Kétszáztizenhetedik

Elkészültek az első iskolai képek, ezúttal az egész osztályról, három különböző beállításban.
(Ha esetleg valaki nem találná őket, Kislány az osztályfőnök mellett áll jobbra, Kisfiú pedig a felső sorban balról a 2.).

A hivatalos, az iskola pólójában.

A második, hivatalos póló nélkül:

A harmadik, jókedvűen:

Kétszáztizenhatodik

Oktober 23-an, vasarnap, nagyon szep napunk volt, bar ezt nem igazan szep dolog mondani ezen a nagyan fontos, de sajnos tragikus unnepen. Igazabol ugy erzem, hogy sikerult meltoan megunnepelnunk.

Elozmenynek viszont fontos megjegyezni, hogy szerencsere a gyerekek iskolaja nagyon fontosnak tartotta a melto megunnepleset az 56-os esemenyeknek. Elmondasuk szerint volt egy irodalmi musor es meg regi filmfelveteleket is mutattak nekik. Nagyon erdekes volt latni, ahogy ok is kezdenek a tortenelem irant erdeklodni komolyabb szinten es majdnem felnottesen el lehet veluk beszelgetni ezekrol a dolgokrol. Egyedul az bantott, hogy valami miatt az unnep elotti penteken nem szoltak, hogy unneploben kell menniuk, igy az egesz iskolaban csak az o osztalyuk jelent meg unneplo nelkul...

Szoval, hogy mit is csinaltunk a forradalom 55. evfordulojan. Mivel vasarnaprol volt szo, elmentunk szokas szerint a Kalvin terre, a 10 orai istentiszteletre. Ez is nagyon kulonleges volt, mert egy nemetorszagi kuldottseg volt a templomban, ami azt is jelentette, hogy a nemet evangelikus pap tartotta az istentiszteletet tolmaccsal. Ilyen elmenyben meg nem volt reszem... Raadasul a magyar unnepbol es 56-os es 89-es esemenyekbol indult ki, ami ugy gondolom, nagyon szep figyelmesseg volt tole.

A vegen meg ketten a kuldottek kozul atadtak ket ajandekot, amik igazan varazsosak voltak. Az egyik egy nagyon kulonleges kis zsak volt, ami rengeteg kulonbozo szinu reteget rejtett magaban. Ahogy elkezdtek kibontani/kihajtani a retegeket, ugy haladtunk egyre beljebb a hit es a Biblia vilagaba: vilagoskek (menny, hit, megkeresztelkedes), sokszines mindenfele betukkel (a keresztelkedeskor kapott nevek), sarga (orom), sotetkek feher kezzel (Isten keze), piros a kenyerrel es borral (Jezus aldozata), feher (megvaltas). Nagyon meghato volt, ahogy ezt elmondtak es a vegen a templomnak ajandekoztak.

A masik ajandek egy focilabda volt Pakisztanbol, aminek az a jelkepes celja, hogy azokat a fiatalokat is a templomba csabitsa, akik jelenleg meg nem jarnak.

Miutan talalkoztunk a gyerekekkel a gyermek-istentisztelet utan, javasoltam, hogy menjunk el a Parlamenthez. Reggel, mosdas kozben ugyanis hallottam a radioban, hogy az unnepre valo tekintettel egesz nap latogathato az Orszaghaz. Gyonyoru alkalom volt igy a gyerekeknek belulrol is megmutatni ezt a gyonyoru epuletet, raadasul ezen a felemelo unnepen. Szerencsere nem kellett sokat sorban allni, es ahogy beleptunk, Kisfiu mar mrohant is az emlek-apropenz keszito (igy hivjak???) szerkezethez. Miutan ez megvolt, korulneztunk, majd eljutottunk a koronaekszerekig. A gyerekek nagyon elveztek, plane mikor kiderult, hogy csak nehany percet kell varni es meg a koronaorok valtasat is meg tudtuk nezni. A nyilt nap sajnos azt is jelentette, hogy az ulesterembe nem engedtek be, pedig azt is jo lett volna megnezni (na, nem mintha a mostani ott zajlo vitak olyan jo erzest keltenenek).

Ezutan jol megeheztunk... Halkan megjegyeztem a tobbieknek, hogy mivel elozo nap a szuleimhez utaztunk, fozni nem tudtam, igy ha ebedelni szeretnenek, valahova el kellene mennunk. Igazabol mar korabban kitalaltam, hogy a jo lenne a Papirtigrisbe menni, ahonnan korabban mar hozattunk etelt. El is mentunk, ahol Kisfiu elso dolga volt a napi dokumentacio javitasa volt: ugyanis reggel gyorsan megrajzolta a napi programot, amiben meg az volt benne, hogy otthon ebedelunk... ezt most feltetlenul javitani kellett.:-)
Nagyon kellemes a hely, nagyon kedves mindenki, meg az evopalcika hasznalatara is megtanitottak a gyerekeket, igy, hihetetlen, de egyikonk sem hasznalt kest es villat!

Nagyon regen ettunk sushit, akkor is nagyon kicsit es csak egyszer, ugyhogy kihasznaltuk az alkalmat erre is. Nyamiiii, minden nagyon finom volt! Ajanljuk az edes-savanyu levest, a lazac wokot es a sult banant.

Hat, igy telt el ez a nap. Mindekozben nagyon sokat beszelgettunk a forradalomrol, es meg a golyok altal utott lyukakat is sikerult nehany helyen megmutatni a gyerekeknek.

Kétszáztizenötödik

Megváltoztattam az oldal hátterét, a gyerekek iskolai tevékenységére utalva, ami természetesen a mi gondolatainkat is erőteljesen befolyásolja. Nagyon érdekes látni, ahogy ők tanulnak írni-olvasni, hiszen én magam nem emlékszem, hogy nálam ez pontosan hogy ment...

Tegnap megint dolgozat volt, Kislány 5*-ot, Kisfiú 4-est kapott. Kisfiú nem tud egyelőre ebből a 4-es "csapdából" kitörni...

Kétszáztizennegyedik

Tegnap este hulló csillagokat néztünk... nagyon hideg volt, de azért egy darabig kint álltunk az udvaron és láttunk is párat, gyönyörűek voltak. Berci kutya is ott volt velünk, amire Kisfiú meg is jegyezte, mikor mi indultunk a házba, hogy milyen jó neki, mert ő egész éjszaka nézheti a csillaghullást... :-)

Kétszáztizenharmadik

Ez a hét volt a csúcs. A gyerekek változatlanul imádják a sulit, és úgy tűnik, az osztály egyik 2 legtöbbjai. Már dícséretfalra került Kislány, Kisfiú pedig csillagot kapott a szorgalmáért és osztályfőnöki dícséretet az osztályért végzett munkájáért. Azt hiszem, lassan megnyugodhatok...