Kétszázhatodik

Régen jelentkeztem megint a blogon, az ok megintcsak egyszerű: a hétköznapok hihetetlen gyorsasággal telnek az iskola és a különórák miatt. Úgy tűnik, kezdenek tényleg belerázódni a hátköznapokba és szerencsére változatlanul nagyon szeretik az iskolát és a tanulást. A különórák pedig még külön "izgalmat" is jelentenek: Kisfiú sakk szakköre (ahol az első állítása szerint "uncsi" volt, mert ő már egyből komolyan képzelte a sakkozást), focija (ahol már az első iskolai csapatos versenyen is részt vettek), matematika szakköre, néptánca; Kislány kosárlabdája, néptánca, zenei előképzője. Sajnos, a matematikával egyszerre van a zenei előkészítő, ezért inkább az utóbbit választottuk. A matematikába a 2. osztályban is bekapcsolódhat, míg ez a zeneiskolai előkészítő év fontos ahhoz, hogy jövőre elkezdhessen zongorázni tanulni, ami a nagy vágya.

Ahogy írtam, Kisfiúnak már megvolt az első focibajnoksága az iskola színeiben. Ezek voltak ám a komoly meccsek a múlt héten a Wekerle Napokon. Négy csapat volt az iskolából, és mivel az 1. és 2. osztályosok egy korcsoport, elsősként ő még egyelőre a B csapatba fért bele, de ott a kicsiknél többször is a kezdő csapatban volt. Ahhoz képest, hogy a többiekkel addig még edzésük sem volt, egész jól játszottak.

Kislány közben nekikezdett a kosárlabdának, amihez a vonzódása nem igazán tudom, hogy honnan van, mert nekem pl. teljesen kimaradt az életemből mind játékosként, mint nézőként. Bár az igaz, hogy én is nagyon élveztem, mikor Férjem édesapjával együtt elmentünk egy kosármeccsre, úgyhogy lehet, hogy neki is onnan jött. Persze ennek örömére fel is kellett a ház falára tenni az ajándékba kapott kosárpalánkot. Kíváncsi leszek, mikor kell majd újrafesteni a falat...

Azok a fránya "R" hangok még mindig nem mennek, így Kisfiút még logopédushoz is kell vinni. Hála kedves barátnőnk tanácsának, sikerült egy tüneményes logopédust találni, aki már az első alkalommal levette Kisfiút a lábáról. Szerinte 8-10 alkalom után megoldódik a helyzet...

Holnap kezdődik az új hét, új kihívásokkal, de örömmel nézünk elébe!