Kétszázhatvanhatodik

Szégyen és gyalázat, hogy Kislány már fél éve jár zongorázni és én még semmit sem mutattam a tudományából. Pedig rengeteget fejlődött... Az elején kicsit megijedtünk, mert a felvételikor tett fogadalmunk ellenére nem tudtunk még zongorát/pianínót beszerezni, ezért az első hónap végén már ott tartottunk, hogy ha 1 hét múlva nem lesz, eltanácsolják a zeneiskolából. Szerencsére addigra aztán találtunk egyet, úgyhogy onnantól kezdve semmi sem állíthatja meg a kisasszonyt.

Szerencsére nem kell nógatni, nagyon szereti és tényleg képes minden nap gyakorolni anélkül, hogy mi mondanánk. Persze van néha egy kis bunyó Kisfiúval, ha utóbbit éppen akkor idegesíti a zongorázás. :-)

Viszont Karácsonykor olyat csináltak, amitől leesett az állunk. Kisfiú teljesen önszorgalomból (nagyjából) megtanulta az egyik darabot és azt közösen adták elő négy kézzel! Emellett volt egy olyan számuk is, amiben Kislány zongorázott és Kisfiú énekelt (!) hozzá. Szívesen vinnénk Kisfiút is zenét tanulni, de a foci mellett nem szeretnénk tovább terhelni. Pedig néha azt mondja, ő basszusgitározni szeretne...

Sajnos, a közös produkciót nem tudom megmutatni, de van egy felvétel Kislányról. Jó szórakozást hozzá!

És ez pedig az első fellépése közönség előtt a zeneiskolai karácsonyi ünnepségen.

Cuki, nem?