyvenhatodik

Ez már pár hete történt, de nem tudom kihagyni, hogy ne írjam le, annyira aranyos volt. Reggel nézte együtt az ágyban az egész család a Forma 1-es futamot. Kislány mostanában kezdett kérdezősködni, hogy pontosan mi is történik a pályán. A végén levonta a konklúziót és ezt mondta:

- Dehát ez így nem igazságos. Azoknak kellene legelölről indulni, akik a leglassabbak voltak az időmérőn, amúgy ott maradnak lemaradva...

:-)))

Kétszáznegyvenötödik

Néhány napja végre újra elkezdhettük élvezni a napsütést a kertben, aminek örömére a gyerekek gyorsan előkapták a labdákat: a focilabdát és a kosárlabdát. A lenti képek a boldog pillanatokat örökítik meg...