Kétszázkettedik

Maszkuráék után most ez a legkedvencebb dalom... nagyon jól sikerült szerintem, már rengetegszer meghallgattam és még mindig nem unom...

Kétszázegyedik

Tegnap reggel (szombaton) nagyon édes beszélgetést hallhattunk. Végre kicsit tovább alhattunk, kb. 7 óráig, és meglepetésünkre nem arra keltünk, mint máskor, vagyis hogy a gyerekek szaladnak az ágyunkba. Bár be kell, hogy valljam, imádom azokat a hétvégi reggeleket, mikor odabújnak hozzánk és még egy kicsit együtt lustálkodhatunk.

Na de ezúttal nem ez történt. Már nagyjából ébren voltam, mikor hallottam a neszezést, mosdóba kimenetel, fiók nyitása-zárása, aztán bekukkantott Kislány hozzánk (ezt résnyire nyitott szemmel láttam), és meglepődve ment vissza a szobájukba. Ezután ezt a beszélgetést hallottuk:

Kislány: - Kisfiú, anyáék még mindig alszanak.
Kisfiú: - Mi lehet a baj? Gyere, nézzük meg az órákat.
(Lépések hallatszanak...)
Kislány: Minden órán elmúlt 7 óra. Akkor most vagy elromlott az ébresztőórájuk, vagy nem kell menniük dolgozni.
(Csend.)
Kislány: Milyen nap is van ma? Ha tegnap volt Lóci (az unokatesó) szülinapja, és holnap megyünk Mamáékhoz, akkor ma szombat van... jaj, de jó!
(Csend.)
Kislány: De az is lehet, hogy szabin vannak...

Valami miatt teljesen azt gondolták, hogy még hétköznap van, ezért nem jöttek oda hozzánk, hanem egyből felöltöztek. Ugyanis mostanában szerencsére megtehették a nyári szünet miatt, hogy később kelnek fel, mint ahogy mi elmegyünk dolgozni. Ezért nagy meglepi volt a hétvége!

Kétszázadik

Hűha... ez már a 200. bejegyzésem! :-))

Egyik nap, mikor mentünk az úszótáborba, bementünk a munkahelyemre letenni a cuccaimat, mert még túl korán volt. Egyébként imádnak ide bejönni, ez szerintem általános a gyerekeknél. Emlékszem, én is mennyire szerettem anyukámhoz és apukámhoz bemenni és ott írosgatni, számológépezni az irodájukban. Legalábbis úgy emlékszem, hogy ezeket csináltam. Dehát az még az "átkosban" volt, amikor nagyon sok minden máshogy működött.

Szóval, mikor már indultunk el, felfedezték az egyik közeli tárgyalót, benne a fehér táblát és filctollat és ezeket írták fel, teljesen maguktól! (Khm... kivéve Marci "Hero Factory" szövegét, amit a Legos dobozról másolt le.)

Százkilencvenkilencedik

Már az úszótáboron is túl vagyunk, amit nagyon élveztek. Nem csoda: víz, úszás, ovis barátok és ismerős "edzők". Olyan aktív elfoglaltságok voltak, hogy már a második napon mondták, hogy igenis hiányzik a délutáni alvás, úgyhogy kitalálták maguknak az asztalon kialakított ágyat. Persze, nem hiszem, hogy nagy alvások voltak, inkább pihenés csiripeléssel.

Viszont pénteken ez fogadott a tábor végén délután:

Hát nem édes?

Százkilencvennyolcadik

És akkor itt írnék a gyerekek 7. szülinapjáról. Hasonlóan az előző évekhez, 2 külön szülinapi bulit tartottunk, egyet az ovis társaknak, egyet pedig a barátainknak. Persze volt a családdal is, egyelőre csak a debreceni nagyszülőkkel, unokatestvérekkel és keresztmamával.

Az ovis szülinapot otthon rendeztük, egy kivételes szerencse miatt. Amint azt már egy korábbi postban megírtam, nyertem egy szülinapi zsúrt a Gipszkorszak játszóháztól. Már jó előre megbeszéltem a koreográfiát Ágival és Zolival, a tulajdonosokkal, így "bemelegítettük" a gyerekeket játékkal, szendvicsezéssel és tortával, hogy mire a Gipszkorszakosok megérkeznek, már csak azzal kelljen foglalkozni. Jól össze is jött szerencsére, éppen megették a tortát a gyerekek, mikor megérkezett Zoltán, Ildikó, az animátor és Zsuzsi, az arcfestő.

