Már harmadik hónapja lakunk az új házban.
Egyelôre még furcsa, de egyre jobb.
Kétségtelen, hogy nagyon praktikus a “nagy” Budapesten lakni, minden nagyon könnyen elérhetô és a suliból és szakkorokrol is hamar hazaérunk.
Azért sokat kellett/kell szenvedni ezért a házért, fôleg lelkiekben. Ami rossz és becsapás lehet, az mind megtörtént velünk, többek között ezért nincs még mindig rendes tetônk.
De azt hiszem, ezt mindet át kellett élnünk ahhoz, hogy jobban értékeljük, amink van. És persze a családunk nélkül lehetetlen lett volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése