Megvolt az első Anyák napi ünnepség az iskolában, de csak most tudtam feltölteni a képeket és videokat. Nagyon megható volt, főleg a hetek óta, titokban készített ajándék és az angol nyelvű műsor is.
Az ajándéknak különleges története van. Böbe néni, mindenki szeretett napközis nénije felolvasott egy könyvrészletet az ünnepségen, ami megmagyarázta, hogy mi alapján készültek éppen kincsesládák. Sikerült is megtalálnom, a
Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes című könyvből*.
Van 3 video is a képek után, érdemes megnézni!
* "Egy embert figyeltem az utcán, amint éppen a Bálint-napi kirakatot rendezte. Még csak január közepe van, de úgy látszik, a kereskedők igyekszenek kiaknázni a szeretetben rejlő üzleti lehetőségeket. Ne érts félre, nincs semmi bajom velük, a kereskedők rendes emberek. Ezerféle árut kínálnak nekünk, és eszünkbe juttatják a fontosabb ünnepeket. Különben honnan tudnánk meg időben, hogy Mindenszentek, Bálint-nap vagy Anyák napja közeledik, ha a kereskedők nem figyelmeztetnének rá? Rajtuk kívül az óvónőkre hagyatkozom. Ők mindig tudják, milyen ünnep közeleg, s az irányításuk alatt készülő gyerekajándékokkal egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt, ilyen ajándék a boltban nem kapható, értéke pénzben ki nem fejezhető.
Elárulom végre, miről beszélek: a ragasztott ládikanevet adtam neki. Valaha cipős doboz volt, s legnagyobbik gye-rekem egyszer szépen kidíszítette és nekem ajándékozta.
Azóta a kisebbektől kapott relikviák gyűjtőhelyéül szolgál: az idők folyamán cipősdobozból kincsesládáválépett elő. A díszítőelemek az ilyenkor szokásosak: háromféle színű hajtogató papír: rózsaszín, piros és fehér –mind megfakult már –, alumíniumfólia, sárga papírzsebkendő, papírterítők, háromféle makaróni, gumicukor, zselé, kis fehér mézeskalács szívek (tudod, az a csirizízű), feliratokkal, és az egészet egy nagy csomó, természetesen szintén csirizízű ragasztó tartja össze. Ez a cipősdoboz már nem valami szép. Kicsit viharvert, és ahol a zselé és a gumicukor összefolyt, penészes is. Néhol még mindig ragad, és a legtöbb helyen az eredeti piros-fehér szín helyett piszkos rózsaszín. Ha leveszed a tetejét, megérted azonban, miért őriztem meg. Többszörösen összehajtogatott, megfakult füzetlapokon ilyen üzenetek állnak: „SZIJA APU", „BOLDOG BALINTNAPOT" és„SZERETLEK". Különösen sok „SZERETLEK". A doboz fenekére pedig huszonhárom darab X és O betű van ragasztva, makaróniból. Nemegyszer megszámoltam. Aztán számtalan helyre odakapirgálva a három gyerek neve. Tutenkámen kincsei mit sem érnek ehhez képest. Van teneked is valamiféle emléked, a szeretetnek ily tökéletesen egyszerű és hiteles bizonyítéka? Meglehet, soká élsz majd. Talán rengeteg szép és értékes ajándékot is kapsz. Bizonyára sok szeretetben lesz részed. De soha semmiben nem fogsz annyira hinni, mint a ragadós ládikában.
A ragadós ládika viszi előbbre a világot, ezért érdemes élni. A három gyerek azóta felnőtt. Most is szeretnek, bár ennek legtöbbször már nem adják ilyen kézzelfogható bizonyítékát. Minél idősebb az ember, minél többet tud, a szeretet annál bonyolultabb. Attól persze még szeretet. De többé nem ilyen egyszerű; nem lehet cipősdobozba zárni.A doboz faliszekrényem legfelső polcán lapul.Senki nem tudja, hogy ott van, csak én. Talizmán ez, az emlékezet kopjafája, minden reggel eszembe jut, ahogy öltözködöm. Néhanapján leveszem a polcról és kinyitom. A kezemben tudom tartani, hinni tudok benne, és erre nagy szükségem van, különösen olyankor, amikor nehéz szeretnem, és már nem fonódnak kis karocskák a nyakam köré."
