Kétszázharmincegyedik

Bár még sok minden elmesélésével adós vagyok, azért nem szerettem volna az évet bejegyzés nélkül zárni, ezért gondoltam, írok pár sort.

Már csak néhány óra van hátra 2011-ből, ami nagyon sok örömöt és boldogságot hozott, de néha azért nehéz is volt. A lényeg, hogy a családunk együtt volt és tudtunk ebből a szeretetből meríteni erőt. Félek, hogy 2012 még nehezebb lesz, de azt is tudom, hogy együtt mindent túl fogunk élni, és nemcsak túléljük, hanem boldogok is leszünk.

Nem szeretném szomorkodva zárni az évet, úgyhogy csatolom az év képét, amire ha ránézek, a szeretet és melegség önt el.

Mindenkinek nagyon boldog és sikeres új évet kívánok!!!!

Kétszázharmincadik

A múlt hétvégén Kisfiú úgy ébredt, hogy fáj a hasa, majd hányingere lett és hányt is (bocsánat!). Gondolkoztunk, hogy mitől lehetett, mert amúgy nem tűnt nagyon betegnek, láza sem volt, bár majdnem elindultunk az orvosi ügyeletre. De aztán jobban lett, lepihent és mi úgy gondoltuk, hogy inkább nem kockáztatjuk meg a várakozást a vírusos betegek között...

Szóval, azon az egy napon sokat pihengetett, mi pedig gondolkoztunk. Arra gondoltunk, hogy biztos valami nem esett jól neki előző nap. Mivel semmi újat nem evett, egyedül a kakaó volt gyanús. Általában otthoni kakaót iszik, de aznap megkívánta a boltit, megvettük, de valószínűleg rosszul tettük. Én legalábbis nagyon nem szeretem (mostanában láttam a madártejet italt, nem is tudom, hogy tudnak ilyet csinálni, mikor ez még házilag is nagyon kényes).

Mondtuk Kisfiúnak, hogy biztosan a kakaó a hibás. Erre ő ezt kérdezte, megintcsak bebizonyítva a gyermeki logikát és ártatlanságot: "De akkor miért árulnak ilyet a boltban, ha betegek lehetnek tőle az emberek?". Hát igen...

Szerencsére 1 napig tartott az egész, másnap már kutya baja sem volt...

Kétszázhuszonkilencedik

Lehet, hogy most egyszerre túl sok vagyok, de végre eljött a szabadság és van időm a bloggal foglalkozni!!! :-)

Ezt még régebben készítette Kislány, és annyira megható volt, hogy gondoltam, megosztom. A kilincsére készítette, és ha esetleg nehéz lenne elolvasni, az van rajta, hogy csak az mehet be, aki hisz Jézusban. (Vegyétek figyelembe azt is, hogy elsős és most tanul írni!)

Kétszázhuszonnyolcadik

Stockholm, 3. nap:

- Újabb bőséges reggeli, a gyerekek imádták. Viszont már el kellett hagynunk a szállodát, mert a belvárosból mentünk a reptérre este.

- A központi pályaudvaron leraktuk a megőrzőbe a bőröndöt és folytattuk a városnézést.

- Az első állomás a Junibacken volt, amit Astrid Lindgren tiszteletére hoztak létre. Sok-sok mesefigura, csodaszép játékok, élő meseelőadás.

- Ezután a Vasa nevű hajóhoz mentünk, ami több száz éve süllyedt el nem messze a partoktól az első útján, és amit 95%-ban eredetiben sikerült kiállítani. Hatalmas élmény volt...

- A következő program a "kötelező" akváriumok voltak két, egymástól messze lévő helyen. Azért kötelező, mert az egész család imádja a kisebb-nagyobb halakat, így bárhová megyünk, mindenhol igyekszünk megnézni a helyi akváriumot, főleg, ha az egészen különleges. Bár itt kisebbek voltak a szokásosnál, azért nagyon érdekesek voltak.

- Az utolsó hely, ahová mentünk, egy pillangó "múzeum" volt. Ide kalandos volt az utazás is, mert a belvárostól messzebb volt, egy hatalmas parkban. Tropicarium-szerű helyet kell elképzelni, ami jó meleg és rengeteg trópusi pillangó él és lepked szabadon. Nagyon klassz volt!

- A hazaút ugyanolyan sima és kellemes volt, mint odafelé. A gyerekek megint nem aludtak el, hanem végig élvezték az utat és még repetát is kaptak a szendvicsből. Kislány kifejezetten szerette... :-)

Kétszázhuszonhetedik

Stockholm, 2. nap:

- Kezdtünk egy bőséges reggelivel a szállodában. A gyerekek ezt már csak azért is élvezik mindig, mert egyedül válogathatnak az ételekből...
- Mikor az ablakunkból a 15. emeleten körbenéztem, láttam, hogy nem messze van a rivalis cégünk épülete...:-(
- A központi pályaudvarról arra kis szigetre villamosoztunk, ahol egy hatalmas skanzen van. Fantasztikus élmény volt, ajánlom mindenkinek, gyerekekkel vagy nélkülük. Édes régi házak, régi mesterségekkel, állatok és gyönyörű környezet.
- Észrevettük már korábban (illetve leszólítottam egy másik túrista párt az utcán), hogy 15 percenként hajó megy vissza az Óvárosba, így visszafelé úgy mentünk.
- Az Óvárosban tettünk újra egy szép sétát, ami alatt kisebb meglepetés ért. Az egyik utcában megállítottak és mondták, hogy nem engednek gyerekekkel tovább, mivel tüntetés van. Így kicsit módosítanunk kellett az útvonalon. Amúgy ezen kívül nem igazán láttuk nyomát a tüntetésnek szerencsére, mert így utólag kicsit veszélyesnek tűnt.
- Amúgy éppen ezen az estén volt a Nobel Bankett, először azt hittük, emiatt demonstrálnak. Érdekes volt, hogy a tévében egész este élőben közvetítették a vacsorát.
- Bezzeg a Real Madrid-Barcelona szuperrangadót nem közvetítette egyik szállodai adó sem, ami sajnos nagy csalódás volt a férjemnek.
- Este még sétáltunk egy nagyot a szálloda környékén, ahol ismét "megcsodálhattam" a rivális cég hatalmas épületeit. Azt is tudtam, hogy a mi irodánk is errefelé van, de csak mikor jöttünk visszafelé, láttam meg a cégünk logóját éppen annak az épületnek az oldalán, ami a szállodánkkal szemben volt!!! Micsoda meglepetés!

Kétszázhuszonhatodik

Kicsit megkésve, de azért íme a rövid beszámoló a gyönyörű hétvégénkről Svédországban. Nem most írtam, hanem ott, frissen, de csak most hozom nyilvánosságra :-)

Stockholm 1. nap:
- iszonyú korai kelés, taxizás a sötétben
- reggeli a reptéren, aztán sima út, miközben a gyerekek mintha először ültek volna repülőn (sok évvel ezelőtt repültek néhányszor és úgy tűnik, teljesen elfelejtették az élményt), a felszálláskor kicsit féltek, de aztán nagyon élvezték
- (helyi) vonatozás a szállodáig, ahová túl korán érkeztünk, így a szobát még nem tudtuk elfoglalni, de beadtuk a bőröndöt, és útnak indultunk
- egy egyszerű ebéd után a királyi várat vettük célba, amiről a metrón derült ki, hogy éppen most nincs nyitva, úgyhogy visszafordultunk és eémentünk a királyi palotába (a különbség annyi, hogy az előbbiben laknak, az utóbbiban dolgoznak/tak a királyok/királynők).
- mivel a palota az Óvárosban van, egy gyönyörű sétát is tettünk ezen a részen, minden nagyon szépen fel volt díszítve az ünnepekre
- itt 15.30-kor már sötétedik, úgyhogy viszonylag sokáig élvezhettük az ünnepi kivilágítást még úgy is, hogy a gyerekekkel nem maradtunk ki túl sokáig (azért sem, mert bár napközben nincs túl hideg, azért estére eléggé lehűlt a levegő és el is áztunk (szerencsére ez volt az utolsó csapadékos időszak az ottlétünkkor)
- a sötétben még volt egy dolog, amit éppen akkor volt érdemes megnézni, ez pedig a Globe SkyView, ami egy hatalmas gömbre felkúszó kilátó. Hát, én itt megint kicsit rosszul lettem, hasonlóan a London Eye-hoz, de a többiek élvezték és tény, hogy gyönyörű volt...

Kétszázhuszonötödik

A fogakra visszatérve, a statisztikát el is felejtettem.

At állás így (kiesett fogak - csontfogak):

Kislány: 8 - 8
Kisfiú: 7 - 6

Kétszázhuszonnegyedik

A hét mérlege:
- két csillagos ötös angolból (1-1 a két gyereknél) és még ötösök matekból is. Az angolra viszont nagyon sokat tanultunk, ezért nagyon örültünk neki.
- egy szépen megtanult vers a templomi karácsonyi ünnepségre
- Kisfiú újabb elveszített tejfoga
- Mikulás kupa kerületi fociverseny, ahol bár utolsók lettek Kisfiúék, de nagyon élvezték a játékot (ők voltak igazából a legkisebbek és kezdőbbek az 1. és 2. évfolyamosok korcsoportjában)
- Kislány lelkesedése a szertornán, amire a kosárlabdát váltotta fel (ő is versenyre készül, bár sok minden még nem megy neki, pl. a cigánykerék - ha tudná, hogy az anyukája ennyi idős korában hogy cigánykerekezett a panelház előtt az utcán...:-) )

És most irány tejbegrízt csinálni, mégpedig ilyet.