2011. január 28., péntek

Száznegyvenötödik

És most itt egy kicsit részletesebb leírás a múlt heti disznóvágásos élményről.

Röviden: sokkal jobb élmény volt, mint amire életem egyetlen alkalma alapján készültem. Szerencse, hogy már régóta beszélgettünk a gyerekekkel róla, így számukra már sokkal jobb volt, mint nekem annak idején gyermekkoromban.

Az sem volt baj, hogy még a hétköznapoknál is korábban keltünk fel. Nagyon gyorsan felöltöztek, és indultunk is  6.15 körül Gyúróra, ahol a disznó levágása történt. Szerencsére nem kellett nagyon sokáig hallani a malac sírását, mert a böllér nagyon gyorsan és "kíméletesen" végezte a dolgát.Kb. 2 perc volt az egész, utána már jöttünk mi is ki a házból és néztük a perzselést. A gyerekek nagyon érdeklődők voltak. Kisfiúnál volt egy rossz pillanat, amikor a perzselés a malac fejéhez ért... itt túlságosan érzékenyen érintette és hozzám bújt, de aztán hamar rendbe jött. A férjem kollégájánál kecskéket, nyuszit, tyúkokat is nézegethettünk, ami még jobbá tette az élményt. Még életükben először kecskefejést is láthattak.


  


A feldarabolás után szépen átmentünk hozzánk és ott folytatódott a feldolgozás. Ebédre torokpecsenye készült, majd a csontokat megkaptam és abból este káposztalélevest készítettem férjem édesanyjának receptje alapján, de életemben először. Közben készült a zsír, a tepertő, májas és a kolbász. Minden hihetetlenül finom lett, tényleg teljesen más az íze az otthon készült húsoknak. Szétosztottunk mindent, de már másnap megsütöttünk egy adag májast és kolbászt, hogy megkóstoljuk... hm, nagyon finom lett!!!

1 megjegyzés:

  1. Micsoda élmény! Végignéztem a fotókat, mintha én is ott lettem volna...Jenő hiányolt is ;)

    VálaszTörlés


Utazásaink