Kétszázhatvankettedik

Jó hír, hogy a ház felújítása nagyon jól halad előre, belül már tulajdonképpen kész is van, már csak apróbb javítások és a fűtés- és villanyszerelés van hátra. Ennek örömére képeket is tudok mutatni:

A ház július 22-én:

... és augusztus 28-án:

Kétszázhatvanegyedik

Az idei nyaralás hiánya miatt egyre többször gondolok a 2010-es nagy európai családi utazásunkra, ami életem egyik legszebb élménye volt. Bejártuk Olaszországot, Monacot, Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát és Gibraltárt. Kislány a napokban szintén emlékezett, ő egyszerűen csak "világkörüli útnak" hívja. Hát ez az ő nézőpontjuk. :-)

Kétszázhatvanadik

Édesapám 70. születésnapjára küldöm még ezt, a két kedvenc dalát (bár nem tudom, meg fogja-e nézni valamikor...). Ha ezeket hallom, mindig rá gondolok.

Frank Sinatra:

Quando, quando, quando:


Ugyanez egy másik verzióban:


És az eredeti:

Kétszázötvenkilencedik

Augusztus elejének legfontosabb eseménye a férjem, majd édesapám születésnapja. Ráadásul idén ez most úgy esett, hogy mindketten gyönyörű, kerek évfordulót ünnepeltek: a 40-et és a 70-et.

Tavaly én magamban még úgy terveztem, hogy ennek örömére 5 napos, világraszóló ünnepséget rendezek nekik, de aztán rá kellett jönnöm, hogy egyikőjük sem örülne ilyen felhajtásnak, illetve idén annyi minden más összejött, hogy nem is tudtuk volna összehozni.

Így maradt a szerényebb, csendesebb, de szép szülinap, amiben a legszebb mindig az, hogy a gyerekek miként készülnek rá. Már napokkal előtte elkezdték titokban a tervezést az általuk készítendő ajándékokról, illetve, érdekes módon, Kisfiú találta ki, hogy ő bizony még tortát is fog készíteni. Meg is lett az eredménye, mert nagyon nagy örömet okoztak mindkettőjüknek.

Kisfiú készített egy Lego repülőt, gyöngyökből egy szívet és az olimpiai karikát (olimpiai lázban égett!).

Kislány egy levelet írt:

És ez volt a szülinapi torta, amit a gyerekek készítettek (kis nagymamai segítséggel):

Kétszázötvennyolcadik

Húha, de régen írtam már ide. Az a helyzet, hogy túl sok minden történt eddig a nyáron és nem tudtam követni magam sem.

Először is, a gyerekek befejezték németországi iskolalátogatásukat, majd folytatták a nyarukat az apai nagyszülőknél Erdélyben. Amikor mentünk értük, hatalmas meglepetést okoztak azzal, hogy mennyit önállósodtak és főleg mennyit tanultak a 3 hét Németország alatt. Rengeteg német dalt énekeltek nekünk, németül válaszolnak néha, németül mondják az imádságot az asztalnál. Mindemellett teljesen természetesen teszik ezt, anélkül, hogy bármilyen iskolai előírás érződne rajtuk. Nagyon hálás vagyok drága P.-nek, hogy ennyire jó gondját viselte a gyerekeknek, és hogy ilyen alaposan előkészítette és vett részt az iskolai munkában. Az úszásórákon "felmérés" volt, ami után megkapták az ott szokásos tengeri csikót, amit az úszódresszre lehet rávarrni, P. készített nekik egy kis dossziét, amibe írtak, rajzoltak és az ottani dolgokat gyűjtötték, és még igazolást is írt az iskola, hogy ott voltak. Nagyon fantasztikus élmény volt nekik és nagyon boldog vagyok, hogy lehetővé tehettük ezt nekik.

Marosvásárhelyen aztán következett a jól megérdemelt pihenés, bár haladni kellett a kötelező olvasmányokkal is, amit azért kicsit túlzásnak tartok az 1. osztály után, úgyhogy azért nem hajtom őket annyira. De napi 2 oldal olvasás még belefér... Az írást gyakorolva egyébként gyönyörű naplókat írtak a németországi hetek alatt, megpróbálom majd az oldalakat beszkennelni ide is.

Látogatás az állatkertben: