A múlt héten nagyon szép élményben volt részünk a szokásos vasárnap délelőtti istentiszteleten. Amellett, hogy nagyon elgondolkodtató volt a lelkipásztor beszéde, külön áldást mondott az azon a héten a bibliai táborból hazaérkezett gyerekekre, többek között a mieinkre is. Nagyon szép percek voltak, főleg, ahogy visszaemlékeztem, hogy hogyan indítottuk őket útjukra előző vasárnap Balatonszemes felé, a Kálvin téri Református Egyházközség gyermektáborába. Hirtelen azért megijedtünk, mert először mentek ilyen táborba, család nélkül és mégiscsak ők voltak a legkisebbek. Számítottunk rá, hogy esetleg elvesznek dolgaik, de mindent hiánytalanul hazahoztak, még a 2-2 ezer Forintos zsebpénzük felét is hazahozták mindketten. Hát, mit mondjak, nagyon büszkék voltunk rájuk.
Ami még jó volt, hogy kiderült, hogy teljesen külön voltak, legalábbis éjszakára. A kezdődő iskola és a közös osztály miatt kicsit megijedtem, mikor az indulásuk előtt, a bepakoláskor odahívtam őket, hogy elmondjam nekik, mit hol találnak. Kislány nagyon figyelt, Kisfiú viszont már a Balatonnál járt gondolatban... Mikor mondtam neki, hogy figyeljen, mert fontos, azt válaszolta, hogy majd figyeli, mit csinál Kislány és ő is azt fogja csinálni. Na, ekkor megijedtem és eszembe jutottak az óvónők szavai, akik éppen emiatt nem javasolták a közös osztályt. De szerencsére jól sült el a dolog, mert teljesen külön sátorban voltak, Kislány a nagylányokkal, Kisfiú a nagyfiúkkal, így mindketten magukra voltak hagyatkozva. És úgy tűnik, Kisfiú is jól vizsgázott. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése