Negyvenedik

... idén is van Segítsüti, ha tudtok, segítsetek és licitáljatok! Én a mentás csokoládékekszek-re tettem a voksom...

Harminckilencedik

... a gyerekek csak úgy sziporkáznak mostanában, van mit írni...

Kislány megütötte egyik nap a lábát, emiatt vettem neki Hello Kitty-s sebtapaszt (Kisfiúnak is, természetesen, neki Batman-est).
Én: - Kislány, le kellene ma venni a sebtapaszt a zuhanyzás előtt.
Kislány: - Jó, de akkor nem lesz mivel beragasszam a sebet. Kisfiútól kell kérjek zsebtapaszt.
Én: - Dehát 2 napja vettem a sebtapaszt.
(kis szünet)
Kislány: - Jaj, Anya, ezt majd megbeszéljük, jó?

Zuhanyzás után, törölközés közben.
Kisfiú: - Anya, én úgy szeretnék hullócsillag lenni, hogy jöhessek hozzád és teljesítsem a kívánságaidat.
Én: - De én akkor szomorú lennék, mert nem lennél itt velem.
Kisfiú: - Na jó, akkor Lánglovag leszek és eloltom mindenhol az égő házakat.

  

Harmincnyolcadik

...na, és még egy gyöngyszem Kislánytól a hétvégéről:

Nézeget valamilyen cipőboltos szórólapot, göndör hajú modellel...
- Anyuci, ez a fehér cipő nagyon jó lenne neked, mert neked is göndör a hajad...

Drága kiscsillag...


  

Harminchetedik

... azt nem is írtam még, hogy mivel Édesanyám nálunk volt a héten 3 napot, csütörtökön este sikerült elmenjünk moziba. A Kecskebűvölőket néztük, természetesen én választottam. Nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy sok történés nincs benne és elég hibbant az egész. De pont ez volt a jó benne, na meg a szuper színészek...

   

Harminchatodik

Ezen a hétvégén nagyon büszke voltam magamra, mert jó kis menüt sikerült összeraknom, íme:

- a szokásos marha lapocka - pulyka comb kombó húsleves
- székelykáposzta sertéscombbal, Férjem által eltett káposztából
- Stahl Judit-féle tiramisu

ráadásként, vacsorára és másnapi ebédhez:
- rántott hús pulykamellből és sertéscombból
- hagymás-sajtos pite az Éva Magazin receptje alapján
A pite ilyen lett:

 

Harmincötödik

Néhány napig a héten nálunk volt Édesanyám Debrecenből. Többször említette, hogy "feljött" hozzánk. Ez szöget üthetett Kislány fejébe, ugyanis mikor vittük Mamát az állomásra, ezt mondta:

- Megy Mama haza a lenti világba...

És elkezdte Kisfiúval tovább fonni a mesét a Fehérlófia alapján, vagyis hogy egy griffmadár fogja levinni őt...

  

Harmincnegyedik

... nagy nap ez a mai, ugyanis ma 9 éve találkoztunk először kedves Férjemmel... Ezúton küldöm neki ezt a dalt...

Harmincharmadik

... az elmúlt napokban elkényeztettek a gyermekek édes beszólásaikkal...

Kisfiú: - Anya, én úgy imádlak, hogy elveszlek feleségül.
Én: ???
Kisfiú: - És akkor két férjed lesz.


Bevásárlás előtt parkolunk.
Kislány: - Hú, de jó, alig vannak autók, ezt hívom!
(Vagyis az "Ezt nevezem!" helyett használta ezt...)


Szombati ebéd közben.
Kislány: - Anya, ez a leves kicsit sós lett.
Én: - Hát, úgy látszik, szerelmes a szakácsnő.
Férj: -Na, vajon kibe szerelmes?
Kislány: - Egy nagyon jóképű férfibe, akit T. L.-nak hívnak. (itt Férjem nevét mondta)

  

Harminckettedik

... szombati szokásos ebéd utáni csendespihenő van... Megint volt egy jó kis nyüzsgős hetünk, amit főleg a gyerekekkel való ide-oda szaladgálás jellemzett. Az e heti úszásuk alatt végre én is tudtam úszni, mert Férjem is eljött és segített az öltözködésben, hajszárításban. Nem volt sok felnőtt, úgyhogy tudtam úszni az én saját tempómban. Nagyon jólesett, bár éreztem a rendszeres úszás hiányát, de ahhoz képest nagyon jól ment. Büszke voltam, mert az egyik anyuka kérdezte, hogy ugye, én úsztam régebben, mert látszik...

  

Harmincegyedik

Earth Hour újra március 27-én, este 8.30-kor!

Harmincadik

... ha még nem nyilatkoztatok és szimpatikusnak gondoljátok a célokat, támogassátok az 1%-kal a Ferencvárosi Cseperedők Alapítványt, aminek kuratóriumi elnöke vagyok... Köszönjük!

Huszonkilencedik

... és hadd legyek kicsit önző is... nemrégen találtam rá Abodi Dóra gyönyörűséges darabjaira. Azóta ez a kis táska minden vágyam...

Ezen kívül vágyaim listáján szerepel még:
- egy e-book olvasó
- legalább egy selyem párnahuzat (kínai utam során tanultam meg, hogy ha selyem párnán alszom, nem lesznek - na jó, később lesznek- ráncaim)
- egy víz alatt használható mp3 lejátszó (mióta nem úszom versenyszerűen, és annak már, jaj, 20 éve, nagyon szenvedek a hosszú úszás unalmától, holott imádom a vizet és az úszást... talán ez segítene rajta és többször erőltetném, hogy menjek el uszodába)
- néhány designer táska (ld. fent az Abodi Dóra táskát)
- egy Wii Fit
...

  

Huszonnyolcadik

... ma ebéd közben hallottuk a rádióban ezt a dalt. Ha ezt meghallom, mindig hevesebben kezd el verni a szívem, ugyanis erre a dalra táncoltunk drága Férjemmel legelső találkozásunkkor 2001 elején...

Huszonhetedik

Ma reggel, míg késztettük a reggelit, Kislány elővette Stahl Judit "Gyors muffinok" könyvét, és kiválasztott belőle egyet, azzal, hogy olyan régen sütöttünk már muffint. Ebből lett a Sacher muffin, ami szerintem az egyik legjobb lett, amit eddig valaha sütöttem. Ajánlom mindenkinek!

Persze ma is Kislány vitte fel Apának a kávéját, Kisfiúnak pedig a kakaóját, amit az ágyban isznak meg. Miután lehozta az üres poharakat, bejelentette, hogy ő meg mosogatni. Kis idő múlva jön oda hozzám:

- Anya, nagyon megdícsérlek, mert elpakoltál mindent a szárítóról, így oda tudom tenni az elmosott poharakat.

... ez az igazi dícséret, nem? :-)

  

Huszonhatodik

...íme a hétvégi menünk:

Jókai bableves (ezt Édesapám készítette, aki nálunk a legnagyobb szakács... nem tudom, képes leszek-e bármikor olyan finomakat főzni, mint ő)

szombaton: palacsinta (cukros, kakaós, saját készítésű eper- és baracklekváros, mákos)

vasárnap: almás tejberizs sütőben

 

Huszonötödik

... esti beszélgetés a gyermekszobában, mesélés előtt, miközben Kislány hoz fel magának és a testvérének gyümölcsöt...

Kisfiú: - Anya, én annyira imádlak. És nagyon féltelek... hogy ne legyen semmi bajod, ne legyél beteg, ne bántsanak, ne rázzon meg az áram... és ne tévedj el a rengeteg erdőben.
...

  

Huszonnegyedik

... este, jó hosszú idő után, el tudtunk menni színházba. A Karinthy Színházban néztünk meg egy zenés kabarét. Igazából amiatt mentünk, mert a Váczi Eszter Quartet zenészei szolgáltatták a zenét, de azért bizonyos részeken tudtunk jó nagyokat nevetni. Eredetileg a Nővérem jött volna velünk, de a nagyobbik fia megbetegedett, így nem tudtak elutazni hozzánk. De szerencsére csatlakozott hozzánk egyik jó barátnőm, akivel nagyon régen nem találkoztunk. Persze, azért tudtunk egyáltalán elmenni, mert a szüleim nálunk töltik a hétvégét...

  

Huszonharmadik

... a gyerekek mostanában egyre többet kérdeznek arról az időszakról, amikor kismama voltam és amikor ők születtek. Sokszor kérik a születésük történetét esti mesének, de mostanában egyre komolyabban érdeklődnek. Odafekszenek mellém az ágyra, két oldalról, vagy egyik rajtam, másik mellettem, és egyik kérdés jön a másik után. Nagyon élvezik, mikor mesélem, hogy hogyan mozogtak bennem, és hogyan tudtam már akkor könnyen megkülönböztetni őket. Mostanában már azt is kérdezgetik, hogy miért is kellett "felvágni a hasam", és miért nem természetesen születtek. Régebben ezt nem kérdőjelezték meg, de mióta több baba is született a baráti körünkben, megtudták, hogy nem mindenki úgy született, mint ők. Olyan érdekes látni, ahogy egyre jobban nyílik a kis értelmük...

Kisfiú: - Sajnos, én nem emlékszem, milyen volt a pocakodban lenni.
Én: - Hát, arra senki sem emlékszik, nagyon régről senkinek nincsenek emlékei. Ti mire emlékeztek vissza, ami a legrégebben volt szerintetek?
...
Kislány: Én arra, amikor az ágyon lebirkóztuk az unokatesóinkat.


  

Huszonkettedik

... íme néhány kép a múltkori külön-úszásról. Ezt sokkal jobban élvezik, mint a szokásos óvodait. Nem csodálom, hiszen itt 4 gyermekkel foglalkozik az oktató, tehát tényleg oda tud mindegyikőjükre figyelni...

Huszonegyedik

... tegnap Kislány ezzel a monológgal fogadott az oviban:
- Ma annyira jó napom, volt, Anya. Bugi nem jött oviba, így Verus egyes-egyedül velem játszott egész nap!

... és közben olyan édesen mosolygott. Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy olyan sok mindennek tudnak a gyerekek tiszta szívből örülni...

Eközben egyébként Kisfiú óvodák közötti sportversenyen volt. Az ő csapata 1. lett, nagyon boldog volt, én pedig nagyon büszke.

  

Huszadik

Tegnap Férjem egyik kedvenc helyén, egy arab étteremben voltunk egy kedves rokonunk pesti tartózkodása (és nem mellesleg, névnapja) alkalmából. Először vittük ide a gyerekeket, de nagyon jó volt, élvezték ők is, a végén már Kisfiú rendelte meg a sütiket és kávét, és hozta is ki nekünk... Az étterem nevét, linkjét beteszem a "Kedvenc mindenfélék" közé...

 

Tizenkilencedik

... gyönyörű nőnapi ajándék Férjtől és Kisfiútól nekem és Kislánynak...

 

Tizennyolcadik

Ma reggeli beszélgetés Kislánnyal reggeli közben:

Kislány: - Anya, ha ezt a kiflit eszem, nagyon fáj itt fenn a fogamnál.
Én: - Jaj, tényleg, mi lehet a baj?
Kislány: - De egyébként érdekes, hogy ha chips-et eszem, akkor nem fáj.
... :-)

Ez az indirekt módja annak, hogy chipset kérjen... amit egyébként nem kérnek sokszor szerencsére...

   

Tizenhetedik

Na, mégiscsak írok valamit, mert csak a munkám miatt volt ez a hét nehéz. Amúgy igazából csupa jó dolgok történtek: Kisfiú megint lőtt gólt a focin és csütörtökön voltunk először különúszáson abban az iskolában, ahol a foci van. Szerencsére az ovis barátok befolyása elég nagy volt, így nagyon szívesen jött mind Kislány, mind Kisfiú. Összesen négyen voltak gyerekek, így az úszásoktató személyesen tudott velük foglalkozni. Nagyon jól érezték magukat, mi pedig nagyon büszkék voltunk rájuk. Lehet, hogy legközelebb én is tudok addig úszni mellettük... már nagyon hiányzik az úszás...

 

Tizenhatodik

Nagyon nehéz volt ez a hetem, most nem tudok mást írni...

Tizenötödik

... Mick Hucknall interjú itt...

Tizennegyedik

... Kislánynak valami nagyon érzékeny orra van... ma is óvodába menet azt mondja, hogy "vasalt" szag van az autóban,  miközben én semmit nem érzek...

Tizenharmadik

Megérkezett a tavasz... kinyíltak a kertünkben a hóvirágok...

Tizenkettedik

Nem tudjuk, miért, de szombaton egyszer csak kitalálta Kislány és Kisfiú, hogy ők egy ágyban szeretnének aludni. Igazából Kislány kezdte, aminek Kisfiú néhány napig ellenállt, de aztán beadta a derekát. Nem tudom, hogy az győzte-e meg, hogy milyen kényeztetésben volt része... újabb bizonyíték, hogy a szülőket "másolják"...

 

Másodszor aludtak már együtt, nem tudom, meddig tart ez az időszak, de nagyon édesek...

 

Tizenegyedik

... és vasárnap este még sütöttem shortbread-et egyik kedves skót kollegám születésnapja apropóján...

Tizedik

Vasárnap megint elmentünk a Jégszínházba, most a Pinocchio előadásra. Ez azért már sokkal jobban tetszett, feltűnően többször sikerült egyszerre korcsolyázniuk... de tényleg, a Csipkerózsika csalódás volt ilyen szempontból, bár persze a gyerekek azt is nagyon szerették. De ezt már én is sokkal jobban élveztem, és a jelmezek kifejezetten profik voltak.