2011. május 23., hétfő

Száznyolcvanharmadik

Anyák napja. Már régen elmúlt. Furcsa kis ünnep. Én mindig nagyon szerettem, mert imádtam köszönteni külön ezen a napon is Édesanyámat és drága Nagymamámat, az egyetlent, akit ismertem. Nagyon vártam, hogy milyen lesz, amikor nekem lesznek gyermekeim, akik engem fognak ezen a napon köszönteni.
Furcsa még most. Persze végigbőgöm az ovis ünnepséget, de legjobban azt szeretem, amikor nem ezen a napon, hanem egy teljesen hétköznapi napon mondják, hogy "Anya, te vagy a legcsodálatosabb!".

Azért mivel a Nagymamák távol voltak ezen a napon, így üzentek nekik a gyerekek:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


Utazásaink