Száznegyvenedik

Tegnap volt a Férjemnek a névnapja. Sok mindent terveztem neki, de a konkrét ajándékokon kívül, amit mindig igyekszem úgy kiválasztani, hogy az olyan legyen, amire igazán vágyik, gondoltam, szombat reggel elmegyünk egy kellemes, de nem puccos kávézóba egy jót reggelizni.

Egész héten keresgéltem és próbáltam a nekünk legjobban valót megkeresni, de valahogy nem volt az igazi. Valószínűleg mégiscsak éreztem a szívem mélyén, hogy Ő ezt nem igazán szeretné. Végül péntek délután foglaltam egy asztalt, de nem tudtam, mi sül ki belőle.

A gyerekek tudtak róla, nagyon örültek neki, és ez volt egy hétig a közös titkunk. Annyit kértem tőlük, hogy segítsenek majd abban, hogy Apa időben elkészüljön az induláshoz. Próbálkoztunk is, de aztán az ünnepelt kijelentette, hogy ő nem hajlandó elmenni itthonról, mert itthon szeretne reggelizni. Kérdeztem, hogy dehát honnan tudta? A válasz a szokásos székely volt: "-Hát, én sem ma születtem...". Úgyhogy megint be kellett látnom, hogy mennyire ismer. :-)
Látta azért, hogy kicsit csalódott vagyok, hogy nem jött össze a meglepetés, így egyből hozott is nekem egy vigasztaló virágot...

Ezen a kis malőrön kívül nagyon szép napunk volt. A gyerekek napokig készítették az ajándékukat, amiket aztán szépen be is csomagoltak.

Kislány által ragasztással készített szív. Külön rá kellett írnom, hogy Apa 8 óráig alhat és csak utána ébreszthető hétvégén.

Szintén Kislány által készített "alátét" Apának.

Kisfiú rajzai Apáról.