2011. szeptember 25., vasárnap

Kétszázhetedik

Néhány korábbi szép pillanatra szeretnék visszatérni, amikről nem tudtam még képet mutatni.

Egyik nap nagyon fáradtan értem haza és ezt látták a gyerekek is. Fogták magukat és szépen együtt megbeszélték, hogy akkor anya feküdjön le és ők majd kiszolgálnak. Ezt a vacsorát limonádéval hozták fel nekem szép tálcán. Annyira jó volt látni, hogy mennyire figyelnek rám...



Egy másik: hiába nagy iskolások, azért (szerencsére) még az igazi gyermekkorukat élik. És ebbe beletartozik, hogy a kedves kis kutyusokkal alszanak (akik szintén ikrek!) és akik ugyanúgy megérdemlik a puha takarót...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


Utazásaink