A csatolt képek majd mindent elmondanak, jobban a szavaknál, de az egyértelmű volt, hogy hihetetlen kedves és figyelmes foglalkozást kaptunk, attól függetlenül, hogy ez tulajdonképpen ajándék volt. És ez manapság nem túl gyakori. Ildikó percek alatt a gyerekek szívébe férkőzött kedvességével, Zsuzsi fantasztikus mintákat festett hihetetlenül gyorsan, és Zoltán is velünk maradt és nagy profizmussal és humorral egészítette ki a játszást. Innen is köszönet nekik!

2011-06 szulinap

Százkilencvenhetedik

Még nem írtam az ovis ballagásról, illetve nem csatoltam képeket. Hát, az az igazság, hogy nem maradt meg bennem túl jó emléknek...

Egyrészt délután 16.00 órakor kezdődött, ami a dolgozó szülőknek elég nagy kihívás. Szerencsére szépen fel tudtak öltözni, de én kb. 5 perccel a kezdés előtt estem be, mivel előtte még el kellett menni az elkészült ajándék virágcsokrokért az óvónőknek. Ekkor pedig már tömve volt a zsibongó, ahol tartották és sajnos az emberek nem igazán voltak tekintettel egymásra. Emiatt semmit nem láttam a gyermekeimből az ünnepség alatt. :-(

Legalább maga a műsor jó volt. A Vígszínház művésznője, Majsai-Nyilas Tünde tartott egy szép kis műsort, ami egy szép éneket is magában foglalt, Kiss Tibi gitárkíséretében (ő is rockzenekarban játszik, de nem a Quimby-ben). Mindkettőjük gyermeke az oviba jár, ezért nagyon szép volt tőlük, hogy felléptek. Ezt tényleg érdemes volt megnézni. De előtte és utána... hát, akár ki is hagyhattuk volna. Sajnos, így fényképet sem tudok mutatni. Hát, így ballagtak el az oviból a mi nagy gyermekeink.

Százkilencvenhatodik

A múlt héten nagyon szép élményben volt részünk a szokásos vasárnap délelőtti istentiszteleten. Amellett, hogy nagyon elgondolkodtató volt a lelkipásztor beszéde, külön áldást mondott az azon a héten a bibliai táborból hazaérkezett gyerekekre, többek között a mieinkre is. Nagyon szép percek voltak, főleg, ahogy visszaemlékeztem, hogy hogyan indítottuk őket útjukra előző vasárnap Balatonszemes felé, a Kálvin téri Református Egyházközség gyermektáborába. Hirtelen azért megijedtünk, mert először mentek ilyen táborba, család nélkül és mégiscsak ők voltak a legkisebbek. Számítottunk rá, hogy esetleg elvesznek dolgaik, de mindent hiánytalanul hazahoztak, még a 2-2 ezer Forintos zsebpénzük felét is hazahozták mindketten. Hát, mit mondjak, nagyon büszkék voltunk rájuk.

Ami még jó volt, hogy kiderült, hogy teljesen külön voltak, legalábbis éjszakára. A kezdődő iskola és a közös osztály miatt kicsit megijedtem, mikor az indulásuk előtt, a bepakoláskor odahívtam őket, hogy elmondjam nekik, mit hol találnak. Kislány nagyon figyelt, Kisfiú viszont már a Balatonnál járt gondolatban... Mikor mondtam neki, hogy figyeljen, mert fontos, azt válaszolta, hogy majd figyeli, mit csinál Kislány és ő is azt fogja csinálni. Na, ekkor megijedtem és eszembe jutottak az óvónők szavai, akik éppen emiatt nem javasolták a közös osztályt. De szerencsére jól sült el a dolog, mert teljesen külön sátorban voltak, Kislány a nagylányokkal, Kisfiú a nagyfiúkkal, így mindketten magukra voltak hagyatkozva. És úgy tűnik, Kisfiú is jól vizsgázott. :-)

Százkilencvenötödik

Tegnap WAMP-oztunk megint, és szokás szerint a kedvencünkhöz, panyizsuzsihoz mentünk, hogy megnézzük, van-e Boribon karkötő. Sajnos, nem volt, de Kisfiú már azt hitte, hogy újabb anya-lánya gyűrűnk lesz Kislánnyal, így felháborodva odament Zsuzsihoz és megkérdezte tőle, hogy miért nincs apa-fia gyűrű... :-)

Ez volt a nap mondása, még Zsuzsi is "világgá kürtölte"... És talán valami új ékszer alapját rakta le ezzel Kisfiú...

Százkilencvennegyedik

Kicsit későn, de íme a Sport Szelet sütemény eredménye: papírokba csomagolva, NYERT és NEM NYERT feliratokkal.

A nyertes Apa lett! Mivel úgy volt eredetileg, hogy a nyertes választhatja ki a másnapi sütit, Apa legszívesebben madártejet kért volna, de mivel rengeteg meggyünk volt, azt kellett felhasználni egy jó kis meggyes sütihez.

Apropó, ugye milyen jó dolgunk van? Hála nővéremnek, és mostanában egyre többet kuktáskodó keresztfiaimnak (nem beszélve Kislányról, az állandó segítőről), minden nap nagyon finom ebédek készülnek, ráadásul finom süteményekkel, így dúskálunk a jóban.

Szegény Uram, pedig hogy szereti a madártejet...! Azóta már szállóigévé vált, hogy egyszer megjegyezte, hogy ő azt szereti a legjobban, mire én: "Dehát alig szoktál enni!". Mire ő: "Hát persze, mikor nem csinálsz!".

Százkilencvenharmadik

Szenzációs ötlete támadt Kisfiúnak tegnap.

A szokásos nyári szünetre most nálunk van a nővérem és a két keresztfiam. A nővérem szuper menüket készít minden nap a gyerekek nagy örömére. Tegnap a tervezés közben mondta, hogy akkor a kedvenc Sport szeletét (süti!) fogja megcsinálni mára desszertnek.

Mikor Kisfiú ezt hallotta, az volt az eldő kérdése, hogy hogy fog csokoládét csinálni, merthogy egyből az azonos nevű csokira asszociált. Mikor aztán elmagyaráztuk, hogy ez a csoki mintájára készült süti, azt találta ki, hogy akkor is csináljunk nyereményjátékot. Papírokra elkezdték ráírni, hogy NYERT és SAJNOS, NEM NYERT, és ezeket előkészítették a sütidarabokhoz. Úgy tervezte, hogy mikor kész a süti, becsomagolják a darabokat Kislánnyal a papírokba, és mikor esszük, az, aki NYERT feliratú sütit fog ki, megmondhatja, hogy mi legyen a másnapi süti... :-) Hát, nem édes?

Nem tudom még, hogy sikerült, de igyekszem dokumentálni majd, ha lesz még mit...

Százkilencvenkettedik

Bocsánat a hosszú hallgatásért, de elsősorban a gyerekek szülinapja, illetve a nyári szünetük beindulása miatt nem volt időm rendesen írni a blogra.

A szülinapról külön fogok írni (még a képekkel is adós vagyok, le sem töltöttem még a gépekről), de előzetesen csak annyit, mindkettő (!) csodálatos volt. Most pedig már túl vagyunk a vakációjuk első hetén, amit az én szüleimnél, Debrecenben töltöttek.

Lesz még a nyáron balatoni tábor (először egyedül - kettesben - nem családtagokkal), budapesti úszótábor, nyaralás az erdélyi nagyszülőknél és családi nyaralás Szovátán. Nagyon jó program sikeredett össze nekik a nyárra, mielőtt megkezdik életük következő fontos állomását, az iskolát.

Ma vonattal jöttek haza Debrecenből, nővéremmel és az ő egyik fiával (a másik holnap csatlakozik majd hozzánk). Ők lesznek a gyerekekkel, mikor éppen nem táborban lesznek. Ma már nagy program volt, mert elkezdték az unokatesójukkal az "edzést" a szülinapra kapott görkorikkal. Már tavaly is kaptak, de még nem éreztek rá az ízére... Túl sokat estek és ez elvette a kedvüket. De ma délután kb. 30 perc már elég volt a biztonságos görkorizás eléréséhez és már ügyesen tudnak esni és egyedül fel tudnak állni. Ez mindenképpen az egyik legfontosabb eredmény. Szerintem 2 nap kell kb. még hozzá, hogy teljesen jól menjenek. Az unokatestvérük komoly jégkoris, úgyhogy ért is hozzá. Még külön egyensúlyozó edzést is tartott nekik, mert bementek a házba "gondolati" edzésre. Ez volt Kislány meghatározása az elméleti felkészülésre. Nem tudjuk mi volt a téma, de tényleg tanultak valamit, mert még a táblájukat is bevitték a szobába, ahol magyarázott nekik az uncsitesójuk.

Folyt. köv.