Kilencedik

... és közben hallgassuk ezt a jó kis dalt a Váczi Eszter Quartet-től... ezen a felvételen egyébként éppen ott voltunk, most láttam csak, hogy a youtube-ra feltette az MR2 a videót. A második sorban ültünk, úgyhogy nem látszunk...

Nyolcadik

Folytatva az evés témáját, íme a mai szombati ebédünk menüje:

Húsleves marha oldalasból és pulykacombból
- Ez saját recept, ha lehet ezt mondani, nemrégen jöttünk rá Férjemmel, hogy nekünk ez a húskombináció ízlik a legjobban. Jó sok zöldség megy még bele, plusz kurkuma és sáfrány.

Baconszalonnába csavart csirkemell kisütve
- Ezt azóta terveztem megcsinálni, mióta egyik kedves, Németországban élő rokonunk ezzel fogadott minket a legutóbbi látogatásunkkor.
A köret hozzá saláta burgonyával, barnított vajjal és chilivel volt (chili híján curry-t használtam)

Csokoládéhab (még nem kóstoltuk, mert pihen a hűtőben)

Hetedik

Ma végre tudtam "rendes" reggelit csinálni a családnak, mivel szombat van. Mig a fiúk aludtak, felkeltem (nemsokára követett Kislány is), elkezdtem főzni kedvenc szombati húslevesünket, majd gyorsan kerestem egy jó reggeli receptet. Ezt találtam. Nagyon könnyű és gyors, és isteni a végeredmény... Igaz, hogy nem ciabattaból csináltam és a parmezánt is kihagytam, de nagyon jó lett igy is. A Férjem nagyon szerette... a gyerekek sajnos sokat a saláta részből nem ettek, kiszedegették a piritott kenyérdarabokat.

Kislány persze közben, szokás szerint elkészitette Kisfiú tejszinhabos kakaóját és Apa kávéját, és szépen vitte fel nekik az ébredéshez. Imádom ezeket a szombat reggeleket...

(Bocsánat a hosszú i betűk hiányáért, de ezen a gépünkön nem tudom, hol van...)

Hatodik

Nagyon büszke vagyok, mert a héten csak jó dolgokat hallottam és láttam Kislánnyal és Kisfiúval kapcsolatban.

Mindketten kedden és csütörtökön járnak különfoglalkozásra, Kislány néptáncra, Kisfiú focira. A néptánc tanítónő mondta a héten, hogy Kislány az egyike annak a nagyon kevés gyerkőcnek, akik tényleg szeretnének táncolni a foglalkozásokon és mindig nagyon ügyesen csinálja, amit kell. Egyébként a néptáncról jött most a cigánykerék-varázs, otthon mindenáron próbálja csinálni, persze mindig a lehető legkisebb helyen, ahol még akkor sem sikerülne, ha már igazán menne amúgy. De értékelem az igyekezetét... emlékszem, én mennyire imádtam kiskoromban cigánykerekezni... ez az egyik családi történet, hogy engem a lakótelepen csak mint cigánykerekező kislány ismertek, mert állandóan azt csináltam a házunk előtt az utcán.

Kisfiú pedig 2 gólt rúgott kedden!!! Ami azért is nagy szó, mert egyedül ő lőtt gólokat a két csapatból, tehát győzelemhez segítette a csapatát, másrészt ezt úgy tette, hogy vannak nála nagyobb fiúk is, akik már iskolások. De nagyon aktív, szerintem ő fut a legtöbbet az edzésen. Csatolok egy képet, bár ez néhány hete készült, nem most...

Ötödik

Még a szülinapomra visszatérve: volt egy aranyos párbeszédem Kisfiúval egyik reggel oviba menet.

Kisfiú: - Anya, hány éves lettél?
Én: - 36.
Kisfiú: - Ez azt jelenti, hogy öreg vagy?
Én: - Nem, nem érzem magam öregnek, szerintem fiatal vagyok.
Kisfiú: - Akkor jó.

Negyedik

Jön az új Simply Red album! ... bár kicsit keveslem az összesen egy darab új dalt, plusz egy régi dal feldolgozást...

Harmadik

Kedden fontos dolog történt!!! Kisfiúnak kiesett az első foga! Már azóta várta ezt a pillanatot, mióta Kislánynak kiesett az első, majd nem sokkal utána a második foga (ez tavaly november körül történt).

Nagyon boldog volt... én csak másnap reggel láttam, mivel előző este az Operában voltam. Sajnos, nem a Férjemmel, mert a héten itt van a főnököm (ígérem, ennyit írok munkáról csak), és vele mentünk el. Sikerült egy nagyon jó műsort kifogni, igazi farsangi bolondozás is volt benne, plusz Dvorak, Gershwin...

Szóval, mivel későn értem haza, csak annyit láttam, hogy Kislány lerajzolta Kisfiú fogát, mert kint hagyta a nappali asztalom a rajzot. Ebből egyből kitaláltam, mi történt, de Férjuram kért, hogy ne áruljam el reggel, hogy tudom. Így bolondoztunk kicsit Kisfiúval, aki addig takargatta előlem a száját, amíg le nem mentünk a nappaliba és elő nem vette a szép gondosan becsomagolt kiesett fogat. Ugyanis az óvodában történt a dolog, ebéd közben (meg jó, hogy nem nyelte le!). Beletettük a már előkészített bársony "fogtartóba" és eltettük a Kislányé mellé...

Második

Folytatnom kell az előző blog szülinapi bejegyzéseit, mert azt vasárnap délután írtam, amikor még korántsem volt vége az ünneplésnek. Drága Férjem folyamatosan "csöpögtette" az ajándékokat egész nap, a felkeléstől kezdve egészen estig, amikor lefekvéskor egy klassz parfümöt találtam a párnám alatt. Ez aztán az ünneplés... köszönöm Neki a gyönyörű napot!

És hát drága erdélyi és németországi rokonaim is folyamatosan hívtak telefonon, hogy köszöntsenek, nagyon jó érzés volt...

Egyébként nem sütöttem tortát, mert nem szeretek tortát sütni, viszont már a héten mondtam a családnak, hogy casárnap elmegyünk egy szuper cukrászdába. Ezt az ígéretemet beváltva, a Sugar! cukrászdába mentünk, ahol isteni finomságokat ettünk... Javaslom a Super Deluxe Pite kipróbálását mindenkinek!

Első

Hogy miért is kezdek blogot írni és miért most?

Ma lettem 36 éves. Már régen úgy érzem, hogy valamilyen módon naplót kellene írnom az életünkről, és ehhez manapság talán az internetes blog a legegyszerűbb eszköz. Mindig is vágyam volt a naplóírás, talán el is kezdtem valamikor, de sajnos nem tartott sokáig, mert nem emlékszem, mikor és hogyan írtam.

Szóval, mostanában sok blogot olvastam és már érlelődött bennem a gondolat egy saját blogról, csak vártam a megfelelő időre. Bár magamat nem szeretem ünnepelni, ez a mai nap legalább ad egy apropót arra, hogy ezt elkezdjem.

A célom elsősorban az, hogy távol élő szüleink, testvérem, unokatestvéreink és az összes családtagunk, valamint közeli és távoli barátaink, ismerőseink számára leírjam, hogy mik is történnek velünk, amiket esetleg a telefonban, levélben, vagy a nem mindennapos találkozásaink alkalmával nincs lehetőségünk megosztani velük. ... És kicsit magunknak is, utalva ezzel a fenti régóta vágyott naplóírásra.

Nagyon sokszor valószínűleg nem fogok tudni írni, inkább csak hétvégenként, de akkor igyekszem majd bepótolni a hiányt. Most is úgy írok, hogy drága családtagjaim, Férjem, kislányom és kisfiam ebéd utáni sziesztájukat töltik.

Egyébként ha már elkezdtem az írást, le kell írjam, hogy e hét két legfontosabb eseménye a farsanghoz és az órához kötődött. Pénteken volt farsang, amit szerintem most élveztek igazán a gyerekek. Eddig vagy betegség miatt nem is voltak bölcsiben/oviban farsangkor, vagy még talán kicsit voltak ahhoz, hogy igazán élvezzék. Idén viszont ők választották ki határozottan, hogy mik szeretnének lenni és most láttam igazán a csillogást a szemükben... Eszterke kínai kislány volt, amihez a legtöbb dolgot a legutolsó kínai utamról hoztam, viszont éppen a ruhát 2 éve vettem itthon. Igyekeztem a szemét szép vágottra kihúzni a szemceruzával. Marcika lovag lett, neki kölcsönöztük a jelmezt, kivéve persze a kardot és pajzsot, amivel itthon is sokat játszik.

Íme ők... mobillal csináltam gyorsan a képet reggel, miután felöltöztek. (Érdekes, hogy Eszter sokkal nagyobbnak tűnik, holott csak néhány centivel magasabb Marcinál.)

A hét másik fontos eseménye, hogy nagy meglepetésünkre Marci szinte tökéletesen ismeri az órát. Elkezdte mondogatni,  hogy mikor hány óra van, és talán a negyedórák kivételével mindent jól meg is mond. Azért volt meglepetés, mert mi nem tanítottuk őket erre eddig és nem is árulja el, honnan tudja. Bár van egy sejtésem, hogy az oviban a "szerelme" taníthatta, aki egy nála 1 évvel idősebb nagylány. Mondjuk az egész úgy kezdődött, hogy az egyik ovis barátnőjüket követve kértek egy-egy órát (200 Ft-ért sikerült olyat venni, ami tényleg jár és még világít is). Azt hittük, hogy csak a világítás a lényeg az egészből, de kiderült, hogy tényleg használni is akarják őket. Így kb. 1 hete hordják a kezükön, és Marci néhány napja mondja is, hogy mennyi az idő. Ebéd után is úgy ment el lefeküdni, hogy megkérdezte, meddig kell aludnia (nem mintha ez alapján kelnének bármikor is fel). Szóval, ez nagy meglepetés volt, nagyon büszke vagyok rá. És ráadásul megígérte, hogy Esztert is ő fogja megtanítani... és igazából ez magyarázza, hogy miért a "szerelme" lehet a "ludas" benne, ugyanis ha az óvónők tanították volna, akkor Eszter is tudná. Viszont így nem, mivel annak ellenére, hogy ikrek, vagy éppen azért, mindig is teljesen más volt a baráti körük az oviban. Szinte sosem játszanak együtt.

És hát ne felejtsem el azt sem, hogy hétfőn jelent meg gyermekkori kedvencem, SADE, régen várt új lemeze. Ő(k) az egyike azon kevés zenei előadóknak, akiket 20 év után sem tudok megunni és bármikor örömmel hallgatom őket (a másik kettő az ABBA és a SIMPLY RED). Mivel előrendeltem a CD-t, a héten már hallgathattam is.

Soldier of Love

Mi is történt még a héten?
- voltam egy iskolai nyílt napon (talán kicsit korán, mert a gyerekek évvesztesek és csak jövő szeptemberben mennek suliba) - erről talán írok később
- vettünk sípcsontvédőt Marcinak, mert a múltkor jól összerúgdosták a focin és már azt hittem, elmegy a kedve az egésztől (szerencsére nem, de azért jobb megelőzni a lila foltos lábat...)
- tegnap isteni csokoládéfánkot sütöttem, javaslom mindenkinek
- a szülinapomra sok-sok puszit és csókot kaptam a szeretteimtől (plusz 3 cserepes tulipánt és a Művészet története teljes könysorozatot), és gyönyörű köszöntéseket drága Szüleimtől és Nővéremtől