2011. január 8., szombat

Százharmincharmadik

Már eltelt egy hét az új évben. Sajnos, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha túl sokat pihentünk volna, holott tényleg jó hosszúra sikeredett a "megtakarított" szabadságoknak hála. Valószínűleg a fájós fogammal való vesződés miatt nem tudtam teljes mértékben jól érezni magam, hiszen fantasztikus volt a gyerekekkel és a férjemmel, és a család többi tagja is mindent megtett, hogy gyönyörűek legyenek az ünnep napjai.

Na mindegy, remélem, hamar túl leszek rajta. Ugyanis még mindig fájdogál az a bizonyos fog, bár mostmár határozottan javuló tendenciát mutat. Sosem volt igazán nagy problémám a fogaimmal, de ez alatt a 2 hónap alatt minden furcsaság előjött azzal az egy bizonyos foggal kapcsolatban. Először sima tömés, aztán azt ki kellett venni, mert fájt utána a fogam. Kiderült, gyökérkezelés kell. A kezelés után folyamatos fájás, ami miatt legalább háromszor kellett kitisztítani és mindenféle gyógyszert betenni. Aztán amiatt fájt, mert túl magas maradt az ideiglenes tömés (én nem harapdáltam rá eléggé, mialatt megszilárdult). Ennek tetejébe az egyik tisztítás során kapott injekciótól 2 napig szinte elviselhetetlenül fájt a fejem. Ilyen meg aztán tényleg nem volt. A fejem úgy általában évente csak néhányszor fájdul meg pár órára...

Szóval, ahogy már írtam, 2010 valahogy nem volt a legjobb évem... de reménykedem, hogy ennél már csak jobb jöhet. Bár még egyszer ki kell hangsúlyozni, hogy a családi életemre ez vonatkozik, az csodálatos volt, kivéve drága nagymamám elvesztését és édesapám műtéte miatti aggodalmat.

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


Utazásaink