Századik

Tarararaaaaa, íme a 100. blog bejegyzés!

Régen nem írtam, valahogy húztam-halasztottam, mert úgy gondoltam, hogy a 100. bejegyzés csak megérne egy kicsit többet-jobbat az átlagnál. Persze ez lehet, hogy butaság, de azért jó visszagondolni arra, hogy eddig bírtam, és a februári kezdés óta ugyanolyan lelkesedéssel próbálom megírni mindennapi történéseinket.

És talán nem hiába. Elsősorban a családnak és barátoknak indult ez a napló, meg persze kicsit magamnak is, és azt hiszem, egyelőre ezt a feladatát betöltötte. Tudom, hogy sok kedves családtagunk és barátunk és ismerősünk olvassa, és így kicsit mellettünk van a mindennapokban akkor is, ha messze vagyunk egymástól. Köszönöm mindenkinek a bátorítást!

Közben azért látom, hogy talán messze nem olyan élvezetesek a bejegyzéseim, mint a "profiké" (ld. az oldalsó menüben a kedvenc blogjaimat), de mivel nem is az volt a cél, nem izgatom túlságosan magam emiatt. Persze igyekszem majd a jövőben is élvezetesen írni.

Na, lássuk csak, mik történtek velünk az elmúlt időszakban:

- Volt min idegeskedni, Édesapám jól megijesztett minket. De szerencsére jó kezekbe került, már otthon van és hamarosan minden rendben lesz vele.

- A hétvégi ebédek után Kislány megjegyezte, hogy nekem fejből nem megy a sütés, csak receptből. A levessel és főétellel nincs baj, de milyen igaza van... valahogy a sütiket/édességeket magamtól nem tudom megcsinálni...

- A Segítsüti árverésen nyertünk egy finom sütit Myreille-től. Már találkoztunk is, és kaptam tőle egy világjáró Moksha táskát is. Köszönöm!

- Elindultak a különórák az oviban/ovin kívül: Kisfiú folytatja a focit természetesen, Kislánnyal együtt az úszást is. Kislány most a zeneovit és néptáncot választotta még.

- Vasárnap ünnepeltük a 7. házassági évfordulónkat. Mindenféle felesleges külsőség és megrendezett ünnepség nélkül gyönyörű napunk volt, csak úgy együtt a gyermekeinkkel.

Hát, most ennyi a kicsit ünnepi, kicsit mindennapi bejegyzés. De folytatom mindenképpen!

Kilencvenkilencedik

Újra indult a Segítsüti! Segítsünk minél többen a koraszülött osztályokon finom sütik megvásárlásával. Köszönet a gasztrobloggereknek, akik megsütik.

Kilencvennyolcadik

Újabb aranyköpések a gyerekektől a hétvégén:

Sikerült egy olyan wasabis tormát venni, amiben volt egy pár furcsa hozzávaló, pl. az egyikre azt írták, hogy a gyerekek tevékenységeit és figyelmét befolyásolhatja. Erre mindketten rávágták:
- Akkor nem nézhetünk rá?

Ma pedig Kisfiú egy beszélgetés közben nemtetszését akarta az apukájának kifejezni. Ezt így tette:
- Apa, ne légy olyan okatlan!
Először azt hittük, hogy "oktalant" akart mondani, de kiderült, hogy ez nála az "okos" ellentéte volt.

Kilencvenhetedik

Tegnap volt az első különúszás a nyári szünet után. Már nagyon várták a gyerekek, nem is csoda, hiszen ugyanaz a 4 gyerek fog továbbra is együtt úszni tanulni. Vidám pillanatkép a folyamatos beugrálások között...

  

Kilencvenhatodik

Új dalok készülnek kedvenceinknél, nagyon jó volt újra látni/hallani őket, mindenkinek ajánlom!

Kilencvenötödik

Egy kedves kép a nyári körutazásunkról. Ez éppen az első igazi városnézés elején, a portugáliai Bragaban készült.

Kilencvennegyedik

Tegnap Kisfiú belefonta a mondandójába, hogy "gyakorlatilag". Iszonyúan tetszik neki ez a szó.

Hazafelé menet az óvodából még azzal is megleptek, hogy elkeydték mondani, hogy 1-10 között mely számok párosak és páratlanok. Hogy ezt honnan tudják?!?!

Kilencvenharmadik

Tegnap voltak a gyerekek először óvodában a hosszúra nyúlt nyári szünet után. Szerencsére teljesen problémamentesen vették az "akadályokat", nagyon gyorsan átálltak a 6 órás kelésre, gyors elkészülésre, lustálkodás hiányára. Egyedül azt jegyezték meg, hogy már szívesebben mentek volna iskolába, és hát még élénken élnek az emlékek a kedves ovistársakról, akik immár iskolába mentek. Köztük Kisfiú szerelméről is. Bár egyelőre szokatlanul jól bírja nélküle az ovis létet.

Azt még nem írtam, hogy a nyáron két területen fejlődtek sokat: egyrészt elkezdték igényelni az iskolára felkészülést. Külön iskolai füzetet kértek, amibe a nővérem (aki 2 hetet töltött nálunk a nyáron) kezdett el feladatokat írni, amit iszonyú szorgalommal csináltak meg. Már szépen írnak számokat és betűket, de az olvasásig még nem jutottak, kivéve néhány olyan szót, amiben a legjobban tudott betűk szerepelnek. Ezek a betűk nálunk elsősorban a neveink kezdőbetűiből állnak, tehát az E, M, L és G, valamint az A az anya, apa miatt.

A másik terület a számítógép és az internet. Ezt nem terveztük igazán így, de elkerülhetetlen volt, hogy egyre többet érdeklődtek maga a gép iránt és aztán az internet iránt. Mára eljutottunk oda, hogy a gépet ügyesen be- és kikapcsolják, elindítják az internet böngészőt és néhány egyszerű site-ra már el is tudnak menni. Ez először hihetetlen volt, pláne a mi generációnknak, akik az egyetemen láttak először számítógépet. A mi gyerekeink viszont tényleg ebben nőnek fel.

Közben a szüleimnek is lett végre internet elérése (és végre ők is tudják ezt a blogot olvasni), és a gyerekek éppen ott voltak náluk, mikor ez megtörtént, így pontosan látták, hogy mit hogy csináltak és hogy Mama hogy kezdett el ismerkedni az email-lel, kereséssel stb.

Mindezek után volt egy nagyon mókás beszélgetés tegnap a hazafelé úton. Kisfiú a magyar-moldáv focimeccsre készül az apukájával, és ezalatt mi általában külön programot csinálunk Kislánnyal. Mostanra azt találta ki, hogy menjünk el moziba. Mondtam neki, hogy csak akkor, ha azon a napon találunk egy közeli moziban neki való filmet. Mi a válasz erre?

- Anya, majd nézd meg az interneten a www.gyerekfilmek.hu címen.

Ezt a címet természetesen nem ismerte, ezt már ő rakta össze. Ismeri a www-t, ismeri az ország domain nevét, úgyhogy a maga logikájával hozzáadta a keresett címet.

Megnéztem, és létezik ilyen oldal, de persze nem a gyerek mozifilmekről szól.

Kilencvenkettedik

Szombaton végre kiesett Kisfiú harmadik foga, mégpedig az egyik felső nagy. Augusztus végén még a nagyszülőknél nyaraltak, de állítása szerint úgy vigyázott rá, hogy nehogy ott essen ki, mert mindenképpen azt szerette volna, ha itthon nálunk történik a nagy esemény...

Kilencvenegyedik

A hét nagy történése az, hogy apósom után immár az édesanyámmal is tudok email-ezni és chat-elni, miután bevezették hozzájuk is az internetet. Hurrááá!