A hét legnagyobb izgalma az volt (amellett, hogy rengeteg 5-öst hoztak mindketten), hogy beneveztek az iskolai versmondó versenyre. Kislány a "Mézlopó"-t, Kisfiú pedig a "Hogyan eszik a jó gyerek?" című verset választotta. Persze, ez sem ment simán, mert a suliban hagyták a fénymásolt verseket, mielőtt még teljesen megtanulták volna, így az volt az első feladat otthon, hogy az interneten megkeressük őket.
Nem volt egyszerű, mert a címet és költőt először nem tudták, de aztán egy elmondott sor sokat segített.
(Milyen érdekes, hogy ők már ebbe nőnek bele, hogy akármit megtalálhatunk a neten. Mi lett volna a mi időnkben... riadólánc az osztálytársak között, hogy valahogy kerüljön elő... vagy valami hasonló...)
A lényeg, hogy meglettek és aztán sok gyakorlás után mindketten gyönyörűen tudták, és tegnap megvolt az osztályban a verseny és a kiválasztás a következő fordulóra. Esküszöm, mintha X-Faktor lett volna, szegény Kislány mondta, hogy annyira izgult, hogy mondják-e majd az ő nevét a továbbjutók között. Persze, az övét mondták utoljára, szegény, mennyit izgulhatott, bár az osztályfőnök néni biztos nem húzta úgy, mint Ördög Nóri.
Szóval, Kislány továbbjutott az iskolai fordulóra. Kisfiú nem, de megdícsérték, és állítólag ő is továbbjutott volna, ha nem négyen, hanem öten mehettek volna tovább... De mindketten kaptak 5-öst a szorgalmukért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése