Tegnap reggel (szombaton) nagyon édes beszélgetést hallhattunk. Végre kicsit tovább alhattunk, kb. 7 óráig, és meglepetésünkre nem arra keltünk, mint máskor, vagyis hogy a gyerekek szaladnak az ágyunkba. Bár be kell, hogy valljam, imádom azokat a hétvégi reggeleket, mikor odabújnak hozzánk és még egy kicsit együtt lustálkodhatunk.
Na de ezúttal nem ez történt. Már nagyjából ébren voltam, mikor hallottam a neszezést, mosdóba kimenetel, fiók nyitása-zárása, aztán bekukkantott Kislány hozzánk (ezt résnyire nyitott szemmel láttam), és meglepődve ment vissza a szobájukba. Ezután ezt a beszélgetést hallottuk:
Kislány: - Kisfiú, anyáék még mindig alszanak.
Kisfiú: - Mi lehet a baj? Gyere, nézzük meg az órákat.
(Lépések hallatszanak...)
Kislány: Minden órán elmúlt 7 óra. Akkor most vagy elromlott az ébresztőórájuk, vagy nem kell menniük dolgozni.
(Csend.)
Kislány: Milyen nap is van ma? Ha tegnap volt Lóci (az unokatesó) szülinapja, és holnap megyünk Mamáékhoz, akkor ma szombat van... jaj, de jó!
(Csend.)
Kislány: De az is lehet, hogy szabin vannak...
Valami miatt teljesen azt gondolták, hogy még hétköznap van, ezért nem jöttek oda hozzánk, hanem egyből felöltöztek. Ugyanis mostanában szerencsére megtehették a nyári szünet miatt, hogy később kelnek fel, mint ahogy mi elmegyünk dolgozni. Ezért nagy meglepi volt a hétvége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése