Kétszáznegyvenharmadik

Megint régen jelentkeztem, de legalább ma már lecserélhettem a blog hátterét végre egy napsütéses, tavaszi változatra. Remélem, tetszik.

Nem is tudom, hol kezdjem és hogy mi maradt ki, úgyhogy ezúttal pontokba szedem a legfontosabb történéseket.

1. Túl vagyunk (remélem) az ez évi betegségeken. Kisfiú sajnos kétszer is, rövid egymásutánban elég komolyan beteg volt, úgyhogy már nagyon kellett ez a kellemes tavaszi idő, a napsütés és a szabadban a sok mozgás.
2. Az egyetlen pozitívuma (ha mondhatok ilyet) a fentieknek az volt, hogy mindkét nagymamát és nagypapát gyakrabban láthattuk, és ez mindenkinek nagy feltöltődés volt.
3. A gyerekeket elvittem fogszabályozó konzultációra, ahol megtudtam, hogy még éppen (!) benne vagyunk abban a korban, amikor el lehet/kell kezdeni a fogszabályozást. Persze később is lehetne, de akkor már sokkal körülményesebb az állandó fogszabályzó és drágább is. Kislánynak hamarosan elkészül a lila (!) színű, kivehető fogszabályozója, amit csak éjszaka, illetve itthon néhány órát kell hordania. A színt mellesleg ő választotta persze... Ha minden jól megy, ennek a segítségével meg lesz oldva a fogacskák állása viszonylag könnyen. Kisfiúnak is kell majd valószínűleg, de neki meg kell várjuk, hogy kinőjenek a két oldalsó metszőfogak (pár hónap), és akkor kezdjük neki is.
4. A tanulás elég kemény, amit főleg én szenvedek meg, mert nagyon sajnálom őket. Tudom, nem kellene, mert az ő érdekük ez, de olyan furcsa, hogy elsőben már mennyire komolyan megy a tanulás. Szerencsére nincs gond az olvasással, írással, matekkal, viszont a kéttannyelvű angol miatt az angol követelmények még keményebbek, és hát becsúszott mostanában 1-2 nem túl jó jegy. De mindenképpen igyekezni fogunk, hogy ezeket ki tudják javítani. Viszont nagyon túlerőltetni sem szeretném, mert akkor meg elmegy tőle a kedvük, ami azért elég nagy hátrány lenne egy angol kéttannyelvű iskolában.
5. Kislány szorgalmasan nevez be mindenféle magyar és angol versmondó versenyre. És bár legtöbbször nem ő a legjobb és nem nyer, ez egyáltalán nem zavarja. Nagyon büszke vagyok rá, hogy láthatóan nem kimondottan a győzelem, hanem a részvétel motiválja.
6. Kisfiú pedig játszik-játszik-játszik!!! Remélem, sokáig megtartja még ezt a szokását. A suliban igyekszik, és főleg a szorgalomban és a mindenben segítésben tűnik ki. Azért "becsületből" ő is elindult a mesemondó versenyen, bár a forduló éppen akkor volt, mikor ő beteg volt, de aztán elmondta az osztályban és kapott egy ötöst.
7. Érdekes, hogy bár Kislány valamivel érettebbnek tűnik, Kisfiú az, aki már egy ideje eléggé szégyenlős. Talán én vagyok az egyetlen (még az apukája sem), aki előtt levetkőzik teljesen. Amúgy minden ilyen helyzetben megy a fürdőszobába és egyedül öltözik. Pedig sokáig azt hittem, hogy mivel ikrek, egymás előtt nem fognak szégyenlősködni. Ezek után nem volt meglepetés, hogy amikor egy kis osztálytársukhoz pizsamapartira mentek, előre le kellett egyeztetnem az anyukával, hogy Kisfiú mindenképpen a lányoktól külön helyiségben tud majd átöltözni... :-)