Száznyolcvanhatodik

Egyik nap nagyon nehéz beszélgetésünk volt hazafelé menet. Nem tudom, hogy jutott ez eszükbe, de a pokolról kérdeztek.

Gyerekek: - Anya, a pokol a föld alatt van?
Én: - Hát, bár még igazából nem jártam arra, de úgy hiszem, hogy igen.
Gyerekek: - És hogy néz ki?
(Itt megpróbáltam az elképzeléseimnek megfelelően leírni a poklot.)
Gyerekek: - És az ördögök hogy viszik oda az embereket?
Én: - A halálunk után a lelkünk vagy a mennybe vagy a pokolra jut attól függően, hogy hogyan éltünk. Ha jó emberek vagyunk, és jó keresztényekként élünk, akkor a mennybe jutunk.
Gyerekek: - Mi nem lopunk, és nem is hazudunk, ugye, nem fog elvinni az ördög?
:-)
Gyerekek: - És mi az a lélek?
...
Gyerekek: - Láthatatlan? És hogy száll fel a mennybe? Az angyalkákat és a szárnyaikat miért nem látjuk? Láthatatlanok? Nekünk is majd szárnyunk nő? Láthatatlan szárnyunk?
...
Gyerekek: - Anya, én már érzem, hogy csiklandoz a vállam, mert nő a szárnyam...

:-)))